A felkért hét költőtől a hvg360 azt kérte, hogy verselje meg, mi járt a fejében az elmúlt hetekben, hogyan éli meg a karantént, milyen változásokat lát magán és másokon, miként remél és fél, s úgy általában, mi a viszonya e különleges időben a világhoz, hogyan lehet feldolgozni a megszokhatatlant.

Van a sorban, akinek egyenesen „jólesik” a karantén. Ezt vallja be a friss Aegon-díjas Nádasdy Ádám A homokóra évada című versében:

„Az odú volt úgyis az ideálom,
nem a szeles, hegytetői világ,
a Grand Canyonnak egy oldalfalában,
ott tanyázok, elszigetelt virág.”

(A teljes vers itt olvasható)

Aki a lehetőséget is látja – a cím determinál, Peer Krisztián alapvetően optimista, noha nem megnyugtató, amivel indít:

„Gyalogkakukk a szakadék fölött –
online színházi próba.
Mindenki teszi a dolgát:
a laptop is tölt, a Költő is költ,
a középosztály a netre költözött,
ír szódás kenyér és jóga.
Bár azonosak a nézeteik,
most kiderült, hogy még ez se segít –
régi ismerősök nem állnak szóba.”

(A teljes vers itt olvasható)

A legendás Neurotic alapítójából lett Amen-frontember, zenész és költő Pajor Tamás szimultán visz el az otthonlét mikrokozmoszába és átfogó filozófiai kérdésekig A koronatanúban:

„Én nézem a klassz fateraszt 
Hogy bütyköli a fater azt
Úgy elmenne valahova
Kérdezi szegény, van-e maszk”

(A teljes vers itt olvasható)

Egy másik költő-zenész, Závada Péter, a személyes határokat feszegette Határa én lehessek című versében:

„a kastélyban nőttem föl és a kastély bennem
etettem félelmemmel gondját viseltem
fölneveltem az ujjam hegyéig kitölt”

(A teljes vers itt olvasható)

A kormány kiterjesztett jogkörei, érzéketlensége, politikai haszonszerzése, s nem utolsósorban hímsovinizmusa több költő kreativitását is megmozgatta. Parti-Nagy Lajos ner-énekében például ez áll:

„értékrendünk sliccét
ne gombolja törvény
ne gombolja senki
a mindenhatón és
magamunkon kívül”

(A teljes vers itt olvasható)

Kiss Judit Ágnes hasonló gondolatoktól gyötörve vetette billentyűzetre a képzeletbeli Négy Folyó törzs életéről a Békeidő és A Nagy Ragály című verseket. Az utóbbi végén "megnyugtat" mindenkit:

„a többieket leterítette a kór –
de a törzsfőnök, a varázsló
és harcosaik mindvégig
jó erőnek örvendtek”

(A két teljes vers itt olvasható)

Garaczi Lászlót a lappangás-megbetegedés-intézkedés kéthetes ciklusa ihlette meg Kétszerkettő című posztmodernjében:

„A jelenlegi helyzet a két héttel ezelőtti helyzet.
A két héttel ezelőtti helyzet viszont
a két héttel azelőtti helyzet.
Aki meghal, két hete vagy négy hete halt meg.”

(A teljes vers itt olvasható)