EU-bővítési csúcs: kompromisszum hiányában "valódi kockázat" a csatlakozás elhalasztása
Az EU soros elnöke, Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök csütörtökön "kompromisszumra és rugalmasságra" szólított fel, hogy sikeresen végrehajthassák "a kontinens újraegyesítését". Az Európai Unió (EU) koppenhágai csúcsértekezletének az unió eddigi legnagyobb szabású bővítése előtt kell szabaddá tennie az utat. Koppenhágában 28 ország - a 15 EU-tagállam és a 13 tagjelölt - első számú vezetői igyekeznek lezárni azt a tárgyalási folyamatot, amelynek eredményeként 2004. május 1-jén tíz új tagországgal bővülhet az unió.
Az Európai Unió soros elnöke, Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök az EU-csúcsértekezlet nyitányán "kompromisszumra és rugalmasságra" szólította fel az unió 15 tagállamát és a 10 jelölt országot, hogy sikeresen végrehajthassák "a kontinens újraegyesítését". "Feladatunk befejezni a munkát és újraegyesíteni a kontinenst 13 évvel a berlini fal leomlása után, de még előfordulhat, hogy a bővítés kisiklik, és akkor több éves késedelmet szenvedhet" - jelentette ki a dán kormányfő. Rasmussen figyelmeztetett: az EU eltökélt szándéka, hogy csak azokkal zárja le a csatlakozási tárgyalásokat, akik elfogadják a tizenötök utolsó pénzügyi ajánlatát. Minden érintett felet kompromisszumra felszólítva, reményét fejezte ki, hogy sikerül lezárni a tárgyalásokat mind a tíz tagjelölt országgal. Rasmussen "valódi kockázatnak" nevezte, hogy ha valamelyik tagjelölttel most nem sikerül megállapodásra jutni, annak csatlakozása akár 2007-re is kitolódhat. A dán kormányfő cáfolta azokat - a nap folyamán napvilágot látott - értesüléseket, hogy új ajánlatokat tett volna a lengyel kormánynak, amely a tíz tagjelölt közül a legterjedelmesebb kívánságlistával érkezik a koppenhágai csúcsra.
Annak, hogy Koppenhágában befejezettnek nyilvánítsák a csatlakozási tárgyalásokat a tíz jelölt országgal, egyetlen feltétele maradt: a csatlakozás pénzügyi-költségvetési feltételeiről is meg kellene egyezni Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Magyarországgal, Máltával, Szlovákiával és Szlovéniával. A koppenhágai csúcsra két kérdéskör maradt: az újonnan csatlakozó országok unión belüli költségvetési pozíciójának alakulása és a mezőgazdasági termelőiknek járó közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások ügye. Az EU mind ez ideig elszántan tartotta - és várhatóan Koppenhágában is tartani fogja - magát ahhoz az álláspontjához, amely szerint a bővítés pénzügyi keretei adottak, mégpedig az 1999. márciusi berlini csúcson rögzített szinten.
A tíz tagjelölt ugyanilyen elszántan hangoztatja, hogy a berlini keretek között is maradt még annyi tartalék, amennyiből az unió kényelmesen kielégíthetné a csatlakozás pénzügyi feltételeivel kapcsolatos igényeiket. A soros dán elnökség két hete kompromisszumosnak - bár egyúttal véglegesnek is - szánt javaslatcsomagban próbálta összebékíteni az egymástól meglehetősen távoli álláspontokat. Ajánlatai az agrárkifizetéseket tekintve nem nagyon tértek el az Európai Bizottság eredeti tervétől. Eszerint az új tagok gazdái a csatlakozás utáni első évben az uniós szint 25 százalékának megfelelő támogatásra lennének jogosultak; a következő két évben ez 5-5, majd évente 10 százalékkal emelkedne, s így egy meglehetősen hosszú, kilencéves átmeneti idő után érné el az akkori uniós szint 100 százalékát. Könnyítésként azonban lehetőség lenne e keretek nemzeti forrásokból történő kiegészítésére, de csak a mindenkori uniós szint 20 százalékának megfelelő mértékben.
A hét elején tartott külügyminiszteri és főtárgyalói szintű konzultációkon három tagjelölt - Ciprus, Észtország és Szlovákia - elfogadhatónak minősítette az elnökségi ajánlatokat, s ezzel a maga részéről lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. A többi hét ország változatlanul úgy véli, hogy a támogatások induló hányadát emelni, az átmeneti időszakot pedig rövidíteni kellene; első számú vezetőik ezzel az állásponttal utaznak Koppenhágába. A közösségi költségvetéshez való viszonyát illetően ugyanez a hét ország azt tekinti elérendő célnak, hogy csatlakozása után átmenetileg se kerüljön "pénzzavarba", pontosabban, mivel ez a veszély forma szerint sem fenyeget, nettó költségvetési pozíciója érzékelhetően javuljon a taggá válás előtti utolsó évekhez képest. (MTI)
Kereskedjen ezzel a hírrel a Hírbörzén!
Magyarország 2004. május 1-ig teljes jogú tagja lesz az EU-nak?
A tíz tagjelölt ugyanilyen elszántan hangoztatja, hogy a berlini keretek között is maradt még annyi tartalék, amennyiből az unió kényelmesen kielégíthetné a csatlakozás pénzügyi feltételeivel kapcsolatos igényeiket. A soros dán elnökség két hete kompromisszumosnak - bár egyúttal véglegesnek is - szánt javaslatcsomagban próbálta összebékíteni az egymástól meglehetősen távoli álláspontokat. Ajánlatai az agrárkifizetéseket tekintve nem nagyon tértek el az Európai Bizottság eredeti tervétől. Eszerint az új tagok gazdái a csatlakozás utáni első évben az uniós szint 25 százalékának megfelelő támogatásra lennének jogosultak; a következő két évben ez 5-5, majd évente 10 százalékkal emelkedne, s így egy meglehetősen hosszú, kilencéves átmeneti idő után érné el az akkori uniós szint 100 százalékát. Könnyítésként azonban lehetőség lenne e keretek nemzeti forrásokból történő kiegészítésére, de csak a mindenkori uniós szint 20 százalékának megfelelő mértékben.
A hét elején tartott külügyminiszteri és főtárgyalói szintű konzultációkon három tagjelölt - Ciprus, Észtország és Szlovákia - elfogadhatónak minősítette az elnökségi ajánlatokat, s ezzel a maga részéről lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. A többi hét ország változatlanul úgy véli, hogy a támogatások induló hányadát emelni, az átmeneti időszakot pedig rövidíteni kellene; első számú vezetőik ezzel az állásponttal utaznak Koppenhágába. A közösségi költségvetéshez való viszonyát illetően ugyanez a hét ország azt tekinti elérendő célnak, hogy csatlakozása után átmenetileg se kerüljön "pénzzavarba", pontosabban, mivel ez a veszély forma szerint sem fenyeget, nettó költségvetési pozíciója érzékelhetően javuljon a taggá válás előtti utolsó évekhez képest. (MTI)