S.O.S. Szerelem? Egy szoknya, egy nadrág? Egy bolond százat csinál? Rémlenek még? Tudom, bocsánat, 8-10 év távlatában már épp kezdtünk túl lenni ezeken a bődületes baromságokon, de sajnos nem önszántamból elevenítem fel ezt a sokaságból kiragadott mesterhármast, mert megteszi ezt helyettem az e héten mozikba kerülő Dumapárbaj. Az a "vígjáték" (a többszörös idézőjel használatától pusztán esztétikai okokból eltekintenék), amelynek 4 (négy!) forgatókönyvíróra és két országszerte népszerű stand-up komikusra volt szüksége ahhoz, hogy 88 percbe annyi poént belesűrítsenek, hogy összesen 2 (kettő!) nevetést kiváltson az előzetes vetítés közönségéből.

Pedig nézzünk csak rá az alkotók névsorára. Paczolay Béla rendező 2008-ban jelentkezett utoljára játékfilmmel. A Kalandorokból, ha a tökéletestől messze is volt, egy egész hangulatos road-movie kerekedett ki. Az egyik forgatókönyvíró, Lovas Balázs olyan Filmszemle-kedvenceket tett már le az asztalra, mint a Dyga Zsombor-féle Tesó és Utolér vagy a Konyec - Az utolsó csekk a pohárban, amit a kritika és a közönség is igen jól fogadott. Szatmári Péter operatőr Tímár Péter legjobb filmjeit (Csapd le csacsi!, Csinibaba, 6:3 avagy játszd újra Tutti!, Zimmer Feri), valamint a nemsokára mozikba kerülő Mancs-Liza, a rókatündér duót kamerázta, Hutlassa Tamás producer kreditjeihez pedig olyanok tartoznak, mint a Kontroll vagy a Terápia.

Dumapárbaj

Mégis, a céltalan rendezés, az össze-vissza csapongó, mellékszálakat totálisan elnagyoló és/vagy félbehagyó történet, a humort képileg sem erősítő operatőri munka azt sejteti, hogy itt sosem volt cél, hogy fogyasztható közönségfilm készüljön. És akkor még a színészekről és a "színészekről" nem is beszéltünk.

De előtte lássuk, miről is akarna szólni a Dumapárbaj. Kalmár Tamás (Hadházi László) egy kvázi-Fábryt alakít, övé a legnépszerűbb tévés showműsor, aki önálló estjeivel is járja az országot, és elvből meg arcból nem vállal semmiféle haknit. Csakhogy a csillaga leáldozóban van, kezd kiégni, miközben a közönség egyre inkább favorizálja a Nagy Tóbiás (Kiss Ádám) nevű fiatal stand-upost. Közös producerük, Vigéc (Eszenyi Enikő) az együttműködést javasolja nekik, azonban az öntelt Tamás nem kér a feltörekvő kedvencből, inkább otthagyja a főműsoridőt, hogy valami teljesen újba kezdjen.

Először egy Kész Átverés-szerű show vezetését vállalja el, ami egy szörnyen kínos poénban csúcsosodik ki. Később beadja a derekát és elvállal kisebb haknikat is, például egy céges bulit, ahol az őt felkonferáló menedzser előbb bejelent egy nagyobb leépítést, vagy egy diszkó-fellépést, ahol egy szerencsétlen táncos-cirkuszos duó után kénytelen szórakoztatni a buli végére maradó maréknyi embert - ez, a változatosság kedvéért, egy szörnyen kínos poénban csúcsosodik ki. A határtalan csapongás jegyében képesek voltak beiktatni egy halálos betegséget is a sztoriba, mert hát az működni szokott a nagy filmekben, ugyebár.

Dumapárbaj

Aztán ott vannak a teljesen blőd, funkciótlan mellékkarakterek, mint Tóbiás barátnője (Jordán Adél), aki jelenetről jelenetre váltogatja a parókáit, mert ha-ha (de tényleg, semmit nem tudunk meg arról, mi a baj az eredeti hajával, vagy egyáltalán van-e neki), vagy a Csőre Gábor által játszott hidegburkoló, aki pokollá teszi a neki pénzzel tartozó Tamás életét. Igen, ez az oka annak, hogy Tamás feladja az elveit, és odáig süllyed némi pénz reményében, hogy egy orosz/ukrán maffiózó (egy soha korábban nem látott sztereotípia) kérésére halaknak stand-upol, hogy azokat később könnyebb legyen kifogni. Persze ez a pénztelenségi szál jól jött az íróknak: mivel kikapcsolják a meleg vizet Tamáséknál, nem hagyhatták ki, hogy ne dobjanak be egy jelenetet, amelyben Gubík Ági meztelenül fürdik a fellógatott slagból jövő hideg vízben.

A legalább kétórásnak érződő 88 perc utolsó húsz percében rájövünk, hogy a Buda Bed Cinemában kapható pattogatott kukorica kellemesen pikáns fűszerezése és a friss, ropogós állaga miatt az egyik legjobb a hazai mozipiacon. Van időnk ezen a filmszínházi értelemben vett kulináris élményen töprengeni, a Dumapárbaj továbbra is ugyanolyan gáz.

A már említett Gubík Ági és Eszenyi Enikő persze láthatóan próbált mindent megtenni azért, hogy legalább egy kicsit élvezhető legyen a film, de az abszolút életszerűtlen helyzeteknek és párbeszédeknek köszönhetően még az ő színészi játékuk sem jelent megváltást. Eszenyi karakterénél sem tudták eldönteni, hogy most a tipikus pénzhajhász menedzsert vagy a klienséért aggódó, jószívű partnert képviselje, ezért a lehető legrosszabb megoldást választották: egyszer ilyen, egyszer olyan. Azt már tényleg fájó megemlíteni, hogy a hatalmas hátsóval megtámogatott külső megjelenésének poén-értéke nagyjából az első jelenetig tart, az eltorzítás a maradék 86 percben semmi, de semmi célt nem szolgál.

Dumapárbaj

"Az egész sztori tök szimpatikus volt, a tipikus, magyar filmekre jellemző elemeket meg gyorsan kihúztuk a forgatókönyvből" - mondta a filmről Kiss Ádám a hvg.hu-nak adott interjújában, de a Dumapárbaj megtekintése után felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire engedték őket a sztori közelébe. Mert egyszerűen hihetetlen, hogy két ilyen jó humorérzékkel rendelkező, egyfolytában teltházas esteket tartó stand-upos, vagy éppen egy Eszenyi Enikő-kaliberű zseni ne látta volna, hogy ez így nem lesz jó.

Na, és a nyilvánvalót sem hagyhatjuk szó nélkül: elkőkészítési és filmgyártási támogatással együtt összesen több mint 275 millió forintot adott erre a filmre a Magyar Nemzeti Filmalap. Összehasonlításképpen, az egyaránt jó fogadtatásban részesült Viharsarok és Utóélet 60 és 190 milliót, az Isteni műszak és a Liza, a rókatündér 205-205 milliót, a viszonylag jó kritikákat kapott, emellett egyértelmű közönségsiker Megdönteni Hajnal Tímeát pedig 227,5 milliót forintot kapott a Filmalaptól.

Magyarul a legszégyenteljesebb magyar komédiákat idéző Dumapárbaj 275 millió forintot kapott attól a szervtől, ami arra jött létre, hogy a megfelelő minőségellenőrzés mellett ne menjenek át a rostán az ehhez hasonló, káosz-szerű alkotások.

Persze akinek ez az előzetes után kedve támad megnézni a filmet, annak lelke rá, csalódni nem fog.

A Dumapárbajan mindenestre egytől egyig minden megtalálható, amit azokban a kétezres évek elején készült, nagy költségvetésű, humortalan, vígjátékként kategorizált filmekben láttunk, amik miatt (a valamennyire túlreprezentált művészfilmes szcéna mellett) lemondott a hazai közönség a magyar filmről.