„Elkezdtük a zenekarozást, de akkor az valahogy nem feküdt nekem, nem találtam benne a helyem. Távol állt tőlem ez a megjelenési forma, nem éreztem magaménak. Valahol elvesztünk a csendesebb, akusztikus megszólalás és a zenekaros odalépés között. Ráadásul nem tudtam megfelelni a magammal szemben támasztott elvárásoknak. Rájöttem, hogy nem igazán élvezem ezt az egészet. Dalokat meg nem írtam, mert egy nagyon pici garzonban laktunk ketten és nekem a dalíráshoz, ami nálam elég esetleges, szükségem van az egyedüllétre” – meséli Noémi, amikor arról faggatom, hogy miért telt el négy év a legutóbbi lemeze óta, „Aztán mire elkezdtem dalokat írni és újra elkezdtünk próbálni, jött a járvány”

A lemez végül úgy készült, hogy először a bezártság idején ötleteket küldözgettek egymásnak. Noémi lazább dalvázlatokat mutatott zenésztársainak, Szőke Barna basszusgitárosnak és Gulyás Kristóf dobosnak, azt meséli azért, hogy teret hagyjon nekik zenei elképzeléseik kibontására. A számok aztán a próbateremben, a közös zenélések során állt össze.

A címadó dal klipje:

A Dolgom van dalainak egy része jellemzően más, mint amit Barkóczi Noémitől megszokhattunk, de ott van persze a korábbi finom, akusztikus, kamarazenés irány is. „Volt ebben valamiféle tudatosság, mármint, hogy maradjon abból is, ami eddig jellemzett, hiszen azt továbbra is szeretem, azonban az új popdalosabb, zenekarosabb megszólalás meg jobban izgat jelenleg. Régebben sokat gondolkoztam, hogy mi önazonos, mi nem, most azonban ez átfordult bennem, és arra jutottam, hogy az az önazonos, amit éppen csinálok, ami jön. Amit éppen csinálok, azzal alakítom önmagamat. Rájöttem, hogy lehetek ez is én. Hogy ráléphetek akár a torzítópedálra is, na és akkor mi van.”

Barkóczi Noémit az elmúlt évek egyszerre vagány és érzékeny gitáros dalszerző-énekesnő-hulláma is inspirálta és biztatta. Courtney Barnett és társai. „Egy sokkal természetesebb nőkép van most az indie-zenében. Attól, hogy az ember elektromos gitárral játszik még nem kell dögnek lennie. Korábban kicsit ez volt.” – mondja Noémi, „Régebben, ha egy nő elektromos gitárt fogott, azzal együtt jártak sztereotípiák. Voltak persze kivételek, de többnyire kemény csajnak kellett lenni, aki én nem vagyok.”

Barkóczi Noémi

Miknyóczki Dóra

És ha már a keménység. Barkóczi Noémi dalai egyszerre kedvesek, árnyaltak, néhol ironikusak vagy groteszkek, ugyanakkor húsbavágó kérdéseket, akár traumákat vagy társadalmi kérdéseket is feszegetnek, mélyre mennek. „Azt éreztem, hogy az talán már kevés, hogy boncolgatom a lelkemet. Hogy a szövegek ne annyiban merüljenek ki, mint egy mém, hogy én is ezt érzem, te is ezt érzed, velem is ez történik, veled is. Kellett egy plusz réteg. Jellemzően ilyen dalok az Annyi vér, amin rengeteget ültem, vagy a Belső udvar.”

A dalok ugyanakkor rezegnek a játékosság és keserédesség között is. „Én alapvetően ilyen vagyok, ezt a kettősséget szeretem. A korábbi dalaim esetében van, ahol azt érzem, hogy túlkomolykodtam. És itt megint bejön az akusztikus zenélés, az önkép, az önazonosság, meg a nőnek lenni kérdése. Mert talán mind a kettő magával hozza a finomkodást. Közben meg rájöttem, hogy én amúgy nem finomkodva beszélek. Miért kezdek el finomkodni, lábujjhegyen lépkedni, amikor dalokat írok? Ha azt akarom leírni, hogy az ember szargyártó gép, akkor leírom.”

És akkor az új nagylemez:

Barkóczi Noémi új nagylemezének lemezbemutató koncertje október 7-én lesz Budapesten, az A38 Hajón, a Mayberian Sanskülotts társaságában.