Idén 30 filmből – ebből 23 premier előtti -- válogathatnak a film szerelmesei a Frankofón Filmnapokon. A mindig erős francia és belga vonal mellett ezúttal további négy frankofón ország – Algéria, Görögország, Kanada, Románia alkotásai is a program részét képezik.

Az érdeklődés az eddigi jegyeladások alapján felfokozott, most megpróbálunk azoknak segíteni, akik még hezitálnak melyik filmre üljenek be február 27. és március 8. között az Uránia Nemzeti Filmszínházba, vagy később a kilenc vidéki város – Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Tatabányán, Szombathelyen, Egerben, Jászberényben és Szolnokon – mozijába.

A filmművészet kortárs fenegyerekének mesterműve - Mommy

Xavier Dolan tavalyi, Mommyért kapott nagydíja Cannesban több szempontból is jelképes volt. Egyrészt Jean-Luc Godarddal megosztva kapta a díjat, (akinek kicsit oda is szúrt egyik nyilatkozatában), ami már önmagában jelzésértékű, hiszen majd’  hatvanévnyi élettapasztalat választja el őket, ráadásul Godard, a nagymester épp visszavonulóban van, mondhatni átadta a stafétát ifjú kollégájának. Másrészt ezzel Cannes a tehetséges fenegyerek skatulyából az elismert alkotók közé emelte a még mindig csak 25 éves Dolant.

Frankofón Filmnapok / Shayne Laverdiere

A kanadai rendező már eddig is lázban tartotta a valami újra szomjazó mozirajongókat, de a Mommyval saját magához képest is szintet lépett. Filmjében egy viharos anya-fiú viszonyt követhetünk végig, már-már fájóan közelről, telis-tele a Dolanre jellemző zene-, vagy képkezelési poénokkal, klipszerű lassításokkal, és elképesztő színészi alakításokkal. Ha igazi, évekig emlegethető filmélményre vágyik, akkor a Mommyra üljön be. (Korábban már emlegettük 2014 legjobb filmjei között a Mommyt.)

Hiteles dráma a külvárosi létről, és a felnövő lánygenerációról – Csajkor

Párizs külvárosaiban, de amúgy bármely magyar városban valós tapasztalat a fiatalok kilátástalansága, jövő nélkülisége, és szabadulásvágya. A Csajkor pontosan erről az érzékeny, meghatározó korról mesél hitelesen, Marianne, a fiúk uralta közegből menekülni próbáló lány történetén keresztül. A Csajkor nem művészkedik, hanem úgy mutatja be egy fiatal, bevándorló családba született lány életét, választási lehetőségeit, hogy azzal nehéz nem azonosulni. Fontos film, főleg az egyre hisztérikusabb vitába torkolló bevándorlás témakörében.

Az orvosi eskü édes-keserű terhe – Hippokratész

Aki a bájosabb, de amúgy komoly témájú francia drámákat szereti, annak a Hippokratészt ajánljuk. A rendező, Thomas Lilti saját rezidens tapasztalatait írta bele ebbe az orvossztoriba, ahol a fiatal főhős először szembesül egy kórház belső világával, és kezdi egyre jobban felfogni hivatása felelősségét, és hátulütőit.

Lilti, aki filmes munkái mellett ma is gyakorló orvosként dolgozik, nyilvánvalóan saját élményeit alakította forgatókönyvvé, így a film akkor működik igazán, amikor a betegek és látogatók előtt általában zárt ajtók mögé tekint be a kamera.

A kimondatlan és kimondott szavak súlya – Havannai éjszaka

Az osztály című filmjével 2008-ban Arany Pálmát nyerő Laurent Cantet –aki egyébként a fesztivál díszvendége lesz – ezúttal saját maga számára is ismeretlen területre merészkedett. Legújabb filmjét Havannában, spanyolajkú színészekkel forgatta, úgy, hogy az egész film csak két helyszínen játszódik: egy tetőteraszon és egy ebédlőben.

Ebből már kitalálható, hogy a Havannai éjszakát nem a fordulatos cselekménye miatt fogják emlegetni. Azaz dehogynem: bár Cantet mozijában végig öt középkorú szereplő idézi fel a közös fiatalkori emlékeket, hamar kiderül, hogy súlyos titkok, elhallgatott érzelmek lappanganak mindannyiuk lelkében, így a nézőre is vár meglepetés jócskán. Az eredeti cím (Visszatérés Ithakába) az egyik szereplőre, Amadeora utal, aki tizenhat év után tér vissza barátaihoz spanyol emigrációjából. A havannai éjszaka a magyar nézőknek sokszor ismerős hangulatú, mély, beszélgetős mozi – a legjobb fajtából.

Gyengéd érzelmek a legkeményebb környezetben – A küzdők

A küzdők főleg frissessége, és fiatalos hangvétele miatt nyerhetett három díjat (legjobb elsőfilm, legjobb színésznő, a legjobb felfedezett) is a franciák Oscarján, a César-gálán. A rendező Thomas Cailley-t máris az egyik legnagyobb tehetségnek tartják hazájában, míg a két főszereplő (Adèle Haenel, Kevin Azaïs) is A küzdőkkel robbant be a köztudatba.

Mozinet

Pedig az alaptörténet egyáltalán nem nagy truváj: egy katonai képzőre készülő, férfiasan magabiztos lány (Madelaine) megtetszik az asztalosként dolgozó fiúnak (Arnaud), aki olyannyira nem tud kikerülni a lány hatása alól, hogy egészen a kiképző táborig követi. A küzdőket azonban nem az unalomig ismert tiniszerelmet feldolgozó sztori, hanem a sallangmentes rendezés, a néhány egészen emlékezetes geg-jelenet, na és persze a két főszereplő kivételes színészi játéka teszi kiemelkedő alkotássá.

Meg lehet-e ismételni az Életrevalók sikerét? – Samba

Amikor kiderült, hogy a hazánkban - európai filmtől szokatlanul nagy - sikert arató Életrevalók két írója, Olivier Nakache és Eric Toledano újra a bevándorlás témakörét érintő, érzelmes vígjátékot készít Omar Sy főszereplésével, garantált volt a siker a francia pénztáraknál. A kiemelkedő siker nem is maradt el, főleg úgy, hogy a Samba voltaképp ugyanazt a receptet követi, mint az Életrevalók.

Vertigo Média

Omar Sy ezúttal egy szenegáli bevándorlót alakít, akinek utolsó reménye a Franciaországban maradásra a félénk, de a bevándorlási hivatalnál dolgozó Alice (Charlotte Gainsbourg).  A Samba tehát megint arra tesz kísérletet, hogy egy alapvetően érzékeny témát emeljen már-már könnyed és szórakoztató környezetbe. Most kiderül, vajon az Életrevalókhoz hasonlóan sikeres-e az alkotók szándéka.

A Frankofón Filmnapok az egészen március 27-ig tartó Frankofón Fesztivál első eseménye. A filmnapok, és az egész fesztivál részletes programját itt találja. Jegyinformáció és jegyelővételi lehetőség a filmekre az Uránia mozi honlapján.