Nem túlzás kijelenteni, hogy új időszámítás kezdődik a magyar műfaji filmek világában – a Hurok példáját bátran követheti bármelyik hazai alkotó: így kell izgalmas, nézőbarát filmet csinálni anélkül, hogy a mostanában át-átlépett milliárdos határt feszegetnék a Filmalapnál.

A magyar thriller nem túl gazdag történetéről már a tavaly bemutatott Víkend idején is sokat beszéltünk. A hetvenes-nyolcvanas években még inkább kriminek hívták a műfaj különböző remekeit (Defekt, Az áldozat, Dögkeselyű, Mielőtt befejezi röptét a denevér), majd a 2010-ben az első magyar thrillerként bepromózott, egyébként rémes Halálkeringő előtt elkészült két olyan darab, amely méltán kapott helyet a kétezres évek legjobb magyar filmjeit összesítő listánkban: a Kontroll és A nyomozó.

A Hurok ehhez képest abban tud újat mutatni, hogy nem akar mindenáron megfejteni valami társadalmi problémát, nem akarja felesleges mellékszálakkal traktálni a nézőt, egyszerűen csak egy izgalmas sztorit akar elmesélni. Madarász Istiről mindig is lehetett tudni, hogy nem a magyar szerzői filmes vonalat járja, hanem sokkal inkább vonzódik a hollywoodi technikákhoz – vagyis pont olyan filmes, akire a közönségbarát iparért harcoló Andy Vajnának szüksége van.

Nem is volt nagy meglepetés, hogy a zseniális rövidfilmjeivel (Előbb-utóbb, Superdigital) és a változó minőségű, de a közönség kielégítését szem előtt tartó tévéfilmjeivel (A legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka) már bizonyított Madarász első nagyjátékfilmje 315 millió forintos támogatást kapott a Filmalaptól.

Az ambiciózus rendező az adott körülmények között a lehető legjobb témához nyúlt: az általa „időkavarósnak” hívott filmeknek nagy hagyománya van a grandiózus ötleteket dédelgető, de dollármilliók közelébe nem jutó filmeseknél. Bár a legtöbb néző számára valószínűleg az Idétlen időkig című Bill Murray-komédia, a Tom Cruise-féle A holnap határa, a Jake Gyllenhaal főszereplésével készült Forráskód vagy a Star Wars 8 rendezője által készített Looper jut eszébe a koncepcióról, Hollywood határain kívül készültek a legkultikusabb időhurkos művek – erről bővebben a cikk végén található keretesben olvashat.

A Hurokkal az a legnagyobb baj, hogy ha ezt a tévében kezdtem volna el nézni, 10-15 perc után valószínűleg elkapcsolok. Az alapsztori felvezetése ugyanis nem annyira érdekes, mint amilyennek hangzik: Ádám (Száraz Dénes) és Anna (Martinovics Dorina) ampullákat csempésznek ki a kórházból, és szállítják le a vevőknek, akiket Dezső, a díler (Anger Zsolt) szerez. Az elején azonban kiderül, hogy a drogfüggő Anna terhes, és hallani sem akar az abortuszról, ennek ellenére Ádám ugyanúgy végigcsinálná az eltervezett utolsó nagy melót, vagyis zsebre tennék a pénzt, hogy elmenekülve új életet kezdjenek.

Aztán amikor már úgy van vele, hogy egyedül viszi véghez az akciót, egy sarkon belefut Annába, aki azt mondja neki, hogy látta meghalni. Innentől beindul az agy, és vele együtt a film is. Ádám tényleg meghal, de hirtelen újraindul minden. A két főszereplő újra találkozik azon a sarkon, és minden újra megtörténik – épp csak egy kicsit másképp. De miért? Mi az oka az időben való ugrálásnak, és az abból következő újrakezdés lehetőségének? Az a legjobb az egészben, hogy ezek a kérdések nem csak a nézőkben, hanem a főhősben is felvetődnek, így hatásvadász káosz helyett izgalmas útkeresést kapunk.

És ez az izgalmas útkeresés jelenti a mindent: egy jól működő thrillerben ugyanis nem kell ennél több. A karakterek rém egyszerűek: Anna szülni akar, Ádám túlélni, Dezső pedig bosszúra éhes – és kész, ennyi. A párbeszédek néha megmosolyogtatóak, vagy az átlátszó anglicizmusok miatt, vagy azért, mert semmi céljuk nincs azon kívül, hogy előre vigyék a cselekményt. De mindez a játékidő 70-80 százalékában nem érdekel minket, mert ott van bennünk az a bizsergető valami: mi fog történni a következő jelenetben?

Száraz Dénes meglepő választás volt egy filmfőszerepre, a színészt ugyanis leginkább a Jóban Rosszban-ból ismerhetjük – és ugyan külsőre egészen filmsztár-alkatnak tűnik, a szappanoperás manírokat nem tudta levetkőzni magáról. Anger Zsolt a tőle megszokott színvonalhoz képest is különösen zseniális a tahó, agresszív biztonsági őr/drogdíler szerepében, és a szintén kiváló Martinovics Dorinát simán el tudtuk volna még nézni. Rajtuk kívül Hegedűs D. Géza tűnik még fel a filmben, a főhős orvos apjaként, ő is teljes profizmussal hozza le a kicsi, de fontos szerepet.

Lehet, hogy sokaknak fog hiányozni a konstans helyzetjelentés, vagy a végső nagy magyarázat, de azt már számtalan sci-fi bebizonyította (elég a 2001: Űrodüsszeiától az Eredetig tartó skálán mozogni), hogy ha működik a rejtély, akkor azt nem kell túlmagyarázni. A katarzis jön magától.