Balla István
Balla István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Gátlástalan NER-lovag, a privatizáció során meggazdagodott baloldali oligarcha és a milliárdosok inasává lett pedagógus – fájóan ismerős alakokat zár össze egy alpesi villába a hatalom pusztító természetéről szóló új regényében Kepes András. Az író-tévés szerint nincs veszélyben a nyugati kultúra, csak egyes csoportok politikai érdeke diktálja, hogy propagandacélból ennek az ellenkezőjét állítsák. Hogy jön ide a pornográfia? Miért néma a próféta? Lehet-e még érvekkel meggyőzni embereket? Interjú.

hvg.hu: Az Istenek és emberek hasonlóan épül fel, mint egykori tévéműsora, a Desszert. Három szereplő (itt három házaspár) jókat eszik, miközben az asztalnál beszélgetnek. Ez volt a minta, amikor elképzelte a regényt?

Kepes András: Nem csak a Desszertben volt három vendégem, a Tövispuszta című regényem is három családról szól. Szeretem a dolgokat minimum három oldalról megvizsgálni, mert nem hiszek az egylövetű igazságokban. Mindig érdekes, hogy a különböző igazságok mit kezdenek egymással. De a Desszerttel ellentétben, ebben a regényben a természet is beleszól a vitába. Mert a természetnek is van igazsága, naponta érzékeljük a globális felmelegedést, az elsivatagosodást, a hurrikánokat, az emberi életre alkalmas területek csökkenését, az egyre több lavinát, amely a hőseimet is csapdába ejti, és ha nem ismerjük fel a természet törvényeit, akkor kegyetlenül megbüntet érte.

hvg.hu: Három szereplője nagyon valóságosnak tűnik. Szinte rá tudnánk húzni egy-egy ismert figurát mind a pártállam szétesése idején, baloldali támogatással meggazdagodott figurára, mind az utóbbi tíz évben viharos gyorsasággal meggazdagodott, a kormánynak kommunikációs és kampánytanácsokat adó NER-lovagra. Korábban azt nyilatkozta, hogy ma már nem lehetne olyan beszélgetéseket összehozni, mint a Desszertben, mert egyáltalán nem hallgatjuk meg egymást. Azért regényben mégiscsak összehozható két, politikailag eltérő oldalhoz tartozó ember?

K. A.: A regényem hősei fiktív karakterek, de ha valóságosnak tűnnek, az jó jel. Azt jelenti: sikerült hús-vér figurákat teremteni. Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy összehozhatók-e, mondjuk egy asztal mellett ezek az emberek, nos, ha az érdekük úgy kívánja, politikai oldaltól függetlenül összejönnek ők a valóságban is, legfeljebb nem a képernyőn. A regényben a friss milliárdos is azért érkezik a svájci luxusvillába, mert szeretne beszállni egy üzletbe, amit a másik tart a kezében. A regény egyebek között a hatalom és a kapzsiság pusztító természetéről szól, ami nem csak a politikában, hanem a különböző intézményekben, az üzleti életben, kórházakban, színházakban vagy akár a családi hierarchiában is rombolja a barátságot, a párkapcsolatot, a szexualitást. Mert az emberek a hatalomért és a vagyonért kénytelenek eldobni a hagyományos közösségi értékeiket és a lelkiismeretüket. A regényben az egyik milliárdos a művelt munkáskultúrát, a másik a paraszti és a polgári kultúrát vetette el az anyagi érdekekért. Mondhatnánk, hogy ez Magyarország, de ugyanilyen folyamatok a világon ma már sokfelé lejátszódnak, a környező volt szocialista országokon kívül, Törökországtól Venezueláig, Olaszországtól, Ausztrián át lassan az Egyesült Államokig. Tudományosan bizonyított, hogy a hatalom komoly agy- és személyiségkárosodást okoz. Az egészséges ember az empátiájával tájékozódik a környezetében, aki hatalmi helyzetben van, viszont úgy érzi, nincs szüksége empátiára, és elveszíti az igényét, hogy másokra odafigyeljen. Ez az elbutulás folyamata. A hatalom paradoxona, hogy ezek az emberek éppen azt a képességüket veszítik el, ami hatalomra segítette őket, szorongani kezdenek, és elpusztítják a környezetüket. A hatalom legnagyobb vesztesei mindig azok, akik feltétel nélkül hisznek abban, mert a többiek legalább automatikusan védekeznek.

©

hvg.hu: A regénybéli harmadik házaspár is ismerős lehet: egykori pedagógusok, akik ma az oligarchák mindeneseként – szakácsaként, takarítójaként, gondnokaként – szolgálnak. Cseh Tamás dalában még kukát guberált az idős latin-angol tanárnő, önnél már inasként szolgál a milliárdosnál annak egykori középiskolai tanára. Ez egyfajta pedagógus-életpályamodell?

K. A.: A valóságban is ismertem egy kiváló tanárt, aki mellékállásban takarítani járt házakhoz. És egy szép nap, amikor becsöngetett a megrendelőhöz, egy diákja nyitott ajtót. Ézsiás Benedek bölcs, profetikus alkatú karaktere azonban sok figurából van összegyúrva. Egy gondolkodásmód és értékrend képviselője.

hvg.hu: Aki egyébként – mint az el is hangzik – egykori diákjának, a baloldali oligarchának most az élő lelkiismerete is.

K. A.: Mindenkinek szüksége van külső kontrollra, ha nem akar eltorzulni. A demokratikus társadalmakban ez a jogrend, a fékek és ellensúlyok rendszere, a civil társadalom, az ellenzék és a független sajtó. De még a bölcs királyok is tartottak maguk mellett udvari bolondot: valakit, aki nekik is a szemükbe mondhatta az igazságot, mert ahogy a regényben az egyik karakter mondja: az a király, akinek nincs bolondja, maga bolondul meg. A házigazda milliárdos tisztában van vele, hogy már elvesztette az önreflexióját, és most egykori tanára lelkiismeretét béreli, pénzért.

hvg.hu: Ez az extanár (modern udvari bolond) agyvérzés miatt afáziás, alig tud beszélni. Miért némította meg?

K.A.: A próféták ékesszólók voltak, mégsem hallgatott rájuk senki! Gondoltam, akkor amúgy sincs értelme, hogy beszélni tudjon. Ellenpontja a regényben a NER-oligarcha, a kommunikációs guru, aki a saját feleségével sem tud szót érteni. Mert azok sem értik egymást, akik tudnak beszélni. Számomra ez a regény a kommunikáció képtelenségéről is szól.

©

hvg.hu: A regényben a férfiak vannak előtérben, noha a feleségeik talán sokkal jobban megértik egymást, akár intim titkaikat is feltárják egymásnak. Ez is egyfajta társadalomkritika?

K. A.: Begyöpösödött macsó kultúrában élünk, ahol a többség lenézi és elnyomja a nőket, ezek a férfiak nem értik, hogy van egy nagyon fontos tudás, amit csak a nők tudnak. Ha ezt megbecsülnénk, jobb lenne a világ.

hvg.hu: A NER-lovag Sárády felveti, hogy a demokrácia, a liberalizmus csak valamiféle lila, értelmiség ábránd, nem jött be. Ismerős gondolatmenet manapság.

K. A.: Ezt a véleményt naponta halljuk egyes politikusok megnyilvánulásaiban és értelmiségi vitákban. A regényben is egy vita során kerül szóba. A liberalizmust sokan összetévesztik a neoliberalizmussal, ami mellesleg konzervatív ideológia, vagy a szabadosággal, ami meg nem is tudom, micsoda. Holott a klasszikus liberalizmus a zsarnokság és kiváltságok megszüntetését, a jogegyenlőséget, a magántulajdon és az egyén tiszteletét, a mindenki számára elérhető tudást jelentette. Petőfi ezt gyönyörűen fogalmazta meg A XIX. század költői-ben: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán...”. Vajon ettől rettegnek a liberalizmus ellenzői? Ilyenkor Petőfi, Kossuth, Deák Ferenc, Eötvös József, Bibó István, a magyar liberalizmus nagy alakjainak a neve valahogy nem kerül szóba. A liberális demokráciák ellenzői is, miközben azt állítják, nem hisznek már a nyugat-európai társadalmakban, azért a pénzüket ott fektetik be, azokkal a multikkal üzletelnek, a gyerekeiket oda küldik egyetemekre, oda járnak bevásárolni. A lelkük mélyén ők is pontosan tudják, hogy az a rendszer működőképes és versenyképes, ott születnek a tudományos eredmények, a technológiai vívmányok. A világ, ha vargabetűkkel is, abba az irányba halad, csak egyes csoportok politikai, anyagi, hatalmi érdeke diktálja, hogy propagandacélból ennek az ellenkezőjét állítsák.

hvg.hu: Biztos, hogy ebbe az irányba halad a világ?

K. A.: Igen. Biztos. Vannak átmeneti válsághelyzetek, mint most is, de a nyugati típusú társadalmak jelentős része sokkal stabilabb, mintsem hogy egy ilyen kitérés alapvetően megingatná. Mert a demokrácia – szemben a totalitárius rendszerekkel – képes kijavítani a saját hibáit. Erre találták ki. A világ, a modernizáció a pénzügyi, a gazdasági, a tudományos, az energetikai együttműködés irányába halad. A globális problémák – a klimatikus katasztrófa, az energiaválság, az éhínség, a túlnépesedés, aminek következménye a terrorizmus és a migráció – csak globálisan oldhatók meg.

hvg.hu: A Tövispusztát a XX. század regényének aposztrofálták, az Istenek és emberekre lehet mondani, hogy a XXI. század regénye?

K. A.: A regény egyik kritikusa mindenesetre ezt állította. A Tövispuszta kerettörténete egy temetés, ez alatt játszódik le a XX. század. A regényben szimbolikusan eltemetik a XX. századot, de a feldolgozatlan történelmi traumáink túlélték a temetést, ezek osztják meg a mai napig a társadalmat. Amikor azt a könyvemet írtam, még volt bennem bizakodás, hogy ha sikerülne empatikusan, mások traumáit is megérteni és a sajátunkkal is őszintén szembenézni, valamennyiünk előnyére válna. Sajnos Magyarországon azóta tovább mélyültek a szakadékok, a társadalom dezintegrálódik, mert mesterségesen megpróbálják szembeállítani a különböző csoportokat. Pedig Trianon, a holokauszt, a kitelepítések, az 50-es évek, a Kádár-korszak közös traumáink. Ráadásul egymásra épülnek. Ha ezt nem sikerül megérteni, nem lesz párbeszéd.

©

hvg.hu: Reménytelen, hogy meggyőzze egyik csoport a másikat?

K. A.: Már nem hiszek abban, hogy embereket érvekkel meg lehet győzni. Ezek mélyen bevésődött hiedelmek és meggyőződések. A Desszertben annak idején a meghívottak sem egymást akarták meggyőzni, ott azt kerestem, van-e az eltérő gondolkodású, értékrendű, kultúrájú emberek gondolkodásában egy közös pont, ami nyomán elindulhatunk. És volt. Az emberség, a humanizmus volt az. Ez emelte ki Európát a középkorból. A középkori, feudális minták a XXI. században nem működnek.

hvg.hu: Éppen azért kellene megpróbálni ilyen beszélgetéseket összehozni, hogy megtalálják az eltérő világnézetű emberek ezeket a közös pontokat, nem?

K. A.: Igen, de mindig annak kellene a kezét nyújtania először, aki a hatalmon van (és itt megint nem csak a politikai hatalomra gondolok), mert a kiszolgáltatott ember nehezen kezdeményez. Aki viszont hatalmon van, az a legtöbbször nem nyújtja a kezét, mert úgy érzi, nincs rákényszerítve, és már régen elveszítette az empátiáját. Jól érzi magát ebben a kiváltságos helyzetben.

hvg.hu: A kötetben szerepel egy visszaemlékezés, amikor az egyik főhős a nagymamájának mutogatja egy kávéházban a laptopjáról a pornószínésznő feleségének néhány egykori filmjét. Itt néhány oldalon keresztül nem nagyon köntörfalazó leírást olvashatunk a látottakról. Hogy kerül pornó egy ilyen könyvbe?

K. A.: A szexualitás is elanyagiasodott. A szex nagyobb üzlet, mint a fegyver- vagy a drogkereskedelem. A nagymama a pornó nézése közben szembesül azzal, hogy mivé lett a szerelem. Amúgy meg a hatalom és a szexuális elnyomás mindig együtt járt. Lehetne sorolni a példákat keleti diktátorokról, a cárok és Sztálin környezetéből, koncentrációs táborok parancsnokairól, börtönökről, amerikai elnökökről vagy akár Berlusconi bunga-bunga partijairól. De ugyanez történik a hétköznapi életben is. A szexualitásnak két fő funkciója van: a szaporodás és a kötődés. Ha ez a két fő funkció nem érvényesül, hanem helyette anyagi szempontok kerülnek előtérbe, akkor azt prostitúciónak vagy pornográfiának nevezzük. Ha a politika elveszíti két fő funkcióját: a közérdek artikulált képviseletét és a közjó szolgálatát, ha helyettük az anyagi gyarapodás kerül előtérbe, akkor az is prostitúcióvá, pornográfiává válik. Nem véletlen, hogy a regényben a volt pornószínésznő ismeri fel a párhuzamot a kettő között, mert neki mindkét területen vannak tapasztalatai.

©


hvg.hu: Ön ma is tanít az egyetemen. A hallgatói képesek egymással beszélni? Megértik a másikat?

K. A.: Én úgy látom, a fiatalok értékrendje sokkal pozitívabb, mint a kiábrándult idősebbeké. Bennük még van illúzió, legalábbis azokban, akiket még nem rontott el a környezetük. Kérdés, mennyire lesznek képesek megtartani ezt a hitüket, hiszen az egzisztenciális érdekek, a kiszolgáltatottság, a rossz minták rombolnak. Egy hallgatóm egyszer azt mondta, ő is olyan műsorokat szeretne készíteni, mint amilyeneket én készítettem valamikor. Nehéz ügy. Ha egy fiatalnak olyan az értékrendje, mint az enyém, akkor nem lesz könnyű dolga a mai médiában.

hvg.hu: A regényben is felmerül, hogy az extanár vajon mire ment a nagy tisztességével.

K. A.: József Attila azt írta Két hexameter című rövid versében: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Ha az anyagi érdek felől nézzük, akkor valóban semmi értelme tisztességesnek lenni. De a hiteles stabil belső értékrendnek is van előnye. Például az illető nem fog megbolondulni, megmarad az önbecsülése, az emberi kapcsolatai és személyiségének integritása. Azért az is valami.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
2,5 kilométer hosszú korallzátonyt fedeztek fel az Adriai-tengerben

2,5 kilométer hosszú korallzátonyt fedeztek fel az Adriai-tengerben

Befeküdt az EU-nak a Google, fontos változás jön az Androidban

Befeküdt az EU-nak a Google, fontos változás jön az Androidban

A CEU várja a Néppárt küldötteit, akik a magyar jogállamiságot vizsgálják

A CEU várja a Néppárt küldötteit, akik a magyar jogállamiságot vizsgálják

Van ám nagyobb is az Ausztráliánál talált holdhalnál, ez például akkora, mint két ember – videó

Van ám nagyobb is az Ausztráliánál talált holdhalnál, ez például akkora, mint két ember – videó

Világsztárok itthon, és a BFZ a világban: összeállt a Fesztiválzenekar 2019–20-as programja

Világsztárok itthon, és a BFZ a világban: összeállt a Fesztiválzenekar 2019–20-as programja

3D-nyomtatott fegyverei lehettek a szerbiai magyar bérgyilkosnak

3D-nyomtatott fegyverei lehettek a szerbiai magyar bérgyilkosnak