Az igényfelmérésre komolyan támaszkodó filmiparban rájöttek, mivel lehet leültetni a nézőket a vászon elé: csak meg kell filmesíteni a gyerekszobai játékokat, majd remake-t kell csinálni belőlük. És ha ez még mindig bejön, akkor legyártani a sorozathoz egy Origins (vagyis: Kezdetek) előzményfilmet.

Ezért láthatunk manapság rengeteg képregény-adaptációt (Amerikában a tíz legnézettebb filmből öt képregény-adaptáció volt a tavalyi évben), ezért döntött úgy Michael Bay, hogy aTransformers-filmek után a Tini nindzsa teknőcöket is megerőszakolja, és ezért jöttek új részekkel az X-Y generáció kultfilmjei: a Mad Max, a most rekordokat döntögető Jurassic Park vagy a jövőre mozikba kerülő új Star Wars-rész.

Újra megvesszük

AFP / DPA / Peter Kneffel

Napjaink filmes infantilizmusára mégsem egy mozifilm az eklatáns példa, hanem a közösségi finanszírozással megvalósuló és a Youtube-on ingyenesen megnézhető Kung Fury című film, mely teljes egészében a 80-as évek szimbólumrendszeréből és popkultúrájából építkezik. És azt tudták, hogy lesz Dragon Ball Z is?

Természetesen a folyamat nem a filmipar sajátja, hiszen a mai popkultúra teljes egésze igyekszik hasonlítani a 80-as 90-es évek divathullámához. A felbontást leszámítva a mai popdívák – Kiesza, Lana del Ray, Rihanna – klipjei egy az egyben mehettek volna harminc évvel korábban a VH1-on.

Mi az oka ennek a látványos nosztalgiának?

Joeri Van der Bergh, aki társszerzője a How Cool Brands Stay Hot című tanulmánynak, úgy látja, hogy az Y generáció szocializálódásával hozható kapcsolatba az, hogy ennyire erős a gyerekkor ikonjai felé fordulás.

És hogy kik azok az Y-ok? Ők azok, akiket neveztek már bumeránggyerekeknek, ősdiákoknak, gyernőtteknek, a mama hotel lakóinak – lényegében azon huszon-harmincasok (1982 és 1995 között születettek), akiknek a többsége még nem rendelkezik rendes keresettel, az esetek nagy százalékában még otthon laknak, és a szüleik tartják el őket. Tudományos nevükön ők a posztadoleszcensek, akikről az Eduline Y-okról szóló cikke azt írja, „olyan fiatalok, akik a felnőttkor egyes kritériumainak megfelelnek – tehát morálisan, intellektuálisan és szexuálisan már érettek –, ugyanakkor nem tudnak felnőttként, vagyis a velük szemben támasztott általános elvárásoknak megfelelve beépülni a társadalomba”.

A generáció tagjainak életéből hiányoznak azok a biztos pontok, amelyek elődeiknek megadattak – mondta a hvg.hu-nak Nemes Orsolya tréner, Y-generáció-szakértő.

Hiányoznak a biztos pontok

AFP / Fred Dufour

„Az idősebb generációk egy sokkal statikusabb, kiszámíthatóbb világban szocializálódtak, egyenes út állt előttük: tanulás, munka, család, kocsi, lakás. Jobban fizető munka, drágább kocsi, nagyobb lakás. Azt szokták meg, hogyha bevált sémákat alkalmaznak akár bizonytalan helyzetben, az működik” – fejtette ki a hvg.hu-nak a szakértő.

Csak egy dolog bizonyos: a bizonytalanság

A szakember az Y-okról szóló új e-könyvében (amelyet ingyen tölthet le az, aki megosztja innen, a szerző oldalától) leírja azt is, mennyire más környezet veszi körül az Y-okat: „Megszoktuk, hogy minden állandóan változik körülöttünk, így mindig készen állunk arra, hogy egyszer csak kirántják a lábunk alól a talajt. Láttuk, ahogy az iPhone 2007-ben átalakította nemcsak azt, ahogyan megosztunk és kommunikálunk, hanem a mindennapi szokásainkat is. Láttuk 2008-ban a világgazdasági válság hatására összeomlani a világot, amikor a szüleink 20 éves munkaviszony után elveszítették az állásukat. Láttuk kitörni az ukrán válságot 2013-ban, ami alapjaiban rengette meg a status quókat. Fel vagyunk készülve arra, hogy történjék bármi, megálljuk a helyünket. Derült égből csapkodnak körülöttünk a villámok. Megszoktuk, hogy semmi sem tart örökké. Nincs többé olyan, hogy biztonságos vagy nyugdíjas állás. Az üzlet állandóan változik, a gazdaság túlzottan kiszámíthatatlan, a technológia elképesztő sebességgel fejlődik. Egyszerűen túl sok az olyan tényező, ami fölött nincs kontrollunk. Már rég búcsút intettünk a munkahelyi biztonságnak, és a bizonytalanságra rendezkedtünk be“ – írja Nemes, pedig ez a sikeres átállás egyáltalán nem magától értetődő.

A sikeres alkalmazkodás helyett ugyanis erre a generációra jellemző, hogy hiába van több diplomájuk, beszélnek idegen nyelveket, egyik praktikumból a másikba botladoznak. Ha álláshoz jutnak is, a karrierutak zártak, az egzisztenciateremtés is elhúzódó és keserves. Ilyen környezetben nem csoda ezeknek a fiataloknak a vágyódása a gyerekkor biztonsága és élményei után.

Nemes Orsolya szerint bár valóban érződik a nosztalgiafogyasztás erősödése, ez nem új jelenség.  „Tíz éve például a harmincas években készült slágerfilmek (Hyppolit, Meseautó) butácska remake-jei ültették a mozivászon elé a magyar nézőket, ahogyan az X generáció kultikus filmeposza, a Star Wars is új részeket kapott, de a legjobb példa erre talán a Batman-filmek, melyekből az első részeket még a Baby Boomerek nézték”.

A gyerekek tudják, a szülők meg tudják fizetni

Az Y generáció a szülők generációjának (és pénzének) köszönheti, hogy ma ők a „a valaha élt legnagyobb vásárlóerővel bíró fiatalság” – állítja a cikk elején említett Joeri Van der Bergh. A kutató szerint azzal, hogy az egy főre eső születések száma drasztikusan visszaesett, a válások száma pedig soha nem volt ilyen magas, a gyereküket a szülők ma egyre inkább társnak, mint alárendelt személynek tekintik. „Egyre több szülő számára a tini és fiatal húszas éveiben járó gyermekeik véleménye és visszajelzése a legfontosabb” – jelenti ki Van der Bergh, aki szerint soha nem volt ennyire jellemző, hogy a gyerekek ízlése és szükségletei tartsák el a szülők pénzéből a világkereskedelem jelentős részét.

Azt mindenki sejtette, hogy a digitális korban született gyerekek jobban ismerik a technológiai piacot, mint szüleik, de a befolyásuk ennél sokkal szélesebb körű, állítja Van der Bergh: ők ismerik ugyanis a legjobban az új trendeket. A szülők emiatt is őket követik.

Wellhello

Fülöp Máté

A hazai Y-generáció kulturális fogyasztását a korszellem ugyanúgy meghatározza – és itt nemcsak a Macskafogó vagy Vuk elkészült, jócskán felejthető folytatásaira kell gondolnunk. Aligha van ma szerző, aki jobban érezné a korszellemet, mint Flour Tomi. Új projektje, a Wellhello kiugróan a tavalyi év popsikere volt: egyik klipje a nosztalgiázós Rakpart, a VHS-korszakot, a másik, az Apuveddmeg pedig a 8bites videojáték-korszakot idézi. Utóbbi refrénjének a kezdősora pedig mindennél pontosabban megszólítja ennek a generációnak a dilemmáját: Apu, vedd meg nekem a várost…