hvg.hu: Korábban is lehetett hallani a szinkronszakma problémáiról, időnként jöttek a segélykiáltások, azonban a június végi kiállás némiképp váratlan volt. Mi történt? Az ön részéről ott telt be a pohár, amikor váratlanul elvették öntől Mickey egér szerepét?

Rajkai Zoltán: Az már januárban megtörtént. A Szídosz-Szinkron Alapszervezetben már évek óta dolgozunk az összefogáson. Most a mi szempontunkból szerencsésen egyszerre történtek a dolgok, ami az offenzív médiamegjelenést illeti. Az, hogy engem 18 év után lecseréltek Mickey egér szerepéről, már egy folyamat következményét jelentette. Történt ugyanis, hogy múlt év decemberében egy szinkronstúdiónál – többen, színészek - kieszközöltünk egy jelentős mértékű gázsiemelést egy speciális projektben. Ez egy kísérlet volt, hogy bebizonyítsam: nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, hogy a jelenlegi munkáinkért legalább tízszer ennyi pénzt kellene kapnunk. Korábban a Szinkron Alapszervezet megbízásából készült egy jogi szakvélemény, amely gazdasági mutatók és adatok alapján hozzávetőlegesen megállapította mennyi pénz járna a szinkronizálásért. A kísérlet sikerült, a szinkronstúdió viszont ezt rossz néven vette.

Juhász István

hvg.hu: Akkor hogyhogy nem kapott nagyobb visszhangot az ügy?

R.Z.: Akkor nem állt ki senki értem. De számoltam ezzel. Nem tudtam az ügyben megnyilvánulni, mert úgy tűnt volna, hogy csak a saját pecsenyémet sütögetem. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak a szinkronban dolgozók: mindenki alvállalkozó (kényszervállalkozó) - a szinkronrendező, a hangmérnök, a gyártásvezető stb. -, és ők csak egyetlen stúdiónak dolgoznak, függő viszonyban. Nem mernek a fővállalkozóik ellen lépni. Azt az egyszeri gázsiemelést sikerült ugyan végigcsinálni, de az volt a bosszú, hogy elvették tőlem a Mickey egeret. Az üzenet egyértelmű volt: ha ugrálok, ellehetetlenítenek. Lényegében az lett a kísérlet következménye, hogy megfenyegették az alvállalkozókat, ha engem kihívnak oda dolgozni, nem adnak nekik munkát. Nagy Ervin akkor szívta fel magát, amikor ezt megtudta. Mégis azt kell mondanom, hogy hasznos volt számunkra ez az ügy, mert kiderült, hogy csoportosan sikerül eredményt elérni.

hvg.hu: Amellett, hogy Nagy Ervin háborút hirdetett, egy interjúban azt mondta: az, aki elvállalta ön helyett Mickey egér szinkronizálását, egy gumigerincű féreg.

R.Z.: Ervinnek szíve joga vehemensnek lenni, de én árnyalnám ezt a képet. Nem hívnám féregnek azt, akit nagyon komolyan megvezettek. Aki átvette a szerepet, ártatlanul és jóhiszeműen járt el az ügyben. A probléma a szakmánkkal van, velünk, akik képtelenek vagyunk egymással kommunikálni és hiányoznak az alapvető szakmai-etikai és erkölcsi normák. Az nagyon nagy baj, ha inkább hiszünk azoknak, akik kizsákmányolnak és lehetetlen helyzetbe kényszerítenek minket, mint egymásnak; és egy darab csontért lojálisabbak vagyunk a munkaadóinkkal, mint a kollégáinkkal, mert félünk. Ez egy óriási gond, ez az egész ügy rákfenéje.

hvg.hu: Korábban is voltak sikertelenül járt kísérletek az összefogásra: most mitől működhetne jobban a kommunikáció?

R.Z.: Leértük az aljára! Azok számára, akik még értéknek tartják a szinkront, itt van a határ. Ha ez az összefogás nem jön össze, nem fogunk szinkronizálni. Lesznek majd ilyen-olyan hangok, akik megteszik helyettünk, de a nagy nevek, kvalitásos színészek mind eltűnnek, az iparág pedig megy a süllyesztőbe. Most jött el a legutolsó pillanat, amikor ezt rendbe lehet tenni. A színésztársadalom és az alkotók nagyon nincsenek tisztában az üzleti világgal.

Juhász István

A többség a régi időkben szocializálódott; valamilyen naiv elképzelés van arról, hogy az alkotók munkáját, a képességét, a tehetségét automatikusan megbecsülik. Evidensnek veszik, hogy a művész ér valamit, a szavának súlya van. Azt próbálom a kollégáimmal megértetni, hogy réges rég túl vagyunk ezen.

hvg.hu: Rengetegen szinkronizálnak: kívülről úgy tűnik, mindig lesz olyan, aki olcsóbban is elvállalja majd a munkát.

R.Z.: Ezért kell összezárnia az egész szakmának. Hogy megvédjük magunkat egymástól is és megállapodjunk egymással is a bérekben és a munkafeltételekben. Nincs túlkínálat, bőséggel el tudná tartani a piac az összes alkotót és piaci szereplőt. A tévé az új mozi, egyre komolyabb tv-filmek és sorozatok készülnek, exponenciálisan nő a szinkronizálandó filmek száma, nem a lineáris tévézés felé megy a világ, hanem a hatalmas filmtárral rendelkező online szolgáltatások felé, erre van igény. Mindehhez minőségi szinkront kellene készíteni.

hvg.hu: Egykor mi voltunk a büszke szinkronnemzet: minek köszönhető, hogy véget ért a szakma aranykora?

R.Z.: Sok mindennek köszönhető a lejtmenet. Az előző rendszerben szocializálódott, rendkívül szűk látókörű, a kapitalista piacgazdaságot nem ismerő színészek és alkotók köre, akik nem igazodnak el a mostani világban, de egyéni érdekekből asszisztálnak az egyre olcsóbb munkákhoz, mert képtelenek összefogni. A másik a gazdasági szereplők tisztességtelensége, és a felkészülés hiánya erre a globális helyzetre. Csütörtökön szocializmus volt, pénteken kapitalizmus lett, csütörtökön 250-300 forint volt egy tekercs (a szinkron eredetileg 20-30 másodperces egysége – a szerk.), pénteken pedig maradt ugyanúgy, de senki nem ismerte fel, hogy ha ez így marad, annak 20-30 év múlva milyen következményei lesznek. Közben rengeteg stúdió alakult, versenyezni kezdtek, egymás alá ígérgettek, a tisztességtelen versenyben a saját munkavállalóik bérét egyre lejjebb kényszerítve. Közben egyre nőtt a mennyiség, egyre gyorsabban és egyre olcsóbban kellett a szinkron, így kevesebb kvalitásos színész és fordító-dramaturg vállalt szinkront, őket pótolni kellett, jöttek is innen-onnan, szinkronképzőből, a végeredmény pedig egyre rosszabb és silányabb minőségű lett. Mindez főleg a tévéfilmekre, sorozatokra igaz, a mozifilmeknél, azért maradt még komolyabb minőségi elvárás.

hvg.hu: Mire gondol, amikor azt mondja: minőségi szinkron? Mitől lesz jó, és mitől volt jó korábban?

R.Z.: Ehhez az alkotómunkához rengeteg kompetencia szükséges, ezer és ezer szakmai fogás van, amit tudni kell. Közben pedig nem minősül hivatalos szakmának a szinkronipar egyetlen szakterülete sem. Nincs államilag elismert szakmai képzés, így az sincs meghatározva, milyen kompetenciák szükségesek hozzájuk. Azért volt világhírű a magyar szinkron korábban, mert amikor kialakult a televíziózás itthon, még a legkisebb szerepeket is kiváló, nagy tehetségű színészek kapták. A szinkron minden szakterületén kiváló, képzett szakemberek dolgoztak, egységesen magas minőségben. Azt a mennyiséget és minőséget az akkori színésztársadalom kényelmesen el tudta látni. Most is el tudná. Magyarországon több mint ötezer színész van - országszerte és a határainkon túl -, de csak elenyésző százalékukat alkalmazzák a szinkronban. Ennek több oka is van. Egyrészt a szinkronrendezők túlterheltsége, akik osztják a szerepeket: dolgoznak napi 10-12 órát bent a stúdióban a felvétellel, hazamennek, kapnak egy új filmet, azt föl kell bontaniuk tekercsekre, szerepeket kell osztaniuk, jobb esetben azt még éjjel leadniuk, hogy másnap a gyártásvezető tudjon diszponálni. Természetes, hogy az automatikusan fejében mozgó emberek, színészek jutnak eszébe. Nincs már idő behívni új hangokat, kísérletezni, kipróbálni, tanítgatni őket. A vidéki színészek többsége emiatt ki van zárva ebből az iparágból, mert nem tudnak napi szinten ingázni.

Juhász István

hvg.hu: Örök vita a szinkron vs. felirat kérdése is. Tavaly, amikor a Nemzeti Versenyképességi Tanács azt javasolta, hogy az idegennyelv-tanulás hatékonyságának növelése érdekében a külföldi filmeket ne szinkronizálják, inkább feliratozzák, az alapszervezet válaszában azt írta: nincs közvetlen összefüggés a szinkronizálás és a lakosság nyelvtudása között.

R.Z.: Nem állítom, hogy nem segítik a feliratos filmek a nyelvtanulást. Segítik, természetesen. De nem szabad így megközelíteni ezt a kérdést. Más a szinkronizált tartalom haszna, célja, mint az eredeti nyelvű film, felirattal, és nem szabad egymás ellen kijátszani a kettőt. Az idegen nyelvű filmek a legtöbbet fogyasztott kulturális és szórakoztató termékek, amihez a magyar nyelv kapcsolódik. A végtelenségig lehetne sorolni azokat a világsztárokat, akikhez különböző magyar hangokat társítunk. Nem mondhatjuk azt, hogy attól, hogy van otthon vécépapír, még nem kell szalvéta. A kulturális értékeinket nekünk kell őrizni, mert a piaci szempontok azokat félrerakják. A könyvkiadás sem Jókaiból, Petőfiből vagy Arany Jánosból nyereséges, de az állam ezeket értéknek tartja, és törvényekkel, szabályokkal, oktatással védi őket. Ha nem mondjuk ki, hogy a szinkron érték, és a magyar nyelv, valamint a fogyatékossággal élők érdekében védeni kell, akkor az erőviszonyok letolják, marginális lesz, és megszűnik. Vagy olyan borzalmas minőségben létezik majd, hogy egy kulturált állampolgár nem fog szinkronizáltan nézni semmit. A 21. században az lenne nagyon menő, ha olyan ország lennénk, ahol a kulturális kormányzat kimondja, hogy az idegen nyelvű filmek hozzáférhetők kell, hogy legyenek szinkronizáltan, de hozzáférhetők kell legyenek eredeti nyelven, magyar vagy eredeti felirattal, és audionarrációval is. A felhasználó pedig eldöntheti, hogy melyikre van szüksége.

hvg.hu: Mégis mennyien szálltak ki eddig a szinkronizálásból?

R.Z.: Sokan. Főleg neves, elismert idősebb színészek. Nem akarnak már szinkronizálni mert, azt mondják megalázó. Például a Kossuth-díjas kolléganőmet felhívják, hogy egy híres külföldi színésznőnek, mondjuk Catherine Denevue-nek van egy epizódszerepe, néhány tekercse egy tévéfilmben, nagyon szeretnék, ha elvállalná a szinkront. Beszáll a kocsiba, és elautózik a másfél órára lévő stúdióba. Megcsinálja a szinkronszerepet, majd kiállít egy számlát 3500 forintról, hazaautózik, és soha többet nem megy szinkronizálni. Van egy weboldal, amely hangközvetítéssel foglalkozik, európai szinten is. Itt lehet keresni embert, ha például egy online használati utasítást kell felmondani valamilyen nyelvre. Egy óra hangalámondás minimum 600 euró. Ez az európai norma. Magyarországon, ha én 20 ezer forintot kérek egy óra hangalámondásért, már nem adják meg. 12-14 ezer forintot fizetnek maximum. Teljesen változó, hogy ki mennyit szinkronizál, de egy színész a szinkronból havonta átlagban 150-200, kiemelt esetekben 300 ezer forint körül kereshet. Az már a teteje.

hvg.hu: A nagy szinkronszínészek sem tudnak alkudozni?

R.Z.: A legtöbb színész egyáltalán nem alkudozik, sőt, amikor felkérik egy munkára nem is állapodik meg a gyártásvezetővel, nem is beszélnek pénzről. Mindenki szemérmes és fél. Csak arról beszélnek, hogy mikor lesz a munka és mennyi ideig tart. És ha nem jól alkudozol, akkor vonal túlsó végén meg azt mondják, hogy oké, akkor hívok mást.

hvg.hu: Hová megy a pénz?

R.Z.: A filmek túlnyomó többségét külföldi tulajdonú forgalmazók forgalmazzák, és a mi munkánk megtermelt értékének nagy részét kiviszik az országból. Miközben az eladásnál több mint 70-90 százalék nézettséget jelent a szinkron. Ráadásul belső piacra, a magyar embereknek dolgozunk, nem külföldre. Nagyon radikálisnak tűnhet részünkről tízszeres árat kérni, és lehet, hogy engem bedobnak a Dunába ezért, de ez a tény.

Kínai munkaerőként vagyunk jelenleg benne a hazai szinkronban, öt forintért megvarrjuk a pólót és a saját hazánkban eladják 5000 forintért.

Mi nem akarunk stúdiókat tönkretenni, nem hiszem, hogy ne akarná ezt mindenki jól csinálni. Ez persze többe fog kerülni a tápláléklánc tetején lévőknek, de ha ki tudják fizetni a németeknek, a spanyoloknak, és így tovább, akkor nekünk is erőt kell felmutatni.

hvg.hu: Milyen reakciókat kaptak a múltkori kiáltványukra?

R.Z.: Nő a szervezeti létszám. Van egy tervünk arra, a-tól z-ig kidolgozva, hogyan lehetne rendbe tenni a szinkronipart. Ennek minden eleme megvan, de szükségünk van a kritikus tömegre, ami a szakma 70 százalékát jelenti. Magyarországon először történt meg, hogy szinkronügyben egyszerre jelentős színészek arccal-névvel kiálltak. Ezzel üzentünk kifelé is, befelé is: a belső tagoknak azt, hogy érdemes hozzánk csatlakozni, kifelé pedig azt, hogy a nyár folyamán elkezdünk tárgyalni a megrendelőkkel, stúdiókkal, pontról pontra átvesszük azokat az elemeket, amiket a kiáltványban is megfogalmaztunk.

A Bosszúállók című film hőseinek magyar hangjai - Veszélyben a magyar szinkron címmel sajtótájékoztató a Katona József Színházban

MTI / Szigetváry Zsolt

Másfél éve folyamatosan tárgyalunk a kormányzattal, és folytatni fogjuk. 2022-re rendbe lehetne tenni ez az egész iparágat. Hogy a benne dolgozóknak is megélhetés, perspektíva legyen. Manapság, ha valaki 19 évesen bekerül a szinkron világába, ugyanannyi pénzt kap, mint aki 30 éve csinálja. Ezt ellensúlyozhatná egy kreditrendszer, amely felméri, ki mit csinált eddig, mennyi tapasztalata van. Így mindenki pontosan tudná, hogy éppen hol tart és mennyi az ára, de a megrendelő is tisztában lenne vele, és úgy tudna kalkulálni a stúdió.

hvg.hu: Ehhez viszont most a színésztársadalomnak is úgy kell összezárnia, mint még soha.

R.Z.: Ha a szakszervezet erős és a tagok elfogadják majd az új alapszabályt, a belső törvényt, ami olyan, mint egy üzemi megállapodás bármelyik cégnél, akkor nagyon gyorsan és hatékonyan eredményeket lehet majd elérni. Az amerikai szakszervezet sem az USA törvényei miatt működik jól, hanem azért erős, mert akik tagjai – és ott mindenki tag - kőkemény feltételeket és kötelezettségeket határoztak meg saját maguk számára. A brit szakszervezeti mozgalom kialakulásánál ez úgy volt, hogy azt, aki megszegte a szakszervezeti szabályrendszert, a belső megállapodást, azt konkrétan megvárták este a tagtársak a háza előtt baseballütővel…, odamentek és megverték. Nem gondolom, hogy ez itt helyes lenne, de a belső szabályok erejét meghatározva rendbe lehetne tenni a szakmát. Ha valaki például alávállal valakinek, az szankciókkal fog járni. És nyilván azt lenne szerencsés elérni, hogy aki nem szakszervezeti tag, az ne is dolgozhasson. Ez a cél. Hogy végre felismerje mindenki, hogy az együttműködés hoz eredményt, egzisztenciális biztonságot és jobb munkafeltételeket. Azt beszéltük múltkor Ervinnel, hogy figyelj, mi valójában nem is csak a szinkroniparért küzdünk, hanem a magyar átok ellen.