„Az egy csoda, hogy létezik Jancsó- és Tarr Béla-életmű – ma már ezek nem jöhetnének létre”
Az első magyar filmproducerek egyike Muhi András, aki többek között felfedezte nekünk Fliegauf Bencét és a későbbi Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlót. Egykori produceri stúdiójának alkotásaiból kiállítás nyílt Szentendrén, itt mesélt nekünk a kétezres évek eleji új magyar filmes hullámról, de arról is, hogy Nemzeti Filmintézet rostáján valamiért rendre kihullanak a beadott pályázatai.
Ötven filmet nézhetnek meg Szentendrén az érdeklődők, ha betérnek a Ferenczy Múzeum MűvészetMalom nevű épületébe. A falakra festmények és fotók helyett képernyők vannak felszerelve – ezeken futnak végtelenítve a 2000 és 2010. között működött hazai filmstúdió, az Inforg filmjei.
Magyarországon ritka, hogy egy stúdió vagy egy mozgóképes alkotóműhely ilyen kitüntetett figyelmet kapjon, holott ez a gyakorlat teljesen indokolt lenne, hiszen a saját társadalmunkról érthetünk meg valamit, ha így felkínálva, csomagban kapjuk egy adott korszak filmjeit. A kísérletezés szabadsága című tárlat nagyrészt celluloidra forgatott alkotásai például az épp csak beköszöntött kétezres évek inspiráló, szabad légkörének; a gazdasági világválság, a populizmus és a közösségi média maximális térhódítása előtti időknek a lenyomatát őrizik magukon.
Tablót kapunk „a fiatal magyar filmeseknek” nevezett generáció egy szeletéről is, azokról a hetvenes években született magyarországi rendezőkről, akik épp ebben az időszakban kezdték el a szárnyaikat bontogatni, nevüket pedig ma már az egész világ ismeri.
Az Inforg Stúdió két területen végzett kiemelkedő munkát az új évezred elején: egyrészt Hartai László és Muhi Klára vezetésével az Inforg berkein belül született meg az első médiatankönyv, a Mozgóképkultúra és médiaismeret, valamint az ennek megfelelő, középiskolai tantárgy.
Másrészt Muhi András tehetséggondozó tevékenységének köszönhetően az Inforgon belül nevelkedett ki egy új, szerzői filmes nemzedék. „Felhívott a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója, hogy kiállítást rendezne a stúdióról. Nagyon hálás vagyok, hogy megkeresett. Ismertek a rendezőim, komoly karriert futott például Fliegauf Bence, Nemes Jeles László, együttműködtem Mundruczó Kornéllal és Enyedi Ildikóval is, de valamiért sosem állt össze, hogy nagyon sokan innen indultak. 2010-ben, mikor megtörtént a hatalomváltás, és letérdelt az egész magyar filmtámogatás, az elsodorta magát a stúdiót is – senki nem ért rá azon gondolkodni, hogy a magyar filmtörténetben legyen egy rendes fejezete az Inforgnak” – kezdi mesélni lapunknak Muhi András a kiállítás helyszínén.
Az Inforg követte azt a mára kivesző tradíciót, hogy igazi stúdióként működött: állandó rendezőket gyűjtött maga köré, és biztosította a technikai és a szellemi hátteret az egyes filmek leforgatásához. Muhi Andráséknál összesen 60-70 rendező fordult meg rendszeresen: többségében kezdő, outsider filmesek, olyan tehetségek, akiknek nem volt lehetőségük a Színház- és Filmművészeti Főiskola intézményi keretein belül kitanulni a szakmát.
Van ott még, ahonnan az uristen@menny.hu jön
A produceri teljesítményt a közönség általában ritkán tartja bármire is. Vagy azért, mert a producerről hollywoodi minta alapján kialakult az a kép, hogy a pénzszerző háttérembert semmi más nem érdekli, csak a profit, és az önkényuralma alatt nyomorog a kibontakozni vágyó, szerencsétlen filmalkotó, vagy pont azért, mert az itthoni produceri munka eltér az amerikai verziótól, és a producer a klasszikus értelemben csak ritkán tud szponzorokon, mecénásokon keresztül pénzt felhajtani – sikere leginkább az állami pénzcsaphoz való hozzáférésen áll vagy bukik.
Muhi András azonban ennél a szerepnél többet vállalt magára. 44 éves korában karriert váltott, és jogtanácsosból lett producer, hogy a lelkes, fiatal filmkészítőket felkarolja. Neve szinte azonnal ismertté vált a legszélesebb filmes és az underground körökben is, miután a 2000-es Filmszemlén az Inforg két rövidfilmje is nyert: az Aranymadár Szaladják Istvántól, és az uristen@menny.hu Végh Zsolt, Kálmánchelyi Zoltán és Stefanovics Angéla rendezésében.
Ahogy Varga Balázs filmesztéta írja a kiállítás katalógusában: a 90-es évek elején egy rendező akkor vált láthatóvá a filmes társadalom számára, ha nagyjátékfilmet csinált. Akkor vették őt komolyan, ha már letette az asztalra az első egész estés produkcióját. A rövidfilmek csupán mostoha kistestvérei voltak a mozifilmeknek, amolyan „megtűrt kategóriában” kullogtak a nagyvolumenű munkák mögött (ez részben sajnos ma is így van).
Az Inforg ugyanakkor a jó minőségű munkákkal bebizonyította, hogy a rövidfilmeknek is kijár az elismerés. A kisfilmek – legyenek azok animációk, dokumentumfilmek, kísérleti művek – a pályára való belépéshez váltanak ugyanis jegyet, ezért nagyon fontos elemei egy alkotó életművének.
Muhi András, a beszámolók szerint, értő figyelemmel hallgatta a hozzá jelentkezők ötleteit, sokat beszélgetett a fiatal filmesekkel, és lelkiismeretesen kijárt a forgatásokra is. Az egyik felfedezettjéről, Fliegauf Bencéről így beszél: „Küldött nekem egy VHS-kazettát, rajta az általa készített Beszélő fejek néhány epizódjával. Beraktam a lejátszóba, megnéztem, és láttam, hogy ez fantasztikus. Újra akarta forgatni az egészet színészekkel is, és részemről az volt a produceri tett, hogy erről lebeszéltem. Mondtam neki, hogy pont az amatőr szereplők hitelességétől jó ez úgy, ahogy van. Később ezt a vonalat vitte tovább a Rengetegbe és a Dealerbe is. Általában egyébként először forgatókönyvek érkeznek be hozzám, és én már rögtön látom a megfogalmazásukból, hogy milyen lesz a film. Bence szépirodalmi szinten ír, ahogy Szaladják István és Enyedi Ildikó is.”
Az Inforg Stúdió idővel nemcsak rövidfilmek, hanem nagyjátékfilmek, esetenként műfaji produkciók forgatására is tudott lehetőséget biztosítani. Itt készült el Vranik Rolandnak talán a máig legtöbbet emlegetett filmje, a Fekete kefe, és az egyik legjobb magyar krimi, Gigor Attila A nyomozója.
Muhi producerálása mellett születtek meg az Oscar-díjas filmrendező, Nemes Jeles László korai filmjei, a Türelem és a The Counterpart. Ezek több szempontból is a Saul fia előtanulmányainak tekinthetők – az a vágástechnika és kamerahasználat, amelyek sajátossá teszik a 2015-ös holokausztfilm atmoszféráját, már ezekben a rövidfilmekben megjelentek. Aztán a stúdió holdudvarában sok tehetséges női filmkészítőnek is helye volt (körülbelül 30-nak), így csinálta meg a dokumentumfilmes-aktivista Bódis Kriszta 2006-ban Falusi románc – meleg szerelem címmel az egyik legfontosabb LMBTQ-filmet a korabeli vidéki Magyarországon. De Till Attila is Muhi András segítségével forgatta le játékfilmes debütálását, a Pánikot, Mundruczó Kornél itt készítette el a Kis apokrifot, és Kenyeres Bálintra is az Inforg kötelékén belül figyelt fel a filmszakma.
A sort bőven lehetne folytatni, mivel több mint 200 filmből áll az Inforg repertoárja. Ezek az alkotások a kiállítás mentén létrehozott digitális archívumban pár száz forintért meg is nézhetők, ami egyrészt azért jó hír, mert a szentendrei tárlaton elfelejtettek ülőalkalmatosságokat biztosítani a kényelmes filmnézéshez, így, ha kettőnél több filmre vagyunk kíváncsiak, akkor jobb híján a kiállítótér padlóján ücsörögve fogjuk végezni – az otthon mikrózott pattogatott kukoricával mindenképpen mozisabb az élmény. Másrészt pedig olyan filmek kaptak végre helyet a felhőben, amelyeket a Nemzeti Filmintézet hivatalos filmtárában, a Filmio oldalán eddig hiába kerestünk volna.
Ehhez van szürkeállomány
Muhi András szerint a kilencvenes évek és a kétezres évek eleje „filmes szempontból egy nagyon vékony időszak volt”, ki volt éheztetve a magyar film, mert még az egész estés produkciókra sem volt pénz. „Azért volt akkora botrány a Hídember miatt, mert az akkoriban 1,8 milliárd forintból készült, miközben az összes egyéb magyar filmre volt 450 millió forint” – magyarázza. Szerinte épp azért tudott kitűnni az Inforg Stúdió a relatíve olcsó, de színvonalas filmjeivel, mert egyébként nagyon sivár volt a filmes felhozatal.
2004-ben aztán vérátömlesztést kapott a szakma: a filmtörvény megalkotása, plusz a 6-7 milliárd éves állami támogatás becsatornázása új életet lehelt a magyar filmkultúrába és filmiparba. Muhi András úgy emlékszik vissza, hogy a filmtörvény ma már teljesen elképzelhetetlen módon, egyetértésben született meg. „Leült az egyébként széthúzó szakma egy kerekasztal mellé, és demokratikus alapon döntöttünk a törvény minden egyes mondatáról. Ott ültek a rendezők, producerek, mozisok, vágók, filmforgalmazók, operatőrök, a filmkultúra művelőinek választott képviselői.”
Hirtelen nemcsak több lett a pénz a magyar filmre, de a normatív és a stúdiótámogatásokból a széles közönség részéről kisebb érdeklődésre számot tartó, de a kultúraépítés szempontjából mégis fontos szerzői filmekre is tellett. „Ezekből, a részben a nemzetközi sikerek után járó éves támogatásokból ki tudtam gazdálkodni a filmek költségét. A filmtörvény megszületése utáni években több százmillió folyt át a stúdión, amit így fenn lehetett tartani” – mondja Muhi.
Szerinte épp az a legnagyobb baj a jelenlegi filmtámogatási rendszerrel, melyet 2012-ben még Andy Vajna állított fel, ma pedig Káel Csaba filmügyi biztos működteti tovább, hogy megszüntették ezeket a normatív és éves stúdiótámogatásokat. A Filmalap lemondott a „kisműfajokról” (tegyük hozzá, hogy újabban a Nemzeti Filmintézet ad támogatást kisfilmekre is, egyelőre széles merítéssel: a zeneszerző Ákost, de Lichter Péter és Máté Bori kísérleti filmeseket is támogatták – a szerk.), és átállt az erős felügyelet alatt tartott, kizárólagos projektenkénti támogatásra. Azaz, csupán az egyes filmekért oszt ki pénzeket.
„Magyarországon a kísérletező, szerzői filmre van elsősorban szürkeállomány; a műfaji, mainstream filmekkel nem tudunk nemzetközi szinten kiemelkedőt alkotni” – mondja a producer. „Az ma már egy csoda, hogy létezik Jancsó- és Tarr Béla-életmű – ma már ezek nem jöhetnének létre, mert az ő filmjeik nem tartoznak a mainstreambe. A magyar film a legnagyobb sikereit mindig is a szerzői filmekkel érte el. Az Oscar-díjas Saul fia kísérleti film, ahogy az Arany Medve-díjas Testről és lélekről is. Ezekkel a formailag érdekes, de tartalmukban is jelentős művekkel tudunk mi jelen lenni a térképen.
Hozzáteszi, hogy a Filmintézet egy hollywoodi mintára felépített rendszert működtet, melybe azonban a Döntőbizottság (DB) csúcsproducerekként viselkedő tagjai évekre be vannak betonozva. „2010 előtt folyamatosan változott azoknak az összetétele, akik döntöttek a filmes támogatásokról, most meg bérletük van a DB-ben olyanoknak, akik nem feltétlenül értenek hozzá.
Én meg kvázi, mint egy porszívóügynök, viszem nekik az ötleteket. Fejlesztők, forgatókönyv-olvasók vizsgálják meg a benyújtott pályázatokat, aminek van ugyan létjogosultsága a műfaji filmek esetében, de a szerzői alkotásoknál nincs. Hát add oda a Sátántangót egy forgatókönyv-fejlesztőnek, és szívinfarktusban meghal.
Muhi az Inforg Stúdió megszűnése után – a megszűnő támogatások következtében – a nagyfilmek felé fordult. Producerként jegyzi a többi között a Csak a szél, az Ernelláék Farkaséknál, a Testről és lélekről, a Virágvölgy, az X-A rendszerből törölve, A rossz árnyék, a Spirál és A feleségem története című filmeket. Jelenleg a FocusFox társtulajdonosa és producere.
A kétezres évek eleji építkezés hihetetlen léket kapott – vonja le végül a következtetést. „Akkor több producer is sikeres pályát indított, szép eredményeket értünk el, ami valóban hasonlított egy produceri tevékenységhez, és ha mellé álltunk egy filmtervnek, akkor annak súlya volt, mert addigra letettünk már valamit az asztalra. Most meg a Káel Csaba-féle intézmény zsinórban dobta ki az utolsó 30 pályázatomat.”
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Újra forgat Nemes Jeles László, és jön a Csongor és Tünde animációs film
Nemes Jeles László új alkotása mellett a 2010-es évek fiataljairól szóló generációs mozifilmet és a Csongor és Tünde animáció feldolgozását is támogatja a Nemzeti Filmintézet. A mozik újraindulásához is akadt 610 millió forint.
Ákos két lánya is szerepel a zenész jövőre érkező kisfilmjében
2022 első felében bemutatják Ákos kisjátékfilmjét, melyre a Nemzeti Filmintézet még tavaly ilyenkor szavazott meg támogatást. Ákosnak sűrű éve van: készített egy EP-t, és decemberben Aréna-koncertet ad.
