szerző:
Lichter Péter
Tetszett a cikk?

Újra megnézhetjük moziban is a Kék bársonyt, és jön az új Twin Peaks-széria. A hetven éves David Lynch az egyik legtöbbet utánzott rendezője a kortárs amerikai filmnek. Szinte azonnal felismerhető stílusa egyszerre hátborzongató és lírai, sejtelmesen szürreális és viccesen abszurd. A rendező neve a nyolcvanas-kilencvenes években egyet jelentett az amerikai szürrealizmussal.

Lynch pályáját nem a többi rendezőtől megszokott irányból kezdte, vagyis nem a filmiskolák padjaiból vagy a televíziós tucatmunkák futószalagja mellől indult, hanem képzőművészként, igazi avantgárd filmesként alkotott a hatvanas-hetvenes években.

Festményei egyébként hangulatukban erős rokonságot mutatnak a későbbi filmekkel, ez is azt mutatja, hogy a különböző művészeti ágakba, például a zenében is otthonosan mozgó művész tulajdonképpen mindig ugyanazt csinálja.

Első kísérleti animációs filmje, a Six Men Getting Sick (Hat ember rosszul lesz) című néhány fázisrajzból álló szürreális alkotás már rögtön, az első játékfilm előtt tíz évvel előre jelezte Lynch világát: egy abszurd, fekete humorral átszőtt, zavarba ejtően szürreális univerzumot.

Radírfej (1977)

Lynch első játékfilmjét, a párját ritkítóan eredeti Radírfejet teljesen önerőből finanszírozva, éveken keresztül forgatta barátjaival. A film egy csapásra híressé, vagy inkább hírhedté tette a rendezőjét: a hetvenes évek végén induló éjféli mozik sokáig műsoron tartották, igazi kis kultuszt teremtve a szürreális film köré.

A film egy Henry Spencer nevű pasas történetét meséli el egy álomszerű, indusztriális világban, ami inkább emlékeztet egy német némafilmre vagy Kafka rémálmára, mint a valóságra. Lynch már ebben a filmben megvillantotta ösztönös atmoszférateremtő tehetségét: leginkább a mélyről jövő, kényelmetlenül nyomasztó hangokkal és zajokkal játszott, Lynch maga alkotta meg a Radírfej zörejvilágát is.

Az elefántember (1980) és Dűne (1984)

A Radírfej underground sikere egészen meglepő helyekig is eljutott: Mel Brooks, a neves komikus is a film első rajongói közé tartozott. Brooks annyira lelkes lett, hogy teljes mellszélességgel beállt Lynch követkető projektje mögé – csak éppen a nevét nem engedte kiírni a stáblistára, nehogy a film elején a közönség valami vígjátékra számítson.

Az elefántember valamelyest folytatta a Radírfej fekete-fehér, expresszionista vizuális stílusát, de immáron Lynch a klasszikus történetmeséléssel közelített a nézőkhöz. Filmje a viktoriánus Angliában játszódik: John Merrick, a különös rendellenességgel született szerencsétlen férfi egy cirkuszi freak-show szereplőjeként tengődik, amíg meg nem ismerkedik egy empatikus orvossal.

Az elefántember egy csapásra a csúcsra repítette a fiatal avantgárd filmest: munkáját nyolc Oscar-díjra jelölték, köztük őt is a rendezésért. Innentől kezdve ajánlatok tömegével halmozták el, fél Hollywood a lábai előtt hevert – még George Lucas is felkérte, hogy rendezze meg a Jedi visszatér-t. (Izgalmas lenne látni egy Lynch által rendezett Star Wars-filmet.)

Ám következő filmjével Lynch megtapasztalhatta az igazi bukást. A Frank Herbert gigantikus hosszúságú sci-fi regényéből forgatott Dűne a nyolcvanas évek egyik legnagyobb anyagi bukásaként vonult be a filmtörténetbe – bár harminc év távlatából a filmnek azért vannak érdemei, főleg a látványvilága izgalmas.


Kék bársony (1986)

Lynch az 1986-ban forgatott Kék bársonnyal találta meg az igazi hangját és a későbbi filmjeit igazán meghatározó stílusát. A rendező innentől kezdve kattant rá igazán a bűnügyi műfajra, posztmodern szakácsként keverve össze a zsáner fontosabb elemeit a saját szürreális kézjegyeivel.

A főiskoláról hazatérő Jeffrey agyvérzést szenvedett apja meglátogatása után hazafelé sétálva egy levágott fület talál, amit elvisz a kisváros rendőrségére: a felügyelő lányával karöltve kezd el nyomozni megszállottan a testrész tulajdonosa után.

A Kék bársonyban a rendező izgalmasan keveri az erotikát és a thriller feszültségét, mindezt egy csak rá jellemző atmoszférában tálalva. Lynch legfontosabb és talán legjellegzetesebb fűszere itt jelent meg először: Angelo Badalamenti sejtelmesen lebegő zenéje egyből felismerhető hangulatot teremt.

Veszett a világ (1990)

Lynch 1990-ben ért pályája első csúcsára: a Veszett a világgal elnyert a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát. A rendező ebben a filmjében mindent korlátot elengedett és egy teljesen elszállt műfaj- és stíluskeveréket rakott le az asztalra.

Lynch úgy keveri a menekülős bűnügyi film, a romantikus melodráma, a road-movie és a musical elemeit, mintha ez teljesen magától értetődő volna: a Veszett a világ a művész legérzelmesebb filmje lett, minden kockája izzik az érzékiségtől és a véres brutalitástól.

A Nicholas Cage és a Jurassic Parkkal sztárrá vált Laura Dern főszereplésével forgatott film egy Elvis- és kígyóbőr kabát-mániás amorózó és egy naiv lány szerelmi történetét meséli el: Sailornak és Lulának menekülőre kell fognia, mert a lány elmebeteg anyja a fiújára uszította az embereit. Lynch filmje tobzódik az abszurd, erőszakos és vicces jelenetekben, nehezen felejthető filmélményt garantál a megnézése.

Twin Peaks (1990-91) Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! (1993)

A kilencvenes évek elején Lynchnek még arra is volt energiája, hogy átírja a televíziózás történetét, vagy legalábbis lerakja annak egyik legfontosabb mérföldkövét. A Twin Peaks nem csak a hisztéria határát súroló kultuszt tudhat magáénak, hanem az első igazi sikersorozat volt, ami egy művészfilmes agymenésére épült.

A Twin Peaks nem csak egyszerűen egy izgalmas, időnként nehezen rekonstruálható krimisorozat, hanem a rendező stílusát tökéletesen követő, gigászi hosszúságú művészfilm, ami a Kék bársonnyal megkezdett irányt folytatja.

Twin Peaks nélkül elképzelhetetlenek lennének ma már az olyan sorozatok, mint a True Detective vagy a Drót: Lynch és társalkotója, Mark Frost az elmúlt harminc év legeredetibb televíziós darabját alkották meg.

A sok párhuzamos szálon futó történet egy csodaszép hegyvidéken elterülő kisváros tragédiája körül forog: az első epizód első jelenetében megtalálják az ártatlan diáklány, Laura Palmer holttestét. Hamarosan a városba érkezik a kissé bogaras Cooper ügynök, aki belemerülve a mocskos és misztikus ügybe szép lassan feltárja a kisváros bájos díszlete mögött megbúvó erőket.

A Lynch a sorozat sikerét megpróbálta egy kicsit meglovagolni, és a történet előzményét egy játékfilmben forgatta le: ám a Twin Peasks: Tűz, jöjj velem! Nem bizonyult kimondottan nagy sikernek.

Lost Highway – Útvesztőben (1997) Straight Story - Az igaz történet (1999)

Lynch a Twin Peaks-dömping után visszatért a jól ismert terepéhez, a szürreális játékfilmekhez és egy izgalmas, egyes elemeiben nehezen értelmezhető filmet forgatott. Az Útvesztőben egy igazi narratív kirakós játék lett – hasonló filmből később kettőt is forgatott – a misztikus történet tele van rébuszokkal és álomszerű képsorokkal.

Ami viszont ez után a film után következett, arra még a legelvetemültebb Lynch-rajongók sem számítottak: a kultrendező egy olyan filmet forgatott, amin fényévekre áll a tőle megszokott stílustól. A Straight story egy lassan folydogáló, melegszívű történet egy idős férfiról, aki fűnyírójára pattanva meglátogatja több száz mérföldre élő testvérét.

A Straight story üdítően egyszerű és szerethető színfoltja az életműnek.

A sötétség útja - Mulholland Drive (2001) Inland Empire (2006)

Lynch az ezredfordulón forgatta le a legnagyobb kultusznak örvendő sikerét, a Mullholland drive-ot. A rendező megszállottan rajong Los Angelesért, amit egyébként gyakran a világ legnagyobb falujának szoktak nevezni: a Mullholland drive ennek a rajongásnak az egyik leglátványosabb bizonyítéka.

Egy naiv vidéki lány érkezik a városba, tele ambícióval és reménnyel, hogy hamarosan sztárrá fog válni – ám a lakásban, amit a nagynénjétől kapott kölcsön,  egy idegen, amnéziást nőt talál.

Lynch a rá jellemző műfajtudatossággal keveri a misztikus thriller elemeit az álomgyár működését kifigurázó, szinte a börleszk határát súroló gegekkel: a Mullholland drive utolsó fél órája ráadásul az utóbbi évek legnagyobb filmes rejtvénye.

Lynch mindez idáig utolsó játékfilmet tíz évvel ezelőtt forgatta – persze közben sem pihent a mester, számos rövidfilmet, webes projektet és zenei albumot alkotott az elmúlt években. Az Inland empire már közelebb áll egy színtiszta kísérleti filmhez: olyan, mintha a Lynch-világ legjellegzetesebb elemeit egy tömény, három órás turmixba mixelné a rendező.

A történet tulajdonképpen teljesen felszívódik a szürreális hangulatban. Az utóbbi években David Lynch azzal keltette a legnagyobb izgalmat rajongói körében, hogy bejelentette: 2017-ben folytatódni fog a Twin Peaks. Az a gyanúnk, hogy azt az évet is felírhatjuk majd a televízió történeti mérföldkövek közé.

A Prizma szerzőinek legutóbbi cikkei a hvg.hu-n

 


 

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A kormány szerint rémhír, hogy pünkösdig zárva tartanak a szállodák és éttermek

A kormány szerint rémhír, hogy pünkösdig zárva tartanak a szállodák és éttermek

Hófúvás és ónos eső miatt adtak ki figyelmeztetést

Hófúvás és ónos eső miatt adtak ki figyelmeztetést

Trumpék udvariatlanságára nem nagyon volt még példa

Trumpék udvariatlanságára nem nagyon volt még példa