HVG: Úgy tűnik, ön vezetőnek született, hiszen már egyetemistaként két együttest is alapított. Honnan vette a bátorságot?

Vashegyi György: Fogalmam sem volt, mit vállalok. De a barokk zene iránti elszánt érdeklődésemmel mindig kissé magányos voltam itthon, és szerettem volna jó társasághoz tartozni: alapítanom kellett hát két „csapatot”.

Reméljük, most tudja, mire vállalkozik a Magyar Művészeti Akadémia élén! De mikor alakult ki a régi zene iránti vonzalma?

Két hónappal a zeneakadémiai felvételim után, 18 évesen részt vettem John Eliot Gardiner karmesterkurzusán, ahol a legnagyobb zenészek és énekesek működtek közre, Monteverdi, Gluck és Haydn operáinak előadásában. Nem csoda, hogy amikor néhány hónap múlva beléptem a Zeneakadémiára, tudtam, hogy ezzel a korszakkal akarok foglalkozni.

Ez szépen hangzik! Nézve a repertoárját, mégis elég gyakran hűtlen a szerelméhez. Egyáltalán, mikortól nevezhető ön szerint valami régi zenének?