Tetszett a cikk?

Megjelent az új Kispál és a Borz-lemez, a Beszorult mondat, a zenekar pedig két teltházas koncertet adott a Budapest Parkban. A másodikon, szombat este ott voltunk.

Ezek a számok szoktak a végén lenni!

– mondja Balla István kolléga, miután elhangzik a koncert első három dala, a Húsrágó hídverő, a Zsákmányállat és 0 óra 2 perc – pontosabban az első négy, mert a műsor az Egy az egybe (csak maga) című dallal, vagyis a Fehéreket forgatok meg… kezdetűvel indul, amit egy népviseletbe öltözött énekkar, egy ütőgardonos és fafurulyás adott elő még az előtt, hogy a zenekar feljött volna a színpadra – és igaza is van, Lovasiék kapásból ötösbe kapcsolnak, nem lacafacáznak, nincs óvatos rávezetés, ravaszul megkonstruált ív. Villámrajt van. Egy az egybe csak maga, így indult.

És aztán így is folytatódott – az első kilenc szám egészen biztosan minden Kispál-rajongó kéjes álma. A már említettek után jött a Nem fáj, az Autók a tenger felé, a Forradalmár, a Lefekszem a hóba és A következő buszon. A Kispál és a Borz dalparkjából – és akkor jöjjön egy erős állítás ide: valószínűleg a magyar könnyűzene teljes egészének legerősebb életműve – tetszőleges számú hatásos számsorrendet lehet összeállítani, amiből végül jó koncert kerekedhet. Lovasi Andrásék ezen az estén azonban semennyire nem bízták a véletlenre. És helyesen tették. Egy ilyen koncertnek ez a dolga.

Lovasi András
Reviczky Zsolt

Mérnöki pontossággal válogattak össze besztof-programot, nem voltak meglepő kanyarok és összekacsintós különlegességek, csak és kizárólag nagy slágerek, és összesen két új dal. Utóbbi nem meglepő, erről Lovasi beszélt is a hvg.hu lemezpremier-cikkében: „Tudjuk, hogy egy ilyen múltú zenekarnál a rajongók számára a múlt a legfontosabb. A koncerten is azért nem játszunk 1-2 új dalnál többet, mert tudjuk, hogy nem erre jönnek az emberek.”. Annak azért örülnénk, ha tényleg összejönne, amit Lovasi András ugyanabban az interjúban ígért: egy kisebb helyre szervezett, az új albumra is koncentráló lemezbemutató.

A teljes lemezpremier-cikk itt:

Egy egész albumnyi beszorult mondat - a Kispál és a Borz új lemeze először a hvg.hu-n

19 év szünet után jelenik meg új Kispál és a Borz sorlemez Beszorult mondat címmel, ami az online és a fizikai megjelenés előtt a hvg.hu-n már meg is hallgatható. És ha már így alakult, beszélgettünk is Lovasi Andrással és Kispál Andrással a dalokról, az azokban megbúvó generációs szembenézésről, de az is kiderül, mit keres Krúbi egy Kispál-albumon.

Ez a dalválogatás mindenesetre ajándékcsomag (idősebbeknek: zenés ajándékkosár) volt a közönségnek, a közönség pedig cserébe rettentően boldog volt, hiszen éppen ezért jött. Hogy mi a Kispál és a Borz súlya még mindig a magyar könnyűzenében, azt jól jelzi, hogy nem kell hosszú éveket kihagyniuk ahhoz, hogy lábon adjanak el két budapest parkos koncertet. Villámgyorsan keltek el a jegyek a május 12-i és 13-i fellépésre, és nem vagyunk benne biztosak, hogy nem lett volna igény akár egy harmadikra is.

És még valami a közönségről: Lovasi szociológiai felmérést is végzett menet közben. Megkérdezte, hogy ki élt már 1987-ben (az első Kispál-dalok keletkezésének az idején) és ki nem. Nagyjából fele-fele arány jött ki, ami jól jelzi, hogy a Kispál továbbra is generációkat átívelő zenekar. És ez most már valószínűleg így is marad. Még olyan rajongóval is találkoztunk, aki elmesélte, élete első Kispál-koncertjén vesz rész, „Végre összejött!”.

Reviczky Zsolt

Ami pedig ennek a nagyon vegyes közönségnek a dalokhoz fűződő viszonyát illeti: olyat azért nagyon ritkán tapasztal az ember egy magyarországi koncerten, hogy mindenki, de tényleg mindenki az elejétől a végéig hangosan énekli a dalszövegeket. A Kispál és a Borz és a közönsége a szokásosnál is jobban egymásra talált ezen az estén (és ha jól látjuk és halljuk, akkor az előzőn, a péntekin is, sőt).

Ezt persze az is segítette, hogy nemcsak a dallista, de a koncert koreográfiája általában is magukra a dalokra koncentrált. Ez az este az volt, ami, nem akart ennél több lenni, és hozzátesszük, nem is feltétlenül kell többnek lennie. A Kispál és a Borz-számok különösebb körítés és lábjegyzetelés nélkül is elmondanak mindent magukról is, rólunk is, ennek az országnak az elmúlt harmincegynéhány évéről is. Ha éppen egy ringó Ikaruszon ülünk, akkor is tudjuk mi van, de az Akropolisz meg a koszos bugyik, vagy a büfékocsiban álló részegek is visszaadnak mindent az életünkről a maguk lírai módján. Annak is értjük az összes rétegét, hogy "valami ágyon, Magyarországon, Balatonszárszón közelebbről". A koncert kiszerelése, a háttérvetítés, a vizuál tök rendben volt, másra meg valójában nincs is szükség. Egy az egyben csak maga éppen elég volt.

Lovasi András
Reviczky Zsolt

Ismét megállapítottuk, hogy milyen jó, hogy Kispál András újra a színpadon áll – az ő klasszikus beat- és rockzenei gyökerekből táplálkozó, de finom gesztusokkal onnan mindig elkanyarodó és elemelkedő, néhol népzenei, sőt, akár komolyzenei elemeket is beépítő gitárjátéka több misét is megérne, egyszer majd, reméljük, megszületik a Kispál jelentőségét és hazai iskolateremtő mivoltát részletesen bemutató tanulmány. Érdemes meghallgatni, mit gitározott a zenekar egyébként is egyik legerősebb számában, a Zár az égbolt című dalban. És volt még néhány ilyen egészen elképesztő pillanat.

Az is jó pillanat volt, amikor az ős-Kispál-dobos, Bräutigam Gábor beült a dobok mögé, az pedig kifejezetten szép volt, ahogy Lovasi elmondta a közönségnek is, amit nekünk a korábban már emlegetett hvg.hu-interjúban, vagyis, hogy Bräutigam nehéz éveken jutott túl, és most már újra egyben van.

Németh Juci és Kispál András
Reviczky Zsolt

És jöttek további vendégek is: Leskovics Gábor Lecsó, aki ugye évekig a Kispál és a Borz afféle kültagja volt (zárójel: a napokban jelent meg egy új Pál Utcai Fiúk-dal, ami kismillió éve a legizgalmasabb dolog, amit a PUF csinált), Németh Juci a De szeretnék című dalban, a Jules War néven dalokat jegyző Lovasi Eszter a koncerten elhangzó egyik új számban, a Gombokban, Krúbi a másikban, az egyébként nagyszerű új lemez címadó dalában, valamint az új lemezen is szereplő Babcsán Bence szaxofonos.

Krúbi
Reviczky Zsolt

Mondanám az otromba közhelyet, hogy osztálytalálkozót rendeztek ezen a két estén a Budapest Parkban, de ez inkább több évfolyam összevont találkozója volt. Nem tudom, lehet-e egy életművet tudatosan úgy kezelni, hogy az egyszerre legyen nosztalgia és folyamatos jelenidő, de a Kispál és a Borz, akár tudatos, akár ösztönös, tudja ezt a trükköt („hogyha új trükköt nem csinálsz”, satöbbi, satöbbi). És nem is fél használni.

A képek péntek este, május 12-én készültek / fotó: Reviczky Zsolt

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!