hvg.hu: A Parfüm sikere után miért jelentkeztél A Dalba?

Boggie: Már a Parfümmel is jelentkeztem, de azt még a harmincba sem válogatták be. Sokszor, sok helyen elutasították itthon azt a dalt, aztán elindult a saját kis útja külföldön. Az Eurovízióval utána nem foglalkoztam, amíg meg nem jelent a második lemezem. Amikor lecsengett a lemezfelvétellel és -bemutatóval járó hercehurca, vége volt a turnénak, volt még 2-3 hetünk a jelentkezési határidőből. Akkor ültünk le a kiadóval, a menedzsmenttel és a szövegíróval, hogy döntsünk a jelentkezésről. Arra jutottunk, hogy vesztenivalónk nincsen, mert A Dal az egyetlen olyan műsor ma Magyarországon, ahova saját dalt lehet vinni. És ez egyben a legnagyobb értéke a műsornak. Aztán az is biztos volt, hogy olyan dallal nevezünk, ami valóban esélyes Bécsre.

Csemer Boglárka - Boggie

Compress / Halász Nóra

hvg.hu: Ez evidens, nem?

Boggie: Én úgy mentem oda, hogy szeretnék nyerni, de az volt a benyomásom, hogy sokan nem így álltak hozzá.

hvg.hu: Hanem csak meg akarták futtatni az új dalukat a Petőfin?

Boggie: Ez is egy szempont lehetetett, igen. Másrészt nem hitték el sokan magukról, hogy képesek megnyerni. Annyira legalábbis senki nem akarta, mint én.

hvg.hu: Ezt az önbizalmat a Parfüm sikere alapozza meg?

Boggie: Persze. Az egy visszaigazolás volt, hogy jó az, amit csinálok. Pedig annyi elutasítás volt a dal körül itthon, hogy teljesen elvesztettem a bizalmamat benne. Amikor jött a nemzetközi hullám, akkor láttam, hogy tényleg működik.

hvg.hu: Miért nem működött itthon?

Boggie: Nagyon nehéz az itthoni zenei élet. Vagy mainstream valaki, esetleg egy tehetségkutatóból lett ismert, vagy alternatív, és akkor kőkeményen kitapossa magának az utat tíz év alatt. Ha egyik sem, akkor nem tudnak mit kezdeni az előadóval. Az én zeném, se nem underground, se nem mainstream. Ezért nem tudtuk áttörni a falat az első lemezemmel: nem ismerték a nevem, és nem akarták vállalni a rizikót. Azt is csodának tartom, hogy a Wars For Nothinggal nyerni tudtam, hisz ez sem egy mainstream sláger.

hvg.hu: Mégis az elejétől azt mondták, hogy esélyes vagy nyertesnek.

Boggie: De attól még nem trendkövető.

hvg.hu: Mennyire befolyásol az az általános negatív megítélés, ami az eurovíziós szerepléssel jár?

Boggie: Ez engem nem érdekel. De tudom, hogy sokat lovagolnak ezen a magyarok. Mégis Európa legeslegnagyobb fesztiváljáról beszélünk, a stadionban 110 ezren hallgatnak majd, a képernyők mögül több millióan. Egy saját dallal megyek, ami eredetileg nem is az Eurovízióra készült. Mekkora lehetőség, hogy ott előadhatom? Hatalmas! És csak önmagamat kell adnom! Innentől kezdve engem nem befolyásol, hogy egyesek giccsfesztiválnak titulálják, mert én nem giccset viszek oda.

hvg.hu: A Wars For Nothing sokkal megosztóbb, mint a Parfüm. Miért van ez?

Boggie: Mert a Parfümre külföldön rámondták, hogy jó, és ez büszkeséggel töltötte el az embereket itthon. Ezért a Parfüm nem is csak rólam szól, hanem a magyar kreativitásnak egy jeles példája. Akkor például semmi negatív visszajelzést nem kaptam.

hvg.hu: A Wars For Nothinggal viszont más a helyzet.

Boggie: Igen. Unalmasnak csúfolják, és olyan szubjektív szempontokat sorolnak fel ellene, amivel nem tudok mit kezdeni. Például, hogy miért nem az ő kedvencük nyert, vagy ezzel a számmal biztos labdába sem rúgunk. Mindenki okoskodik. A Parfümnél ilyen nem volt, főleg, miután leadta a CNN.

Boggie-val az osztrák köztévé készít interjút

Compress / Halász Nóra

hvg.hu: Visszavetnek a kritikák?

Boggie: Hullámzó. Amikor február 28-án, szombaton megnyertem A Dalt, hétfő-keddre mélypontra kerültem, mert elbizonytalanított a sok kritika. Utána rájöttem, hogy azokra kell koncentrálnom, akik támogatnak, mert nem mehetek úgy Bécsbe, hogy nem hiszek magamban.

A Dal után itt az újabb kínzó kérdés: Boggie vagy a Pertti Kurikan Nimipäivät?

hvg.hu: Tudsz úgy állni a bécsi versenyhez, ahogy A Dalhoz álltál?

Boggie: Most igen.

hvg.hu: Miért választottál világbékét témának?

Boggie: Hiányzott egy ballada az új lemezről. A szerzőtársammal Sebestyén Áronnal sokat gondolkodtunk, és tudom, hogy hihetetlen, de szinte egyszerre mondtuk ki, hogy szóljon a dal a világban dúló felesleges háborúkról. Aztán teleírtam egy A/4-es papírt a gondolataimmal, érzéseimmel, és ezzel kerestem meg Bori Sára Helent, a szövegírónkat. A dalszöveg végleges formája az ő munkája. Persze rengeteget csiszoltunk rajta, mert éreztük, hogy vigyázni kell mind hangzásban, mind szövegben arra, hogy ne legyen közhelyes.   

hvg.hu: Mintha a zsűri pedzegette volna ezt az egyik elődöntőben.

Boggie: Igen, Rákay Philip mondta rá, hogy sablonos. De szerintem egy nagyon szép mezsgyén tartottuk. Egyszerű, puritán és hiteles, amint csillivilli dolgokat tennénk bele, például feleslegesen nagyívű hangszereket, nyálassá válna.

hvg.hu: Mit terveztek a produkcióval még Bécsig?

Boggie: Feliratokat nem akarok vinni Bécsbe, de sok elem megmarad, illetve lesz egy LED-padló, amivel sokat fogunk játszani. Állítólag egy focipálya méretű színpadon kell majd előadnom, ami külön kihívás, miközben arra is kell figyelni, hogy az Eurovízió főleg a tévénézőknek szól.

Tizeddiként lép színpadra Bécsben Boggie

hvg.hu: Kire fogsz koncentrálni inkább? A 110 ezres közönségre, vagy a milliós nézőseregre, akik a szavazatokat leadják?

Boggie: Próbálok mindkettőre.