Nem csak az Oscaron, itthon is erős a magyar film - Arany Toldival díjazzuk a legjobbakat
Idén már 5 éves lesz a Filmalap, és a sok nemzetközi díj egyre inkább alátámasztja a Vajna-rendszer hatását. A kinyírt Filmszemlét viszont nem sikerült megidézni: a Magyar Filmhét leginkább csak a már kifutott filmek pótlására jó. A fesztivál zárásaként kiosztják a Magyar Filmdíjakat, mi viszont már most kihirdetjük a 2016 óta megjelent legjobb magyar filmeknek járó Arany Toldi győzteseit.
A 3. Magyar Filmhét legnagyobb újítása, hogy – érthető okokból – a MOM Parkból az Aréna Plázába költözött. Egyébként továbbra is csak az előző év hazai filmtermésének újrajátszása a legfőbb cél, még ha a Testről és lélekről-premier, a közönségtalálkozók és a restaurált klasszikusok fel is dobták az egyébként meglehetősen szegényes programot.
A 2015-ös Arany Toldi-díjunk még csak a Vajna-éra legjobb filmjének járt, tavaly viszont már több kategóriában hirdettünk nyerteseket. Most még több Toldit osztottunk ki (az elnevezés még mindig a Filmalap történelmének egyik kulcsfontosságú eseménye előtt tiszteleg), amelyekért a 2016 januárja óta megjelent magyar filmek versenyeztek.
Legjobb film: Ernelláék Farkaséknál
Bár az Oscarok és az Arany Medve mellett szinte már apróságnak tűnik, de ne feledjük, hogy tavaly Közép-Európa egyetlen A-kategóriás filmfesztiváljáról, Karlovy Varyból is egy magyar film hozta el a fődíjat. Hajdu Szabolcs saját színdarabjából varázsolt meglepően filmszerű kamaradrámát Filmalap-támogatás nélkül, amelyben családjával és barátaival szerepel, és amit egyetemi osztályának operatőrhallgatóival forgatott le a saját lakásában – ahol később vetítéseket is tartott a filmből. Így lesz a kényszerből PR.
De szerencsére mag a történet volt az, amibe olyan könnyű volt beleszeretni. Egy kis család vendégül látja a külföldről váratlanul hazatérő ismerőseit, ami rengeteg kínos, vicces és drámai helyzetet szül, de ami még fontosabb: a párbeszédek magyar filmtől szokatlanul életszerűek, ráadásul mind az apró családi momentumokban, mind az elejtett közéleti megjegyzésekben magunkra ismerhetünk. Ez a frissesség teszi az elmúlt 14 hónap legjobb magyar filmjévé az Ernelláék Farkaséknált, ami ráadásul itthon egyedülálló módon lakásvetítésekkel is próbálta elérni a közönséget.
Legjobb rendező: Enyedi Ildikó (Testről és lélekről)
Enyedi Ildikó valamit megőrzött és valamit el is hagyott eddig stílusából ahhoz, hogy pályafutása legszebb filmjét elkészíthesse. Maradt az emberi lélek mélységeit kutató pozíció, az állatok világának szimbolikus használata, de a transzcendens elemek hangsúlyozása helyett főszereplőit eddigi filmjeihez képest több humorral és aprólékosabban mutatja be. Ami a film elején még indokolatlannak vagy nem odaillőnek tűnik, az is értelmet nyer a különös szerelmi történet végére. A Testről és lélekről a kortárs filmben is egyedülálló alkotás, nem csak az Arany Medve miatt, hanem mert ritkán látott emberség árad minden percéből.
Legjobb férfi főszereplő: Hajdu Szabolcs (Ernelláék Farkaséknál)
A Kristály Glóbusz mellett még egy díj jutott az Ernelláéknak Karlovy Varyban: a legjobb férfi főszereplő díja. Ez már csak azért is meglepetés volt, mert a rendező nem igazán szokott színészkedni, főleg nem főszerepet játszani. Az életközépi válságban lévő Farkas a negyvenes értelmiségiek mintapéldánya, minden szavából érződik az erkölcsi és intellektuális fölény, még akkor is, ha közvetlenül nem a rossz szándék vezérli. Az apaságával, a családfő szerepével végérvényesen megbékülni képtelen alak számos lehetőséget ad Hajdu számára, hogy megmutassa, mire is képes: a Brúnó keresésével töltött percek vagy a filmvégi, ablakban cigizős jelenet őszintesége a drámai, a Szabó Domokos karakterével lezajló csörtéi pedig a komikus oldalát mutatják meg Hajdu elképesztő alakításának.
Legjobb női főszereplő: Borbély Alexandra (Testről és lélekről)
Eleinte nem is őt szánták a főszerepre, ráadásul hétköznapi karakterével tökéletesen ellentétes figurát kellett alakítania, mégis, a Berlinale óta jogosan mindenki az ő teljesítményét ünnepli. Borbély Alexandra és Enyedi Ildikó együttműködése a kiváló példa arra, hogy a színházban megmutatkozó tehetséget igenis át lehet vinni filmre. A visszahúzódó, látszólag rideg, belül mégis feszültségeket hordozó Máriának már biztosan a magyar film történetének ikonikus karakterei között a helye, valahol Anger Zsolt A nyomozóban nyújtott alakítása mellett.
Legjobb férfi mellékszereplő: Kovács Zsolt (Kút)
Voltak ugyan problémáink Gigor Attila (A nyomozó) második mozijával, de ha valamire nem kellett panaszkodnunk, az a színészgárda volt. A rendkívül szórakoztató karakterek közül csak ebben a kategóriában számos jelöltünk volt: László Zsolt striciként, Tzafetás Roland fogyatékos történetmesélőként, Horváth Csaba pedig kőbunkó sofőrként brillírozott. Mi mégis a megtört, alkoholista kutas/édesapa szerepében a film legemberibb alakítását nyújtó Kovács Zsoltot tartottuk a legjobbnak, aki Tóth Barnabás Újratervezése és a VAN után újra bizonyította, hogy ő az egyik leginkább vászonra illő színészünk.
Legjobb női mellékszereplő: Kurta Niké (Kút)
De női frontot is igen erős volt Gigor filmje: elég csak megnézni a Magyar Filmdíjak jelöltjeit, ahol Udvaros Dorottya és Trokán Nóra is befért a kategória öt jelöltje közé. A megindító alakítást nyújtó Udvaros és a kétségkívül vicces, melankolikus Trokán helyett viszont mi a Terápiából is ismerős Kurta Niké mellett tettük le a voksunkat. Az egyszerre kislányos és romlott Máriát játszó Kurtáé a legerősebb jelenlét, róla hisszük el leginkább, hogy bárkit, bármikor az ujjai köré tud csavarni.
Legjobb forgatókönyv: Madarász Isti (Hurok)
A Spielberg-mániás, zsánerkedvelő Madarász munkáival idáig leginkább a tévében találkozhattunk (A legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka, Hacktion), de az első mozifilm-terve hallatán azonnal 2016 egyik legjobban várt magyar filmjének rendezőjévé lépett elő. A Hurok az első magyar időkavarós filmként hirdette magát, ami izgalmasan hangzott, de benne volt a nagy bukás lehetősége is. Végül, ahogy a kritikánkban is írtuk, a Hurok "végig szórakoztat, és mozgásban tartja az agyat, ennél többet pedig nem is várhatnánk tőle". A film történetvezetéséről egyszerre ugrik be a Looper, az Idétlen időkig, a 12 majom vagy a Forráskód – és ha túl sok újdonságot nem is tesz hozzá a műfajhoz Madarász Isti mozija, magyar környezetben ilyet még tuti nem láttunk.
Legjobb operatőr: Herbai Máté (Testről és lélekről / Kút)
Amikor kijöttek a Testről és lélekről első kritikái a Berlinale-premier után, a várható Enyedi- és Borbély-dicséretek mellett egy név újra és újra felbukkant a cikkekben: Herbai Máté gyönyörű képeit a Hollywood Reportertől a Varietyig mindenki agyondicsérte. A reakció teljesen jogos volt: Herbai a magányos lakásokból és a meseszerű havas erdőből is a legjobbat hozta ki, a főszereplők arcán elidőzve pedig még hatásosabbá tette a szarvas-párhuzamot. Ráadásul fél évvel korábban egy teljesen másik oldalát mutatta meg a koszos, westernes Kútban.
Legjobb rövidfilm: Minden vonal
Bár a kisfilmes mezőny kifejezetten erősnek számít évről-évre (még ha ebből a magyar közönség sajnos alig lát valamit), ez a választás egyértelmű volt. Szilágyi Fanni nyert már A kamaszkor végével a Friss Húson és versenyzett Torontóban is, de azóta is sorban készíti egyedi hangulatú kisfilmjeit. A Mán-Várhegyi Réka novellája alapján készült Minden vonal olyan dolgokra képes, ami magyar filmek alatt nagyon ritka élmény. Egyrészt láthatunk négy, pár perc alatt is remekül elkapott női karaktert (már felsorolni is vicces: két teljesen ellentétes karakterű testvér, az ezo-spiri vonalon mozgó anyukájuk, és hű társuk, a szabadelvű bába) másrészt a dialógusok is végig szórakoztatóak, nem döccen egyszer sem ki a román pusztában végződő road-movie.
Egy valamit még valamit muszáj kiemelnünk a vizsgafilmből, (amely Szilágyi Fanni mellett az operatőr, Rónai Domonkos végzős munkája is) mégpedig azt, hogy a végig szellemes történetben néhol egészen mély drámák is felcsillannak, az ilyen „kettős játék” pedig tényleg a kortárs film legjobbjainak sajátja. Ez a történet, de amúgy Szilágyi Fanni is megérdemelné most már a lehetőséget a nagyjátékfilmre.
Legjobb dokumentumfilm: Dizájneren / Magyar csapat - "...még 50 perc..."
A dizájnerdrogok időről időre feltűnnek a híradókban, és a sokszor magukból teljesen kivetkőzött, kiszámíthatatlan, ön- és közveszélyes szerhasználók képeitől nehezen tudunk szabadulni. Horváth Balázs elképesztő dokumentumfilmje, a Dizájneren testközelből mutatja meg, milyen is valójában a pofátlanul olcsó szerek függőjének lenni. Gerit, a fiatal, dizájnerdrogfüggő, magát intravénásan lövő férfit először a Duna-parton látjuk, amint megszúrja magát, de később már foglaltházakban és rehabilitációs programok helyszínein is járunk – a probléma óriási, de a segítség nem mindig érkezik onnan, ahonnan várják.
A másik győztes esetében az élet úgy hozta, hogy Muhi András Pires a magyar válogatott szereplését követő dokumentumfilmje még a vártnál is kedvezőbb hangulatban debütálhatott az Eb-szereplésnek köszönhetően. Persze semmit nem vont volna le a film minőségéből, ha a válogatott nem jut ki a kontinenstornára, hiszen olyan dolgokat is megérthettünk ebből a filmből, mint hogy mennyire különböző karakter az öltözőben Egervári és Dárdai, vagy hogy a sokszor a támadások kereszttüzébe kerülő Dzsudzsákot mennyire viseli meg egy-egy rossz meccs. Ezekért az apró kulisszatitkokért pedig már érdemes volt a cinizmustól átitatott magyar futballközegről/nek filmet készíteni.
Újra Arany Toldival díjazzuk a magyar film legjobbjait
2016-ban már a negyedik évét kezdte meg a Filmalap-éra: Andy Vajna hazaköltözésével egy csapásra megváltozott a magyar filmipar, a korábban népszerű Filmszemle viszont elmaradt. Most másodjára tartották meg a helyébe lépő Magyar Filmhetet, ahol az elmúlt évek összes hazai mozifilmjét levetítették, és a 2014-es eseménnyel ellentétben ezúttal díjakat is osztanak.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
