A most a Kiscelli Múzeum Templomterében kiállító művész úgy véli, semmilyen módon nem változtak meg a képei attól sem, hogy itt megdőlt egy világrendszer, „és bár személyesen nagyon is érint az, hogy Magyarországon tíz éve lebontják a demokráciát, nem tudok és nem is akarok kapcsolatot létesíteni a festészetem és e problémák között. Amúgy persze a véleményemnek igyekszem minden más fórumon erőteljesen hangot adni.”

Szűts Miklós emlékeztet arra, hogy tavaly nyáron meghalt az egyik legjobb barátja (itt nyilván Esterházy Péterre gondol – a szerk.), és ez olyan mélyen és zsigerien érintette, hogy minden bizonnyal nyoma van a képein. „De ennél tovább én ezt semmilyen módon nem konkretizálnám. Olcsónak érezném, magammal szemben is. Mindenesetre az a tapasztalatom, hogy nagyjából ugyanarról szólnak a képeim negyven éve, holott nyilván történt ez meg az az életemben. Ahol elfogynak a mondatok, ott kezdődik a festészet.”

A teljes interjút a Műértő friss számában olvashatja.