Los Angelesben született Diane Hall néven, apja mérnök, anyja félhivatásos fényképész (és korábbi Mrs. Los Angeles) volt. Diane ötévesen már a templomi kórus tagja, később szólistája volt. Konzervatív nevelést kapott, de erős egyénisége és különc stílusa nem tűrte a korlátokat. Mindent kitalált, hogy magára vonja a figyelmet, fekete neccharisnyával és fehér ajakrúzzsal botránkoztatta meg szüleit. Kaliforniában tanulta ki a színjátszás elméletét, majd egy kis New York-i színházban a gyakorlatát, ekkor vette fel anyja családnevét, mert a színész céhnek már volt egy Diane Hall nevű tagja. Pályatársai közül Buster Keaton és Michael Keaton csak névrokona, a Michael Douglas néven született utóbbi azért választotta a Keaton művésznevet, mert tetszett neki Diane.

Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP

A színésznő 1968-ban beugróként került a Hair című musicalbe a Broadwayn. Nemsokára eljátszhatta Woody Allen Játszd újra, Sam! című vígjátékának egyik főszerepét, alakításáért a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra jelölték. Keaton arcát reklámokból ismerte meg a széles közönség, kamera elé 1970-ben állt először, a kiugrást 1972-ben Francis Ford Coppola A Keresztapa című filmje jelentette számára.

Ugyanabban az évben a Woody Allen rendezte Játszd újra, Sam! filmváltozatában szerepelt, kettejük között a színfalak mögött románc szövődött. 1977-ben előbb a Nappalok és éjszakák című drámában cáfolt rá az őt komikaként elkönyvelőkre, majd ugyanabban az évben Allennel forgatta az Annie Hallt: a pár nyíltan önéletrajzi ihletésű filmje keserédes, lélekmelengető vígjáték, a cím a színésznőre utal: a Hall eredeti neve, az Annie pedig a beceneve. Sokak szerint ebben nyújtotta élete legnagyobb alakítását, amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak, ráadásul a filmben viselt ruháival és frizurájával divatot teremtett.

Mokép

A siker nyomán a legnagyobbak közé emelkedett Keaton a következő két évben csak két filmet vállalt el, ezeket is Woody Allen rendezésében: a Belső terek bergmani lélektani dráma, a Manhattan pedig az Annie Hall-téma variációja. Útjaik ezután a szakmában és a magánéletben is szétváltak, jóllehet később is többször, összesen nyolc filmben dolgoztak együtt. Allen helyébe mindkét téren Warren Beatty lépett, akinek Vörösök című filmjében egy újságírónőt alakított, és 1981-ben ismét Oscarra jelölték. 1987-ben ismét Woody Allennel dolgozott A rádió aranykorában, majd a Baby Boom című filmben alakított egy menedzsert, akinek életét az változtatja meg, hogy "örököl" egy gyermeket. Szerepelt A Keresztapa harmadik, az Örömapa mindkét részében és az Elvált nők klubja című vígjátékban, a fajsúlyosabb Marvin szobájáért 1996-ban újra Oscar-díjra jelölték.

Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP

A kamera másik oldalán először 1986-ban próbálta ki magát, amikor megrendezte a Mennyország című dokumentumfilmet. Később ő rendezte a Twin Peaks című nagysikerű tévésorozat egyik epizódját, és több zenei videót is. 1995-ben készítette első egész estés játékfilmjét, az Álmok hősei című filmdrámát, 2000-ben a parádés szereposztású Női vonalak munkálatait irányította. Játszott Allen Rejtélyes manhattani haláleset című alkotásában, hangját adta a Nicsak, ki beszél most! című filmhez, valamint több animációs alkotáshoz. Közel a hatvanhoz Jack Nicholson fejét csavarta el a Minden végzet nehéz című romantikus drámában, alakításáért negyedszer jelölték Oscarra.

Az utóbbi másfél évtizedben romantikus vígjátékot (Kőkemény család; Férjhez mész, mert azt mondtam; Ébredj velünk; A nagy nap; Szerelem a végzetem; Káosz karácsonyra; Hampstead) és filmdrámát (Egy drága társ; Ruth és Alex) egyaránt forgatott. Nagy sikerrel szórakoztatott a négy hatvanas éveit taposó barátnőről szóló vígjátékban (Könyvklub), majd a Pompon klubban egy nyugdíjasotthon lakójaként egy idősekből álló pomponcsapat tagjaként komédiázott önfeledten. Legutóbbi munkáját Szerelmek, esküvők és egyéb katasztrófák címmel tavaly fejezte be, és szerepet vállalt olyan népszerű sorozatban, mint Az ifjú pápa.

HBO

Pályája során számos alkalommal formált meg érzékeny, okos és humoros, excentrikus, szabad szellemű, független gondolkodású nőket, a kritikák elsősorban átváltozóképességét emelik ki. A legrangosabb kitüntetésekkel büszkélkedhet: Oscar-díja mellett két Golden Globe-díj tulajdonosa, megkapta a brit filmakadémia díját és több életműdíjjal is elismerték.

Több kollégája volt társa a magánéletben, de soha nem ment férjhez, ötvenévesen két gyermeket fogadott örökbe. A színészet és a rendezés mellett érdekli a fotózás és díszlettervezés. Öltözködésének fiatal kora óta nagy figyelmet szentel, ruházatának elmaradhatatlan kelléke – évszaktól függetlenül – a kesztyű és a kalap, leginkább a fehér színt kedveli, s akárcsak Marlene Dietrich és Katharine Hepburn, rendszeresen hord nadrágkosztümöt. Önéletrajzi könyve 2012-ben magyarul is megjelent. Woody Allen egyszer így jellemezte: „A való életben Keaton hisz Istenben. De abban is hisz, hogy a rádió azért működik, mert kis emberkék vannak benne.” A színésznő maga 2017-ben az Amerikai Filmintézet életműdíjának átvételekor így nyilatkozott:

„Számomra ez az esküvőm, amely sohasem volt, és a nyugdíjazási bulim, melyet soha nem akartam.”