Tudja, melyik magyar filmet látták moziban tízmillióan?
Hányan találnák el, melyik magyar filmeket látták a legtöbben moziban? Lehet-e jelölni egy filmes szakkönyvben, hogy ha egy mű propagandacélból készült? Van-e most létjogosultsága egy ilyen kézikönyv-lexikonnak, amelyben a Szerelem, a Szindbád vagy a Szegénylegények mellett megjelenik az Üvegtigris vagy a Csak szex és más semmi is? Interjú a Magyar filmek 1896-2021 című kötet szerkesztőivel, Gelencsér Gábor és Murai András filmtörténészekkel, egyetemi docensekkel, akik Pápai Zsolttal és Varga Zoltánnal közösen dolgoztak a könyvön.
hvg.hu: Mennyire időszerű 2021-ben lexikont készíteni? Hiszen manapság bármit is keresünk, a Google-t használjuk.
Gelencsér Gábor: Jogos kérdés, de a könyv nem lexikon. Nem véletlenül az lett a címe, hogy Magyar filmek 1896-2021. A lexikonok általában személyközpontúak, ez pedig műközpontú. Már online is elérhető egy része, sőt ott tovább folytatható a tartalmi bővítése.
Murai András: Nevezzük inkább kézikönyvnek. A könyv igényes olvasóknak készült, a film iránt érdeklődőknek, de biztosan lehet használni egyetemi, középiskolás, filmes körökben, és persze a szakmabeliek is haszonnal forgathatják.
hvg.hu: A könyv nem filmtörténetről szól ugyan, mégiscsak ad egy képet arról, milyen irányzatok, műfaji kísérletek követték egymást.
G. G.: A filmeken keresztül írjuk le a filmtörténetet. Nem csak játékfilmek, hanem dokumentum-, animációs, rövid-, kísérleti és ismeretterjesztő filmek is megjelennek benne – a bemutatásuk időrendjében.
M. A.: Azonos rangban és formában kezeli a kötet ezeket a különböző típusú filmeket. Minden szócikk ugyanakkora, 5500 karakter terjedelmű. Törekedtünk arra, hogy a felépítésük hasonló legyen, az alkotások műfajtól, időtartamtól függetlenül azonos súllyal legyenek jelen a könyvben.
hvg.hu: A kézikönyv megrendelője az Magyar Művészeti Aakadémia volt. Mennyire szóltak bele a szerkesztésbe, mennyire érvényesülhetett a szakmaiság?
G. G.: Amellett, hogy vannak problémáim az MMA politikai kontextusával, dolgozom nekik, írtam most két könyvet, és egyetlenegy betű változtatást sem kértek soha. Fontos volt a teljes függetlenség és szabadság. Nyomasztott minket, hogy minden egyes ilyen kézikönyv egyben kánonteremtés is. Hiába van a kötetben 516 film, biztos, hogy megkapjuk majd azokat a kérdéseket, hogy ez miért van benne, az miért nincs benne. Semmilyen tekintetben, az MMA részéről sem volt a szerkesztésben kultúrpolitikai hátsó szándék, így én teljesen nyugodt lelkiismerettel vállalom ezt a kánont. Két szempont vezetett minket: hogy milyen a művek esztétikai értéke, illetve a filmtörténeti pozíció, hiszen vannak olyan filmek, amelyek lehet, hogy nem a legjobbak, de a filmtörténeti helyük miatt egyszerűen muszáj beszélni róluk.
M. A.: Négyünk között zajlott vita, hogy mi kerüljön be, mi ne kerüljön be, hány rendezőtől hány film szerepeljen. Az egyik szembetűnő dolog, hogy a populáris filmek elég nagy százalékban kerültek be az összeállításba. Benne van a Csak szex és más semmi, A miniszter félrelép, a Mágnás Miska stb., és ezek egyenrangúként szerepelnek az úgynevezett szerzői filmekkel.
hvg.hu: A populáris filmeknél milyen szempontok döntöttek? Nézőszám, kritikai siker, kultfilm státusz? Bekerült például az Üvegtigris, ami épp most volt 20 éves, ám az akkori kritikák nem bántak vele kesztyűs kézzel.
G. G.: Előfordult, hogy az idő döntötte el, mennyire vált maradandóvá egy-egy alkotás. Néhány, mint például az Üvegtigris is, kultfilm státuszba emelkedett, így benne kellett lennie a kötetben. A hallgatóimnak mindig elmondom, hogy elnézést kérek, én ezt a filmet igen problémásnak tartom, de nem maradhat ki a kurzus „populáris filmkultúra a rendszerváltás után” fejezetéből, hiszen megkerülhetetlen. A miniszter félrelép szintén megkerülhetetlen, mert jó ideig tartotta a nézőszámcsúcsot.
M. A.: Sőt, a mai napig a rendszerváltás utáni mozi legnézettebb alkotása, a maga 650 ezer feletti nézőjével.
G. G.: A könyv másik újdonsága, hogy az 1945 előtti korszak, a korai hangosfilm-korszak szintén nagyobb súllyal van jelen. A némafilmkincsünk 90 százaléka elveszett, de az utóbbi időben kerültek elő újabb és újabb alkotások, amelyeket be tudtunk venni a lexikonba. Ezeket a szócikkeket Pápai Zsolt szerkesztőtársunk írta, sok filmről ezek közül magyarul még soha nem jelent meg semmiféle szöveg. De az eddig külön tárgyalt animációs filmek is bekerültek, amelyek nagy része Varga Zoltán kollégánk tollából származik.
M. A.: A Kádár-korszak betiltott, cenzúrázott filmjeire külön hangsúlyt fektettünk, ezek között vannak kifejezetten fontos és jó filmek is, például A keserű igazság, amelyek nem csupán a betiltásuk miatt érdekesek.
hvg.hu: Van egy sor propagandafilm, kurzusfilm, amely bekerült a kötetbe. Ezek között voltak olyanok, amelyek filmként is jók, illetve olyanok is, amelyek kevésbé. A kurzusfilm kérdés most ismét aktuális. Szempont volt, hogy kiemeljék, hogy egyes alkotások bár propagandafilmek, de azért értékesek?
M. A.: Az 1948-tól 1954-ig tartó időszak a magyar filmtörténet szempontjából (is) egy siralmas időszak volt, merthogy akkor szinte nem is készült más, csak a politikai elvárásokat kiszolgáló sematikus film. De ezt mégiscsak reprezentálni kellett valahogy. A közelmúlt alkotásait tekintve például A hídember vagy Sorstalanság, lehet, hogy az értékrendszer, a történelmi esemény vagy a személykiemelés szempontjából valóban kurzusfilmnek nevezhető, de magán a filmen nem éreztük a propagandacélzatot. Nem voltak vitáink azzal kapcsolatban, hogy mit tekintünk kurzusfilmnek.
G. G.: Talán egyetlen propagandafilm került be, ami vállaltan az, a Jön az öcsém. Ez egy 1919-es film, a Tanácsköztársaság alatt készült, és nem más készítette, mint Kertész Mihály. Ilyenkor a szócikk tartalmi leírásába bekerül, hogy ez bizony egy propagandafilm. De ugyanez Az állami áruháznál is megjelenik. A Sorstalanságot én írtam, ott az került be, hogy kiemelt költségvetésű presztízsfilm.
hvg.hu: A Honfoglalás viszont nem kapott szócikket, igaz egy-két helyen megjelenik Koltay Gábor alkotása más szócikkekben.
G. G.: Nem kapott szócikket, mert azt esztétikailag nem tartottuk olyannak, hogy bekerüljön.
M. A.: De valóban, itt-ott utalunk rá.
hvg.hu: Miről szóltak azok a viták a szerkesztőbizottságon belül, amelyekre utaltak?
G. G.: Ez egy reményeink szerint tudományos igényű munka, de olvasmányos is. Összesen 11-en írtak rajtunk kívül szócikkeket. Egy ilyen listánál a szélső pólusok könnyűek: van, ami tuti bekerül, van, ami biztos nem. Ami közte van, az egy sokszínű massza, abban lehet mondani igent is, nemet is. Fel vagyunk készülve, hogy kapunk majd ezért hideget-meleget, de ezt vállalnunk kell.
hvg.hu: Tíz éve szinte ciki volt magyar filmet nézni, a Vajna-korszak alatt azonban ez pozitív irányba változott. Látnak mintázatokat arra vonatkozóan, milyen műfajok, hullámok kapják el a nézőket, és mik hagyják totálisan hidegen őket?
M. A.: Egyre több történetcentrikus film készült, és egyre kevesebb, ami allegóriákban fogalmaz, vagy kevésbé a történetre fókuszál. A nézők általában szeretik a történetet. A Vajna-féle filmbizottság is forgatókönyvcentrikusan ítélt, ez biztosan jó hatással volt a közönség és a film kapcsolatára. A vígjáték jól láthatóan mindig kedvelt műfaj volt, most is az. A 30-as években, de még a szörnyű ötvenes évek sematikus filmjeiben is megjelennek a humoros elemek, bár más módon, aztán a hatvanas években számos sikeres vígjáték készült, ahogy a ’90-es évek végétől kezdődő időszakban is.
G. G.: Ezzel a kérdéssel kapcsolatban felmerülhet a népszerűség és a kritikai siker viszonya, ezek ritkán járnak kéz a kézben. Talán máshol is így van, de nálunk eléggé szétszakadt ez a kettő. A Kincsemet például sokan nézték, de a kritika annyira nem szerette. A vígjátékoknál nagyon így van, népszerűek, de a kritika nem szereti őket annyira. A bűnügyi vígjátékokat különösképpen nem, de sokan nézik. A magyar filmeknél mindig is fontos volt viszont azok társadalmi jelentése. Ez lehet a magyar film tehertétele, amikor valami nagyon politikai propagandává silányul, máskor meg éppen az az ereje egy filmnek, hogy érdemi, társadalmi történelmi kérdésekről beszél. Ha megnézzük a filmes kánont, abban nagyon kevés az a film, ami nem értelmezhető ebben a társadalmi diskurzusban. Ilyen kivétel a Szindbád. Bár van, aki abba is belelát ilyet.
hvg.hu: Jirí Menzel mondta egyszer, hogy a csehek azért szeretik a cseh filmeket, mert a rendezőik a nézőkre gondolnak, míg a magyarok azért nem szeretik a magyar filmeket, mert itt a rendezők nem gondolnak a nézőkre, csak az önkifejezésre koncentrálnak.
G. G.: Ebben van igazság. Sok rendező mondja is ezt, szinte büszkén. Ez nekem mindig furcsa volt, hogy egy alkotót nem érdekli a közönsége.
M. A.: Vagy inkább mondták ezt. Most mintha már kevésbé lenne ez jellemző. A történelmi filmekhez az alkotók egyrészt azért nyúltak gyakran, hogy a kortárs társadalmat is kritizálják, elemezzék, üzenjenek. És ebből születtek remekművek, mint a Szegénylegények, és született sok közepes film is. Sok játszódik történelmi korban, de nem igazán a történelmi kor érdekli, hanem az áthallás vagy például a népszerűség. Várkonyi Zoltán személyes törekvése volt, hogy közönségbarát filmet kell csinálni. A kőszívű ember fiai a második legnézettebb magyar film lett a maga 9,5 millió nézőjével. Az első a Mágnás Miska, azt nagyjából tízmillióan látták. (A magas nézettség úgy jöhetett ki, hogy ugyanazon néző/nézők többször is váltottak jegyet az adott filmre – a szerk.)
G. G.: Várkonyi egy interjúban hangsúlyozta, hogy őt nem érdeklik a kritikusok, csak a közönség. Ezzel legitimálta magát. Ez az állapot oda-vissza változott az idők során. A mostani helyzet jobb, mert nincs ez a nagyon éles szembenállás. És ez a Vajna-rendszernek kétségtelenül az érdeme. Ha mégis ennél a szerencsétlen megkülönböztetésnél maradunk, mind a két típusú filmben voltak jó teljesítmények. A Saul fia és a Kincsem is érdem. Az egészséges filmkultúra sokszínű, abban mind a kettő helyet kap. A hatvanas évek ilyen volt, csak a 70-es évektől borult föl az egyensúly.
hvg.hu: A hvg.hu 2021-es áprilisi listája is elég elitista – kaptuk miatta a kritikákat. Vajon mennyire hatnak a lista összeállítására a korábbi listák? Mintha lenne egyfajta igazodási kényszer. Például: sokan írták első helyre a Szerelem című filmet – tényleg azért, mert ilyen jó film, vagy mert ciki lett volna hátrébb sorolni?
G. G.: Szerintem tényleg ennyire jó film.
M. A.: Szerintem is. Szívesen nézem újra és újra.
G. G.: Nálam nagyon holtversenyben van a Szindbáddal. A Szerelemben az örökérvényű, nagyszabású emberi dráma mellett megvan az a bizonyos társadalmiság is, a Szindbádban nincs. Ízlés dolga, lehet, hogy valaki azt mondja, pont azért jobb.
M. A.: De a korábbi listáknak is volt egy kánonképző ereje. Ez mégiscsak azt jelenti, hogy valamiféle közös értékrendszert, közös kultúrát hozunk létre, vagy részesei vagyunk annak, hogy létrejöjjön egy ilyen. És azért ez elkezd hatni, hogy ez az a mérték, amelyhez valamelyest igazodni kell. Ha azt kérték volna, hogy állítsam össze a saját életem legfontosabb tíz filmjét, lehet, hogy kicsit más lett volna a listám, mint így, hogy a magyar filmtörténet legfontosabb filmjeit soroltam fel.
hvg.hu: A könyvbe azok a filmek kerültek be, amelyeket moziban mutattak be. A Netflix-korszakban a tévét már nem lehet elválasztani a mozitól. A jövőben kerülhetnek a válogatásba olyan filmek, amelyeket nem mozik mutattak be?
G. G.: Igen, ezt újra kell gondolni. A Rengeteg 2 például nem volt moziban, akkor az ne kerüljön bele egy ilyen könyvbe? Még nem tudom a választ. Amire tudtuk a választ, hogy vannak tévéfilmek, amelyeket később moziban is bemutattak, például Bergendy Péter filmje, A vizsga bent van.
hvg.hu: Az idei évből is, és tavalyról is bekerült film, igaz, összesen egy-egy.
G. G.: Ezzel azt próbáltuk érzékeltetni, hogy aktuális a kötet, ebben volt egy kicsit brahi is, hogy kitoljuk a lehető legkésőbbi pillanatig a lezárását. Le lehetett volna ezt zárni a rendszerváltással is, vagy valamilyen korszakhatárral. De ez a könyv a filmet szerető mai közönségnek szól, hogy ismerjék és még jobban szeressék a filmeket, hogy legyen egy élő kapcsolatuk a magyar film múltjával és a jelenével is.
A kötetet Gelencsér Gábor és Murai András Pápai Zsolttal és Varga Zoltánnal közösen szerkesztette, kiadja az MMA Kiadó Nonprofit Kft. Az online változat ide kattintva érhető el.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Tényleg ezek a legjobb magyar filmek?
Elkészült a hvg.hu TOP30as listája minden idők legfontosabb magyar filmjeiről. Úgy tűnik, hogy drasztikusan nem változott a filmes kánon, számos eddig is klasszikus film helye kirobbanthatatlan egy ilyen listáról, de azért feltűntek újabb alkotások is.
Ilyen filmből nincs még egy
Makk Károly 1971-es mesterműve, a Szerelem a valaha készült legjobb és legfontosabb magyar nagyjátékfilm a hvg.hu által felkért szakértők szerint. Hogy miért, arról megkérdeztük Enyedi Ildikót, Vámos Miklóst, Háy Jánost, Tasnádi Istvánt és Gigor Attilát.
