Pejó Róbert, az alkotás rendezője elmondta: a film eredetileg a valódi Mancsról, a miskolci Spider Mentőcsoport 2006-ban elpusztult mentőkutyájáról szólt volna, azonban a terven még a forgatókönyvírás korai szakaszában változtattak. A Dallas Pashamende és a Látogatás című filmek alkotója szerint erre azért volt szükség, mert nem tudtak volna lépést tartani a hasonló témájú hollywoodi filmekkel, és egy narratív filmet szerettek volna létrehozni, amelyben nem csupán az egyik mentési jelenet követte volna a másikat. A filmet ugyan a valódi Mancs munkássága ihlette, de mégis egy különálló, független történetet vittek vászonra - hangsúlyozta a rendező.

A történet szerint Mancs, a különleges németjuhászkölyök egy szerencsétlen haláleset után kerül Zoltánhoz, aki korábban kutyaidomítással foglalkozott. Zoltán sokáig titkolózva, munkája és várandós felesége mellett igyekszik időt szakítani a kutya kiképzésére. A család és a körülötte álló barátok életét örökre megváltoztatja, amikor Mancs és gazdája sikeresen megtalál egy eltűnt kisfiút, innentől kezdve nincs megállás az egyre veszélyesebb mentőakciók és más bonyodalmak előtt.

A kezdetektől egy olyan családi filmet szerettek volna készíteni, amely az egész történetet egy gyermek szemszögéből meséli el. A filmben ezért Mancs történetét egy kislány nézőpontjából ismerjük meg, aki esti meseként találkozik a mentőkutyával. A gyermeki nézőpontot - pontosabban a kislány által elképzelt kutya-nézőpontot - animációs jelenetekkel domborították ki. 

Az animáció beemelése a film eszköztárába Pejó Róbert ötlete volt, véleménye szerint ez teljesen új lehetőséget adott a kutya világának megjelenítésére. A megoldás már a forgatókönyvírás szakaszában felmerült, így a jeleneteket az időközben készülő animációs részekhez igazították.

A legfontosabb szerepekben Trill Zsolt, Holecskó Orsolya, Keresztes Tamás és Szacsvay László látható. A rendező megjegyezte, hogy a szereplők kiválasztásakor alapvető szempont volt, hogy a színészek kedveljék a kutyákat, különben a rengeteg türelmet igénylő közös munka az állatokkal még nehezebb lett volna. Pejó Róbert elmondta, hogy a szereplőválogatás gyorsan zajlott, elsősorban olyan színészeket keresett, akik karakteresen tudták visszaadni a megálmodott filmbéli alakokat.     A Mancsot felnőtt kutyaként játszó németjuhászokat már fél évvel a forgatás kezdete előtt kiválogatták. A kutyáknak amellett, hogy hasonlítaniuk kellett egymásra, játékosnak és kíváncsinak kellett lenniük, hogy motiválhatóak legyenek a feladatok betanulására. Odafigyeltek arra is, hogy a kutyák nyugodtak legyenek, hiszen el kellett viselniük a tavaly nyári, 36 napos forgatást.

A kölyökkutyák csupán a forgatás előtt három hónappal születtek, őket a kezdetektől arra idomították, hogy alkalmasak legyenek a filmbéli szerepük eljátszására.

Halász Árpád kutyakiképzővel Pejó Róbert jóval a forgatás kezdete előtt átbeszélte a forgatókönyvet, és pontosan megtervezték a kutyáktól elvárt feladatokat. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor az előzetes terveken a forgatáson kellett változtatni. Előfordultak ezért olyan alkalmak is, amikor az egész forgatás állt, és mindenki azt várta, hogy a kutyák megtanulják az új feladatokat. A színészek munkáját is megnehezítette a kutyákkal való közös játék, nekik meg kellett szokniuk, hogy a jelenetek alatt ne az állatokat, vagy az őket kívülről folyamatosan utasításokkal ellátó kutyaidomárokat figyeljék. Éppen ezért Pejó Róbert, aki korábban dolgozott már medvével és tigrisekkel is, a megvalósítást tekintve élete legnehezebb filmjének nevezte a Mancsot.

A rendező elmondta, hogy a filmből arra a jelenetre a legbüszkébb, amikor Mancs gazdájával együtt egy földrengés sújtotta városban szabadít ki egy kislányt a romok alól. Úgy vélte, a jelenet rendkívül nagy feladat volt, de sikerült hatásosan megvalósítani. Eredményként emelte ki, hogy a mozgókép egyáltalán elkészülhetett a szűkre szabott anyagi források mellett, szerinte a hasonló formátumú filmeket más országokban sokkal nagyobb költségvetésből forgatják.

"A Mancs elsősorban egy kutya és a gazdája közötti barátságról szól, a bizalomról és a hétköznapi hősökről, akiknek rengeteg mindent kell feláldozniuk, hogy megtalálják a boldogságukat" - hangsúlyozta Pejó Róbert az MTI-nek.

A 92 perces mozifilm mintegy 375 millió forintból készült el, ebből 250 millió forintot a Magyar Nemzeti Filmalap állt. Az operatőri munkáért Szatmári Péter felelt, a zene Márkos Albert alkotása. A forgatókönyvet Pejó Róbert Szy Katalinnal közösen írta. A film az Új Budapest Filmstúdió produkciójában, a TV2 együttműködésével született meg.