A működéshez a magyar fél biztosította a szükséges munkaerőt és repülőtereket, a szovjet fél a repülőgépeket, irányítástechnikai berendezéseket és a kiképző személyzetet. Működésének csúcspontját az 1954-es nyári szezonban érte el, járatai 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel, és ebben az évben indult meg a varsói, a berlini, a bukaresti, majd a moszkvai járat is. 1954 novemberében megállapodás született a vegyes vállalatok megszüntetéséről. A Maszovlet jogutódaként 1954. november 26-án kezdte meg tevékenységét a Malév.

A légitársaság eleinte továbbra is főleg belföldi vonalakon közlekedtette gépeit. A vasúti és közúti forgalom háború utáni normalizálódásával, illetve fejlődésével a 100-200 kilométeres távolságokra a légi közlekedés fokozatosan elvesztette jelentőségét, illetve a géppark korszerűsödésével a vidéki füves repülőterek többsége alkalmatlanná vált a gépek fogadására. A hatvanas években a belföldi légi forgalom fokozatosan szűkült, majd 1969-ben megszűnt.

A hatvanas évektől kezdve Magyarország sorozatosan kötött államközi légügyi egyezményeket, amelyek alapján lassan kiépült a Malév menetrend szerinti európai, majd Európán kívüli útvonalhálózata. 1960-tól állította forgalomba a Malév az IL-18-as repülőgépeket, 1968 végétől pedig a sugárhajtású TU-134-es utasszállítókat. Ezzel a Malév is belépett a jet korszakába.

A vállalat 1968-ban megalapította saját utazási irodáját, a Malév Air Tours-t. 1973. január 1-jével a Malév szervezetéből kivált és önálló állami szervezetként létrejött a ferihegyi repülőtér üzemeltetését és fejlesztését, valamint a légi irányítást végző Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság. Az LRI keretében kiemelt állami nagyberuházásként a nyolcvanas évek első felében új kifutópálya, irányító torony, majd Ferihegy 2 néven új utasterminál létesült. 1988-ban megkezdődött az időközben - üzemanyag-fogyasztás, karbantartási igény és zajszint szempontjából - korszerűtlenné vált szovjet repülőgéppark felváltása Boeing-típusokkal.

A Malév részleges privatizálására 1992-ben sor került. Az Állami Vagyonkezelő Rt. 100 százalékos tulajdonában lévő részvénytársaság - egy alaptőke-emelést követően - tulajdonjogának 30 százaléka az Alitalia, 5 százaléka az olasz SIMEST állami befektető társaság - az Alitalia tulajdonosa - birtokába került. Az erősen veszteséges Alitalia 1997-ben azonban kénytelen volt megválni Malév-tulajdonrészétől, mert a brüsszeli bizottság csak így járult hozzá a légitársaság 2 750 milliárd lírás (mintegy 2 milliárd dollár) összegű állami feltőkésítéséhez.

Az Alitalia tulajdonrészét az OTP Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank közös befektetési vállalata vásárolta meg. A Malévet 25 százalék plusz egy részvény erejéig állami, további 25 százalék erejéig magyar tulajdonban kell tartani ahhoz, hogy a nemzetközi forgalomban előnyöket jelentő nemzeti légitársaság státusa megmaradjon. A fennmaradó 50 százalék körüli tulajdonrészre jelenleg ismét folyamatban van külföldi szakmai befektető keresése.

További magyar márkák története itt