"Spam a köbön": először ezt akartam a címbe írni, megelégelve az elhalt nigériai, kongói vagy zimbabwei diktátorok özvegyeinek és árváinak tuti üzleti ajánlatait, s besokallva a jancsikám ("my little johnson") meghosszabbítását ígérő pirulákat, otthonról végezhető, biztos meggazdagodást ígérő játékokat népszerűsítő levelektől. A legfőképpen azonban azokból a bármit is reklámozó kéretlen emailekből, spamekből lett elegem, amelyeket ilyesféle címekről adnak fel: [email protected], [email protected], [email protected], [email protected], vagy éppen [email protected] Az ilyen, komputerek által generált emaileket látszólag emberek adják föl, ami megtévesztő lehet: a megjelenített név olyasmi szokott lenni, mint Clara Delgado, Gary Patrick vagy Marisa Trent, de kaptam már – nem emlékszem, hogy női viagrát vagy könnyű és finom fogyókúra-módszert hirdető – leveleket Michel Salgadótól, sőt magától Harry Pottertől is. A dolog bökkenője, hogy Harry minden alkalommal más és más email-címről ír, s ha bármelyikre netán válaszolok, csak annál biztosabb, hogy örökké írni fog nekem.
Betelt a pohár. Nemcsak nálam, hanem mindenkinél, aki sokat emailezik. A világlapok a spanyol El Paistól a brit The Independenten át a The New York Times-ig és a Népszabadságig már hónapok óta vezércikkeznek a spammelés problémájáról. Azt írják, a hotmailes postafiókokra érkező levelek 80 százaléka spam, míg a világátlag 50 százalék körül mozog. Ki tudja, hány óvatlan ember akad, aki nemcsak sokat emailezik, de több email-címet is használ, s esetleg úgy érzi, jóval 90 százalék fölötti a kéretlen leveleinek aránya. Nekik nem árt előbb tisztázniuk, mit is tekintenek kéretlen levélnek. Mert ha olykor regisztráltatja magát az ember egy-egy website-on valamely konkrét célból, s azóta onnan rendszeresen és megállíthatatlanul bombázzák a hírleveleikkel, még csak nem is mondhatja azt, hogy kéretlenül teszik, hiszen ő maga felejtette el elővigyázatlanul kiixelni annak idején azt a kis négyzetet. Persze komoly kérdés, el lehet-e, el szabad-e várni a felhasználóktól, az email-postafiókok tulajdonosaitól, vagyis tőlünk bármiféle éberséget a spammelőkkel szemben, azaz muszáj-e nekünk magunknak kitanulnunk, egyenként, a spammek elleni védekezés különféle fortélyait, avagy ez az internetszolgáltatók felelőssége lenne inkább.
Tény, hogy a szolgáltatók nem állnak a helyzet magaslatán. Az egyik például bizonyos leveleim "Tárgy" sorába előzékenyen beírja, hogy "SPAM", ám ezt sajnos olyan hírleveleimmel is megteszi, amelyeket szándékosan járatok. Szóval teljes a káosz. A szakértők attól tartanak, hogy ha a jelenlegi helyzet sürgősen nem változik, az emailezésbe, közvetve pedig az internetbe vetett bizalom súlyosan meginoghat. Több százmillió emailezőt nem lehet arra kényszeríteni, hogy néhány spammelőtől szenvedjen - megoldás azonban egyelőre nincsen.
A címbe végül azt írtam: "Spam a negyediken" – mert "spam a köbön": ennyit mondani ma már nem elég. Néhány nap óta saját magamtól is kapok spammelő leveleket! Olyan levelek ezek, amelyeknek én vagyok a feladója, címzettjük pedig nincsen. Eszembe jut, amit a Budapest Sunban olvastam a minap: Angliában egy olyan vírus bukkant fel, amelyik komputerünkbe fészkelve magát, spammeket küld a világba. Veszélyben az emailezés! El tudunk-e képzelni olyan helyzetet, melyben a tévé műsoridejének nagyobbik része "közvetlen ajánlatokból" áll? Az interneten ilyesféle helyzet kezd kialakulni.