A mikroműanyagok rendkívül súlyos szennyezést jelentenek a környezet számára, hiszen jelen vannak a talajban, az esővízben, ijesztően sok van belőle a Tiszában is, illetve a növényekben és az állatokban. Ráadásul az embert sem kímélik: az agyban, a májban és a vesében is képes felhalmozódni, de ott van a hímivarsejtekben és a méhlepényben is.

Nullára csökkenteni nem lehet a szervezetbe kerülő mennyiséget, de a Washington Post összegyűjtött néhány módszert, amivel mérsékelhető a mikroműanyagnak való kitettségünk.

Csapvíz a palackozott helyett

A palackozott víz ivása több ezer mikroszkopikus műanyagdarabot juttathat a szervezetünkbe. Kutatók kimutatták, hogy egy átlagos liter palackozott víz körülbelül 240 ezer műanyag részecskét tartalmaz, amelyek többsége nanoműanyag, vagyis a mérete töredéke az emberi hajszál szélességének.

A szennyeződést még az is növelheti, hogy hányszor nyitjuk ki az palackot – minél többször, annál jobban sérülhet a kupak, így egyre több részecske kerül az italba.

A fentiek miatt érdemes lehet a palackozott víz helyett szűrt csapvizet inni. Bár a csapvíz is tartalmazhat mikroműanyagokat, de lényegesen kevesebbet. A Washington Post arról ír, hogy a víz felforralása és szűrése akár 90 százalékkal is csökkentheti az ivóvízben található műanyag részecskéket, ugyanakkor fokozhatja a mérgező vegyi anyagok kioldódását. A Semmelweis Egyetem tanulmánya pedig egyenesen arra jutott, hogy nem feltétlenül éri meg beruházni egy víztisztító berendezésbe:

Ne használjunk műanyag ételtárolókat

Sokan műanyag dobozba csomagolják az ebédjüket, ami kifejezetten praktikus megoldásnak tűnik: ha jól zár, nem folyik szét a pörkölt vagy a leves a táskában, kevésbé törékeny, illetve olcsóbb is, mint egy üvegtároló. Mégis kerülendő az ilyen dobozok használata, ha csökkenteni szeretnénk az étellel bevitt mikroműanyag mennyiségét.

A szakértők arra buzdítanak, hogy a boltban kapható műanyag csomagolású élelmiszerek helyett is próbáljunk más alternatívát választani. Például, ha tehetjük, akkor a lekvárokat, mogyoróvajat, befőtteket és savanyúságokat is inkább üvegedénybe vegyük meg, hiszen minden, ami műanyag csomagolásban van, mikroműanyagokat bocsáthat ki.

Elsőre talán nem is gondolnánk, de a konzervek és a kartondobozos italok is a műanyagszennyezés forrásai lehetnek, hiszen a konzervdobozok bevonata gyakran műanyag, amelyből ugyancsak mikroműanyagok válhatnak le és káros vegyi anyagok oldódhatnak ki belőlük.

Fontos figyelni arra, hogy a mikrózáskor mindenképpen üvegedényeket használjunk. Egy tanulmány kimutatta, hogy ha műanyag edényekben és újrafelhasználható tasakokban melegítjük az ebédünket, akkor négyzetcentiméterenként több mint 4 millió mikroműanyag és 2 milliárd nanoműanyag részecske szabadulhat fel csupán három perc alatt.

A hő hatására a mikroműanyagok könnyebben kioldódnak, ezért érdemes kerülni, hogy a forró ételeket műanyagba csomagoljuk. Ha mégis ilyenben tároljuk az ennivalónkat, akkor figyelni kell, hogy ne legyen kitéve közvetlen napfénynek vagy más hőforrásnak. A magasabb hőmérsékleten túl a savas termékek, mint a narancslé is fokozhatja a műanyag kioldódását, csakúgy, mint a zsíros ételek.

Együk úgy, ahogy a természet adja

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek jelentősen több mikroműanyagot tartalmaznak, mint a minimálisan feldolgozott ételek, így azokat is érdemes kerülni. Egy 2024-es kutatás során minden egyes vizsgált fehérjetermékben találtak mikroműanyagot, a legmagasabb koncentrációban a panírozott garnélarákban. De a jelentősen feldolgozott csirkefalatok is harmincszor annyi mikroműanyagot tartalmaztak grammonként, mint a sima csirkemell.

A műanyag részecskék még a fűszerekben is megbújhatnak. 2023-ban készítettek egy tanulmányt a sóról, amiben arra jutottak, hogy még ebben a mindennapos élelmiszerben is nagy mennyiségű műanyag van. A vizsgálat hét különböző sótípust elemzett, köztük asztali sót, tengeri sót és himalájai rózsaszín sót. Mindegyik tartalmazott mérhető mennyiségű mikroműanyagot, de a durva himalájai rózsaszín és fekete sóban mutatták ki a legmagasabb koncentrációt. A legkevesebb műanyag részecskét a jódozott só tartalmazta.

Szintén érdemes figyelni arra is, hogy milyen teát fogyasztunk, ugyanis a tasakok forró vízbe merítésekor elképesztő mennyiségű nanorészecske szabadul fel, ami aztán a fogyasztó szervezetébe kerül.

A Chemosphere tudományos folyóiratban publikált vizsgálat polipropilénből, a celluózból és a Nylon-6-ból készült teafilterekre fókuszált. Az elsőből körülbelül 1,2 milliárd részecske szabadult fel milliliterenként, a celluóznál 135 millió volt a milliliterenkénti részecskekibocsátás, míg a nylon-6 esetében 8,18 millió részecske volt egy milliliter folyadékban. Alternatívaként vehetünk szálas teát, amit teatojásba rakva könnyedén elkészíthetünk.

Forrás: ARNE DEDERT / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP