„Van egy trend, ami szerint bizonyos témákról (menekültügy, romakérdés, zaklatások) csak egyféleképpen lehet beszélni, csak egyet lehet gondolni. Így viszont megvan a veszélye, hogy eltűnik az őszinteség, és nagyon messze kerülünk a valóságtól” – véli Pelsőczy, akitől mindez iszonyúan távol áll, miközben emberbarátnak gondolja magát, és mindenféle erőszak ellen van.

Úgy véli, fontos, hogy ki merjük mondani a véleményünket akkor is, ha részben vagy egészben eltér az uralkodó kánontól. Hozzáteszi, hogy természetesen nem a zaklatókért áll ki.

A színész szerint egyébként azon kívül, hogy Marton Lászlót meghurcolták és Kerényit eltávolították az Operettszínházból, semmi sem változott a színházi szakmán belül a metoo-fellángolása óta.

Pelsőczy beszél a politikai megosztottságról is. Mint mondja, ha nem szélsőségekről van szó, őt nem zavarja, ha valaki másképp gondolkodik bizonyos kérdésekről. De náluk otthon a politika nem téma, nem erről beszélnek az asztalnál.

„Én leginkább a személyes felelősségben, a civil erőkben és az emberi kapcsolatokban hiszek. Ezért is sajnálom nagyon, hogy Vidnyánszky Attila visszautasította jelölését a színikritikusok díjára. Értem a sok évre visszanyúló sértettségét és fájdalmát, de ez most fontos lett volna. Ha nem kapcsolódunk, ha elszigetelődünk, akkor egyre súlyosabb lesz a helyzet.”

A teljes interjút ez e heti HVG-ben olvashatja.

HVG