Szerelem, káosz, magány, zenék, arcok, Budapest: egy könnyedebb, klipes hangulatú filmmel jelentkezett Török Ferenc, aki saját premierjén elég fura helyzetbe került. Miközben családtagjai és barátai gratulációit fogadta, azon gondolkodott mi lesz Pálfi György Toldi-filmjével. A premier másnapján beszélgettünk a korábban nyíltan rendszerkritikus alkotóval, aki szerint nagyon feszült a helyzet most az itthoni filmes világban, ami még tovább élesedhet, és még sokat árthat a szakmának.
hvg.hu: A Magyar Filmhéten mutatták be új filmedet, a Senki szigetét. Hírhedten nehezen viseled a saját premierjeid, hogy sikerült ezúttal a bemutató?
Török Ferenc: Mindig nehéz a premier, ilyenkor látja mindenki először a végeredményt a stábból. Persze mindenkinek más a fontos, nekem például a színészek, de az operatőr – aki Isztambulban forgat épp reklámfilmet – a telefonban azt kérdezte, milyen volt technikailag a vetítés. Utána mindenki jókat mond ilyenkor, persze megkapom a fárasztóbb, okoskodó véleményeket is. De alapvetően pozitív minden, Julikát (Jakab Juli, a film egyik főszereplője – a szerk.) például mindenki szereti. Ennél nagyobb öröm pedig most nem érhetett.
hvg.hu: A Senki szigetének központi témája Budapest és a benne élő fiatalok vágyai, problémái. Miért foglalkoztatott, hogy milyen most huszonévesként élni ebben a városban?
T. F.: Inkább azt mondanám: erről is szól a Senki szigete, meg sok más izgalmas motívumról. Szerelem, káosz, magány, zenék, arcok, Budapest: nálam ez a sorrend. Soha nem úgy állok hozzá egy forgatáshoz, hogy most akkor készítsünk remek snitteket a városról. Ez egy tipikusan pesti sztori volt, persze nekem magától értetődő, természetes állapot Pesten forgatni. Fel sem merült más helyszín.
hvg.hu: A filmben sokszor mégis úgy tűnik, mintha meg akarnád örökíteni a 2010-es évek Budapestjét.
T. F.: Ez azért tűnhet így, mert levegőt akartunk adni a történetnek. Ezért vettünk fel sok sétáló, bicikliző, vagy autós jelenetet. A Belmondo-filmekben is azok a legjobb részek, amikor a hős csak megy és cigizik, és nem történik semmi. Ráadásul egy taxis a hős, aki folyamatosan körbepásztázza a várost, ezért is illett a sztorihoz ez a sok átvezető, bámészkodó jelenet.
Eleinte ráadásul olyan városban gondolkodtunk, ami bárhol lehet a világon, a könyvben sem volt leírva, hogy melyik városban játszódjon a történet. Korábbi filmemben, az Overnightban is olyan miliőt akartam kreálni, amiben úgy mutatjuk meg a várost, hogy az ne legyen feltétlen felismerhető. De aztán mikor végignézem a filmemet, pontosan látom, hogy az ott az Erzsébet-híd például. Szóval nehéz egy városban úgy forgatni, hogy annak ne jöjjenek ki a karakterjegyei. Most kicsit ráerősítettünk a magunk ízlése szerint, sok a külső valóban, hidak, külváros, cirkusz, sugárút, Fészek, bulinegyed.
hvg.hu: Te találtad meg a forgatókönyvet vagy téged találtak meg a történettel?
T. F.: Sándor Pál, a producer vette meg Szekér Andrástól a forgatókönyvet, majd felkért engem a rendezésre. Én pedig örömmel elvállaltam. Általában mindent – reklámokat, tévéfilmes felkéréseket – egyből elvállalok, mert most egyszerűen ilyen világot élünk. Kevés a munka, eléggé teperni kell.
Egy játékfilmes felkérés éveket vesz el az életedből, és a végeredmény nagyban befolyásolhatja minden irányba a későbbi pályádat. A reklámfilmes munkák viszont gyorsabban lemennek, és ott a legmodernebb technikával dolgozhatunk. Most először dolgoztam Szecsanov Martinnal játékfilmben, előtte sokat forgattuk együtt reklámot, rengeteg rutint hoztunk abból a műfajból, persze a Senki szigete igazi nagy sztori, amiről minden filmes álmodik.
hvg.hu: Tudsz példát mondani a reklámfilmes rutinra?
T. F.: Nem lehet igazából kiragadott példákkal szemléltetni. Inkább azt mondanám, sok zenés jelenetet használó, klipes, a világot nem magyarázó filmet akartunk, olyat, ami inkább a város atmoszféráját és a hangulatát mutatja meg. Azon dolgoztunk másfél évet, hogy olyan stílust és képi világot alkossunk, ami hű a forgatókönyvhöz, és hogy a néző is fel tudjon idézni egy-egy markáns képet még akár napokkal később is a látottakból. Persze mindenki divatot akar teremteni, de az azért nehezen tervezhető.
hvg.hu: Ha már klipeknél, zenénél tartunk, ez szerintem a film egyik legnagyobb erőssége. Koncz Zsuzsa és a Bizottság mellett külön zene is készült a filmhez kortárs underground figuráktól (Sabák Péter, Pejkó Balázs). Őket hogyan találtad meg?
T. F.: Igen, van egy kis esztrádjellege a soundtrack-nek (nevet). A stábtagok megtalálásában Martin és az első asszisztens, Fekete Xénia segített rengeteget, elég jól állunk zenész haverokban, így jött képbe Sabák Péter is, akinek a stúdiójában született végül a filmzene, rengeteg tehetséges ember munkájából. De Gaya (Gaya Arutyunyan, az egykori Másfél, a Deti Picasso és jelenleg a Wattican Punk Ballet énekesnője – a szerk.) például nekem jutott eszembe, furcsa ötlet, mégis passzol ebbe a laikusok számára underground hiphop-világba. Berger Dalma Sabákék spanja, de a Puszi együttes is befigyel néhány számban. Boldog vagyok, hogy most ez a felállás sikerült, iszonyat sokat dolgoztak a srácok a film zenéjén.
Sabák Péter egyik projektje, az Amoeba zenekar:
hvg.hu: A végén nagyon hangsúlyos helyen szólal meg a Bizottság kultikus száma, a Szerelem. Elkapott a 80-as évek iránti nosztalgia?
T. F.: Schilling Árpád mondta egyszer, hogy a 70-es évek még csak hagyján, de a 80-as évek… az aztán nagyon szörnyű évtized volt. Lehet, hogy azért nyúlunk vissza ehhez az időszakhoz időről időre, mert annyira mély nyomokat hagyott bennünk.
De a Szerelem című szám mondjuk pont nem nosztalgia miatt került a filmbe. A Senki szigete egy szerelmesfilm, és a Lacáéknál (feLugossy László, a Bizottság zenekar tagja – a szerk.) komolyabb állítást a szerelem problematikájáról azóta sem tett le senki az asztalra. Ez a szám hiába az alternatív közeg szülötte, mégis jócskán túlélte az akkori top slágereket. Klasszikus lett, igazi remekmű, mindig hatni fog.
hvg.hu: A film szereplői mind valahova máshova, a saját kis szigetükre vágyódnak. Te hamarosan Amerikába költözöl, ahol egy egyetemen fogsz tanítani. Ennyire keserves lenne a helyzet itthon?
T. F.: Nem, nem ezért költözöm ki az USA-ba, bár tény, hogy az itthoni helyzet egyáltalán nem könnyű. De nem akarok panaszkodni. Megváltozott a világ, és a többség jogosan azt gondolja, hülye az, aki nem próbál máshol is szerencsét.
A kiköltözés miatt nem adok fel itthon mindent, inkább az a célom, hogy kint olyan kapcsolati hálót alakítsak ki az egyetemen, ami végső esetben kirángat az itthoni tervezhetetlen jövőképből.
Szerettem tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahová magam is jártam, de sajnos azt az iskolát ellehetetleníti a pénztelenség. A tanárok borzalmasan rosszul keresnek, legalábbis én úgy tapasztaltam. Kint is vizsgafilmeket kell készíteni a diákjaimmal, már megvan, hogy mikor lesz a bemutató, és az is, hogy mit eszünk majd a zárófogadáson. Szóval arrafelé kicsit komolyabban veszik a filmes képzést, a tanárok hosszú távon tudnak tervezni, persze harmincszor ennyit keresnek. Szóval működik a rendszer, nálunk meg nem. Ugye mindez nem csak a filmoktatásra igaz Magyarországon.
hvg.hu: Emlékezetes, a Magyar Narancsban 2011-ben megjelent véleménycikkedben élesen bíráltad az akkor felálló Filmalap várható szabályrendszerét, irányelveit. „Már egy pályázatot is beadni puszta megalkuvás” – írtad akkor. Azóta kibékültél a rendszerrel?
T. F.: Mondjuk úgy, megalkudtunk a rendszerrel. Aki már pályázott a Filmalaphoz az (akkori írásom szerint) ugye megalkuvó. Sokan vagyunk sajnos: Mundruczó, Hajdu, Pálfi, Fliegauf, Kocsis és még pár százan. Ez egy ilyen szörnyű szakma, megalkuszik bárkivel, csak filmet csinálhasson. Ilyenek vagyunk.
hvg.hu: Miért?
T. F.: Az ember ilyenkor mindenféle magyarázatokat kreál magának, hogy kell a pénz, hogy nincs más lehetőség, hogy már a többiek is beadták a pályázatukat. Vagy, hogy a filmezés igazából az együttműködésről szól, hiába találom ki tökéletesen, egyedül nem tudom leforgatni.
Felmerült nyilván az is szakmai körökben, hogy magánpénzből oldjuk meg a költségeket, de aztán mindenki rájött, hogy annál könnyebb pénzszerzési lehetőség, mint ami a Filmalapnál van, nem létezik Magyarországon.
De az én igazi morális dilemmám most inkább az, hogy megvalósul-e Pálfi György rendezésében a Toldi. (Az interjú ideje alatt jött ki a közlemény arról, hogy a Filmalap kiszáll a Toldi-film mögül, és ezzel a projekt évekig tartó huzavona után, még a forgatás megkezdése előtt leáll. Így a beszélgetés alatt, még feltételes módban beszélgettünk az ügyről – a szerk.) Azt gondolom, hogyha Pálfi nem kapja meg ezt az amúgy nagyon nagy összeget a filmre, az egy nagyon komoly mérföldkő lesz a Filmalap történetében. Ha a Toldit elkaszálják, újra nagyon komoly front lesz a szakmában.
Pálfi Gyuri jó barátom, nagyon jó filmrendező, de ez a hercehurca nemcsak művészi szempontból, hanem munkajogilag is súlyosan aggályos. Mondhatni szakszervezeti kérdés.
Természetesen ebben a történetben a rendező felelőssége is megvan, én azt mondtam nemrég egy nyilvános vitaesten a Katonában, hogy Pálfi helyében én együttműködőbb lettem volna, és nem feltétlen mentem volna az üggyel a nyilvánosság elé. Andy Vajna részéről viszont nem értem, mi ebben a projektben a kockázat. Tudom, irtózatos mennyiségű pénzről van szó, de ezt a filmet Pálfi az élete árán is megcsinálná, külföldön ismerik és elismerik, hol itt az igazi rizikó?
A filmünk premierje ráadásul ugyanarra a napra esett, amikor lejárt Pálfi ultimátuma a Filmalap felé. Jöttek sorban gratulálni a családtagok, barátok, de közben folyamatosan azon járt az agyam, hogy itt van egymástól pár méterre Andy Vajna, Pálfi György és a döntőbizottság több tagja, és hogy vajon mi zajlik a háttérben, vagy megy már rég a harc a popcornos pultnál? Feszült a helyzet rettenetesen.
hvg.hu: Mik lehetnek a következményei az elutasításnak?
T. F.: Olyat is hallottam, hogy néhányan már fel is álltak a Döntőbizottságból, mert nem tudják tovább vállalni ezt a parát. (Ezt azóta más forrásaink is megerősítették – a szerk.) Ez a Filmalap történetében olyan jelentőségű váltás lehet, mint maga az alapítás. A Toldi-ügy, úgy tűnik, kihozta a struktúra hibáit. Ameddig csak bungalókat kellett építeni, addig nem volt gond, most fel kellett volna húzni egy házat, na, ez már nem ment ilyen egyszerűen. Persze szépek azok a bungalók, lehet ezt is mondani.
Ha ez a projekt nem valósul meg, annak az üzenete az lesz, hogy ma Magyarországon maximum 300-400 milliós állami támogatással készülhet film, ami ugyan nem kevés pénz, de nagyobbat sokkal nem tervezhetünk. A Filmalap eddig nagyon jól vitte ezt a kis költségvetésű vonalat, az Utóélet, az Isteni műszak és a többi elsőfilm felkarolása mind nagyon jó döntés volt. Komoly húzás volt, hogy fiatal rendezőket, új hangokat engedtek filmeket készíteni. Ez már csak azért is rendkívül fontos, mert a mi generációnk már kb. 15 éve készít filmeket, középgenerációsok lettünk, külföldön viszont leginkább az újdonságra harapnak. A kritikusok épp a 25 éves Xavier Dolan lábai előtt hevernek, teljesen jogosan. A filmvilág így működik, kell a friss energia. Plusz általában olcsóbb is, mint egy kosztümös, történelmi film. Bár Goda Krisztát (interjúnk a rendezővel) rendesen kitömték pénzzel, reméljük jól is teljesít az új limiten.
hvg.hu: Arról is írtál abban a régebbi írásodban, hogy mi történik akkor, ha Vajnát is elmozdítják felülről? Valós ennek a lehetősége?
T. F.: Úgy gondolom, hogy nem. Vajna olyan rendszerben szocializálódott, ahol ő használja a politikusokat, és nem fordítva. Furcsa ez az egymásra találásuk a kormánnyal, de nem hiszem, hogy ez a közeljövőben felbomlana. Építkezni kezdtek, és egyre erősebbek, nem hiszem, hogy könnyen meghátrálnak a Filmszövetség jajongására. Félek, hogy ennek a sajtóban való üzengetésnek csak rossz hatása lesz a filmszakmára. Egyre kegyetlenebb érveket hallok, egyre erősebb a gyűlölet.
hvg.hu: Tegnap a premiered előtt említetted, hogy még azt is el tudod képzelni, hogy a magyar filmek a mozikból a tévéképernyőkre és az internetre szorulnak vissza véglegesen.
T. F.: Most nagyon úgy látom, hogy ez elkerülhetetlen. A Filmalapnak már most az a komoly problémája, hogy dobozban van tizenvalahány filmjük, többnek még forgalmazót keresnek. Ezek a filmek készen vannak, de még nem tudják kihozni őket a piacra. Mert nincs is igazából piacuk a magyar filmeknek a mozikban.
Itt van például a VAN című film, aminek iszonyatosan szurkolok, mert végre valaki helyettem megcsinálta az új Moszkva teret. Ez tipikusan az a film, ami nem a mozikban csinálja majd meg a nézőszámát, hanem majd a neten lesz kultikus. A Cinema City hálózatba talán be sem fog jutni. Szerencsére beállt a film mögé a Filmalap és a Cirko mint forgalmazó, de én most a produkció helyében lehet elgondolkodnék azon, hogy olyan szerződést kössek a forgalmazóval, hogy bizonyos nézőszám után ingyen felrakjam a netre a filmet. Szerintem ez a magyar független film jövője: ötletes gerillakampánnyal megtolt játékfilmeket a neten bemutatni. Biztos korszerűbb, mint plázamoziban.
Olvassa el cikkünket a VAN-ról, és annak alkotóiról!
hvg.hu: Tévésorozat készítésén nem gondolkodtál? Gigor Attila például évek óta nem rendezhetett nagyjátékfilmet, de dolgozik a Terápián. A külföldi trendek alapján egyre több kreatív filmes pártol át a televíziókhoz.
T. F.: Olyan netsorozaton gondolkodtam, amiben összeáll tíz rendező, mindenki hoz magával pár színészt, és a rendezők egymást közt cserélgetik a szereplőiket. Nem lenne a forgatások előtt forgatókönyv, gyorsan kellene imprózni. Ehhez persze félévig ingyen kellene dolgozni, hogy be lehessen futtatni az új arcokat. Biztos, hogy a net számos izgalmas kérdést vet még fel a közeljövőben a magyar filmek forgalmazását illetően. A mozi sajnos a popcorn temploma lett. Nagyon nehéz terep.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
