Bernard-Henri Lévy: Demokratúrát látok Magyarországon

HVG: Athénban beszélgetünk, ahol az Akropolisz bejáratánál az olvasható: „Innen indult Európa”. Most hol van Európa központja?

Bernard-Henri Lévy: Európa Athénból indult, de ugyanúgy több városból is. Londonnak köszönheti a liberalizmust, Párizsnak a felvilágosodást és a francia forradalmat, Athénnak a demokráciát, Róma a köztársaság eszméjével járult hozzá Európa történetéhez, Budapest pedig az Osztrák–Magyar Monarchia más nagyvárosaival a Mitteleuropa többnyelvű, komplex kultúrájával gazdagította az európai eszme kibontakozását. Európának több központja van, egyik sem fontosabb a másiknál. És a népeknek együtt kell küzdeniük Európa megszilárdulásáért.

HVG: Látja jelét a közös küzdelemnek? Elvégre van egy Európai Uniónk.

BHL: Igen, van, de benne olyan csoportok szerveződnek, amelyek megpróbálják tönkretenni. Ilyen a visegrádi négyeké is. Én azt pártolnám, ha ezzel szemben alakulna egy másik, a szellemi atyák csoportja, amelyben az az öt város kapna szerepet, amelyekről az előbb beszéltem, úgy, hogy Budapest hagyja el a visegrádi csoportot.

HVG: De alapítók vagyunk.

BHL: Hát alapítsák meg velünk, franciákkal és a britekkel, az olaszokkal és a görögökkel a szellemi atyák szövetségét.

HVG: A görögök alig jutottak ki a válságból, a britek kilépni készülnek, az olasz kormány pedig erősen bírálja az európai integrációt.

BHL: Ezért indítottam el a Keressük Európát című előadás turnéját. Mert azt érzem, hogy Európa mind az öt lüktető ereje mély válságban van.

Bernard-Henri Lévy a barcelonai előadáson. Európa-keresőben

Yann Revol

HVG: A visegrádi együttműködést az mozdította előre, hogy országainak sokszor mások az érdekei, mint Nyugat-Európának. Ez nem jelent szembenállást Európával.

BHL: De ha a mostani céljaik megvalósulnak, az csak meggyengíti a részt vevő országokat, mert Putyin befolyása alá kerülnek. Önök annyi áldozatot vállaltak már, annyi reményt tápláltak; ez történelmi léptékű hiba lenne.

HVG: Nem hiszem, hogy Magyarországon bárki visszasírná az  orosz befolyás időszakát, paradox módon a többség mégis arra a Fideszre szavaz, amely az ön által említett célokat igyekszik megvalósítani.

BHL: Ez rejtély, egyben feloldhatatlan ellentmondás is. Emlékszem, milyen volt a Fidesz 1989-ben, találkoztam akkor Orbán Viktorral. És szeretnék most is, hogy emlékeztessem, milyen volt. A miniszterelnök írt nekem nemrég egy levelet, miután februárban megjelent velem egy interjú az Indexen. Udvariasan meghívott egy kávéra, és én elfogadtam.

HVG: Lesz miről beszélgetni, hiszen jelenleg a francia és a magyar vezetők viszonya az egyik legproblematikusabb Európában.

BHL: A két nép között viszont olyan erős testvéri kötelék van, amely minden politikai vitát túl fog élni. A magyar nép nagyobb a vezetőinél, és ez igaz a franciákra is.

HVG: Bizakodó ezzel kapcsolatban?

BHL: Nem, pesszimista vagyok, amikor azt látom, hogy Orbán úr veszi a bátorságot a szabadságjogok elvételére. Azzal, hogy eltiporja a jogállamiságot, azzal, hogy semmibe veszi a hatalmi ágak szétválasztását, hogy újra és újra bezárja a kapukat a menekültek előtt, hogy Budapest utcáin antiszemita kampányokat látok Soros György ellen. Mindez rendkívül borúlátóvá tesz.

HVG: Mit gondol az Európai Néppárt döntéséről, amellyel felfüggesztette a Fidesz tagságát?

BHL: Ez, remélem, egy első figyelmeztetés. Ideológiai harc dúl Európában a liberálisok és az illiberálisok között. Ebben a legfontosabb harcmező a jobboldal. Az kell, hogy a liberális jobboldal felkeljen, és világossá tegye: nincs illiberális jobboldal.

Yann Revol

HVG: Amit mond, az hasonlít arra, mint amikor Orbán Viktor a Néppártot feszítő vitáról beszél, csak ő a migrációban látja a töréspontot.

BHL: Tegyük világossá: én sem vagyok feltétlen híve a korlátlan migrációnak, amit én szeretnék, az egy vendégszerető Európa. A vendégszeretet Európa alapja, hiszen emlékezhetünk: a kontinens névadója, Európé maga is Föníciából érkezett – egy keleti hercegnő, akit befogadott Görögország.

HVG: Elég egy ilyen előadás arra, hogy meggyőzze a politikusokat?

BHL: Fogalmam sincs. A kérdés inkább az, amit mindenkinek fel kell tennie magának: mit tehet ezért? Amit én tudok, az az, hogy minden erőmmel dolgozom erről egy szövegen. Az öné az lehet, hogy felvesz az előadásból egy percet, és megosztja vagy leírja az újságjában, van egy francia író, aki erről beszél.

HVG: Darabjában elmondja, hogy semmi sem változott azóta, hogy a Henry Kissingernek tulajdonított kérdés elhangzott: „Ha Európával akarok beszélni, milyen számot kell tárcsáznom?” Európának még mindig nincs meg az arca. Hogyan lehetne ezt megteremteni?

BHL: Egy közvetlen módon megválasztott elnökkel.

HVG: Mint az amerikai elnök?

BHL: Nem feltétlenül. Tudja, az Európai Unió egy példa nélküli találmány, egy politikai ufó. Magának kell megteremtenie a szabályait, az intézményeit, és ennek minden szakaszában járatlan úton halad előre. Az elnöki intézmény is eredeti lesz, nem hasonlít sem a görög vagy portugál reprezentatív szerepre, sem a föderális amerikai modellre, sem a jakobinus franciára. Valószínűleg a szubszidiaritás elve alapján működne, ahol egyes területek megmaradnának a tagállamok hatáskörében, másokat pedig átadnának az uniónak.

HVG: Ezen az elven működik az Európai Unió is.

BHL: Igen, de nem a végrehajtó hatalom szintjén.

HVG: Mikor valósulhat ez meg?

BHL: Nem tudom, de az biztos, hogy ehhez olyan vezetőkre van szükség, akik az erejükkel, a karizmájukkal meg tudják ezt teremteni, és nem esnek a populizmus csapdájába.

AFP / Philipe Lopez

HVG: Az unió két motorjaként a németeket és a franciákat szokás emlegetni. Itt kell keresni ezeket a vezetőket?

BHL: Nincsenek veleszületett jogok Európában: a németeknek sincs nagyobb szavuk, mint mondjuk az olaszoknak vagy a magyaroknak.

HVG: Mit gondol a Brexitről?

BHL: Katasztrófa, amelynek nem szabad bekövetkeznie. Tavaly júniusban tartottam erről egy előadást Londonban, és ahogy akkor, most is azt mondom, hogy a népszavazás szélhámosság volt, az angoloknak hazugságot adtak el, és ez ellen fel kell kelniük.

HVG: Egy ilyen közegben, ahol populista politikusok hallatják a hangjukat Európa-szerte, és megvalósulni látszik a britek kilépése, hogyan látja az esélyeket a májusi európai parlamenti választásokon?

BHL: Azt gondolom, hogy a populisták és az illiberálisok számára kellemetlen meglepetés jöhet; jobb, ha felkészülnek erre. A turnémon azt látom, hogy ébredeznek az Európa-pártiak. Lelkesedést láttam Milánóban, Amszterdamban, de itt is beszélgettem fiatalokkal, akik készek arra, hogy megtöltsék élettel az európai eszméket.

HVG: Ez valamivel derűlátóbb az év elején publikált kiáltványban megfogalmazott véleménynél. Annak ön volt a kezdeményezője, 30 vezető európai értelmiségi csatlakozott hozzá, és arról írtak, hogy Európa veszélyben van. Vagy mégsem?

BHL: Úgy látom, jó irányba mozdultak el a dolgok, és ebben a kiáltványnak is szerepe lehetett, köszönhetően annak, hogy több országban elég nagy publicitást kapott. Szokás mostanában az elit válságáról beszélni, ám ne felejtsük el, az elit egy része a tehetsége, a tudása okán tűnik ki, és ezek az emberek képesek arra, hogy irányt mutassanak. A turnén több olyan emberrel találkoztam, akik arról beszéltek, hogy ez az írás helyettük mondta ki azt, amit titokban gondoltak.

AFP / Philipe Lopez

HVG: Generációs kérdésről van szó?

BHL: Nem hiszem, csak más okból támogatják Európát: az idősek azért, mert emlékeznek a háborúra, a fiatalok azért, mert soha nem látott mozgásszabadságot élvezhetnek. Van azonban egy közös pont: a fejlődés, amit Európa adott. Igen, Európa nem lépett még túl a válságon, de sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha mondjuk megszűnne az euró.

HVG: Előadásával 22 városban lép fel az európai parlamenti választások előtt. Olyan helyeken is megfordul, mint Kijev vagy Gdansk. Melyik a legfontosabb helyszín?

BHL: Abban biztos vagyok, hogy Budapest kulcsfontosságú. Budapest egyszerre Európa egyik lelke és az antiliberalizmus központja. Emlékszem, amikor 1989-ben azt mondtam a magyaroknak, hogy beléptek Európába, ők azt válaszolták, hogy „nem, mi visszalépünk oda”. Ehhez képest most látok egy demokratúrát Magyarországon.

HVG: Mi ennek a forrása?

BHL: A megcsömörlés. A demokráciába is bele lehet fáradni, ami nem új dolog, időről időre előjön. A szabadság egyszerre boldogság és teher. A zsarnokságnak néha megvan az az óriási előnye, hogy nem kell döntéseket hozni, meghozzák helyettünk.

HVG: Hogyan lehet ebből a csapdából kiszabadulni?

BHL: Orbán Viktor sokat változott az elmúlt harminc évben, változhat még. Ha pedig nem, remélhetően lesznek még szabad választások Magyarországon.

HVG: Ahhoz, hogy legyőzzék, kell egy olyan ellenzéki erő is, amelyik erre képes.

BHL: Ezt nem lehet mesterségesen megteremteni. A dolgok viszont nagyon gyorsan meg tudnak változni. Voltam Prágában 1988-ban, senki nem gondolta volna, hogy mi történik egy éven belül. Ott volt az ellenzék, de szunnyadó óriásként. Ugyanez megvan Magyarországon is, a demokráciára büszke, 1956 és 1989 emlékét őrző emberekben.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.