A parlamenti szavazás után Dragoljub Micunovic parlamenti elnök ünnepélyes keretek között kihirdette az alaptörvényt, amivel hivatalosan megszűnt létezni a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK), jogutódjává a Szerbia és Montenegró nevű államalakulat vált.
   
Bár a jogszabályokat a parlament mindkét háza elfogadta, az alsóházi vitában a baloldali és a radikális ellenzék élesen bírálta az alapokmányt és a kísérő törvényt is, azzal vádolva a kormánykoalíciót, hogy a két dokumentum végrehajtásával "a demokrácia alapszabályaival ellentétesen és az alkotmányt sértve eltemeti Jugoszláviát". Kovács Oszkár, a Szerbiai Szocialista Párt frakcióvezetője leginkább a dokumentumok gazdasági vonatkozásait tette kritika tárgyává, mondván, a szóban forgó rendelkezések alapján olyan ország alakul, amelyben semmi esély sincs a gazdaság működtetésére, mivel a két tagköztársaságnak nem lesz közös gazdaságpolitikája, jegybankja és költségvetése sem. Vojislav Seselj radikális pártvezér azzal vádolta a kormánykoalíciót, hogy a külföld akaratára önkényt alkalmaz és államcsínyt hajt végre, aminek következményeképpen megsemmisül a szövetségi állam. Vladan Batic, a kormányzó Szerbiai Kereszténydemokrata Párt elnöke úgy vélekedett, semmi esély Szerbia és Montenegró államközösségének fennmaradására, s ez három hónapon belül kiderül, azután pedig a két köztársaság útjai elválnak a cseh-szlovák modell mintájára.
  
A szavazás után a szövetségi parlament kedd este megtartotta rövid ünnepi ülését, amelyen megjelentek a szerb-montenegrói államjogi kapcsolatok átalakításáról szóló belgrádi megállapodás aláírói, közjogi méltóságok és külföldi diplomaták. Csak a montenegrói függetlenségpárti vezetés hiányzott, a többi között Milo Djukanovic kormányfő és Filip Vujanovic parlamenti elnök, akik ugyancsak ellátták kézjegyükkel a belgrádi megállapodást. (MTI)