A jelentés szerint az ellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy a Széchenyi-terv pályázati rendszere megfelel-e a jogszabályi előírásoknak; megfelelően meghatározták-e a pályázati célokat, áttekinthető-e a döntési rendszer, átláthatóan nyomon követhető-e a pályázati kiírások útja a szerződéskötésig. A vizsgálat szerint a folyamatos pályáztatási és bírálati rendszer a pályázatok összevetését csak korlátozottan biztosította, ezért sérülhetett a legjobbak támogatásának elve és a pályázók esélyegyenlősége. A bírálati rendszer jellemzője volt továbbá, hogy a pályázatokban szereplő elképzelések alapján, a vállalkozás helyzetére tekintet nélkül nyújtott támogatást olyan projektekhez, amelyek a pályázati feltételeknek megfeleltek. Nem zárták ki tehát a pályázók köréből azokat, akik nem rendelkeztek lezárt, teljes gazdasági évvel, illetve gazdálkodásuk veszteséges volt.
A Széchenyi-terv keretében a 2001 januárjától 2002 júniusáig megjelent mintegy 190 pályázati felhívásra összesen több mint 28 ezer pályázat érkezett, amelyből - a GM pályázati rendszerében - a vizsgált időszakban 13700 pályázat 153,8 milliárd forint támogatást nyert el.
A vizsgálat megállapította, hogy a programok finanszírozását szolgáló célelőirányzatok szabályozási szintje nem volt egységes. A Kehi szerint az előirányzatok felhasználásáról szóló döntési jogkör és az ellenőrzési jogosultságok szabályozása nem volt megfelelő szintű, magas volt a pályázat nélkül kiosztható támogatási jogcímek száma. A Széchenyi-terv pályázati rendszere lényegében közvetlen tőkejuttatással a magánszemélyek, magánvállalkozások vagyongyarapodását segítette úgy, hogy az állam az általa "befektetett" költségvetési forrásokkal még csak üzletrészt sem szerzett - állapítja meg a jelentés. A jelentés szerint a pályázatokról szóló döntések szubjektívvé váltak az értékelési szempontok, a felhasználható keretek meghatározásának és ismeretének hiánya miatt.
A vizsgálat szerint a Széchenyi-terv közgazdasági értelemben nem terv, hanem eltérő eredményű, hatékonyságú programok halmaza. A hivatal megállapította, hogy a Széchenyi-terv végrehajtására vonatkozó előterjesztést a kormány ülésének hivatalos napirendi pontjaként nem tárgyalta, megindításának, végrehajtásának feladatait sem törvény, sem kormányrendelet, sem kormányhatározat nem fogalmazta meg.
A jelentés szerint a célokhoz rendelt forrásokat nem határozták meg: a 2001. és a 2002. évi költségvetési törvényben Széchenyi-terv címen költségvetési forrás nem jelent meg. Az egyes célelőirányzatok szöveges indoklási részében - a vizsgálat szerint - az esetenként megjelenő utalás nem tekinthető forrásmeghatározásnak. Így a Széchenyi-terv a vizsgálat szerint a költségvetési terv és a programfinanszírozás követelményei szemszögéből sem tekinthető tervnek.  (MTI)