hvg.hu: A múlt héten kiadott közleményetek után az első kérdés, gondolom, elég nyilvánvaló.

Németh Juci: Arra gondolsz, hogy miért lett vége a közös munkának? Ez egy hosszabb folyamat eredményeként a kezdeményezésemre hozott közös döntés. Hét év sok idő. A közös cél és a barátság ellenére már másként gondolkodunk dolgokról, mint a kezdet kezdetén. Ezt el kell fogadni, és ha ilyen van,lépni kell. Persze ezt megélni nem ilyen egyszerű.

hvg.hu: Itt-ott már lehetett hallani, hogy elválnak az útjaitok. Most, hogy már hivatalos a dolog, mi a helyzet a rajongókkal?

N. J: Sokan odajönnek, kérdezősködnek, s biztatnak, ami rendkívül fontos és hálás is vagyok ezért nekik. Az együttes weboldalán is írnak a fórumba, ki ilyet, ki olyat. A legfrissebb élményem azonban most volt Miskolcon, ahol az utolsó koncertünket adtuk. Igazi elérzékenyülős pillanatok voltak - a színpadon állva ezt mindenki érezte és megpróbáltuk a lehető legtöbbet magunkba szívni a másikból. Most is, amikor idefelé jöttem, láttam egy kisbuszt, ami olyan volt, mint az animás turnébusz, és nagyon furcsa érzés volt, hogy abba már nem szállok be többet. De majd talán egy másikba.

hvg.hu: Ezek szerint szeretnél tovább zenélni?

N. J.: Igen, bár ez még nem most lesz. Egyelőre muszáj egy picit pihennem. Ha belegondolok, az elmúlt hét év során szinte folyamatosan dolgoztunk.

hvg.hu: Mivel töltöd most majd a szabadidődet?

N. J.: Nálam a pihenés aktív pihenés. Végre szánhatok időt azokra a dolgokra, amikre vagy időm vagy energiám nem volt. Szeretnék többet foglalkozni majd a zongorázással és a fuvolázással, mert ezeket az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam. Lehet, hogy újra elkezdek festeni is. Ez jellemző rám, általában mindig szakítás után festettem ezt-azt. Az Animától való elválásom pedig valahol olyan érzés, mint egy párkapcsolat végén. Emellett hangképzést szeretnék tanítani tanárnőm biztatására és maximális támogatását élvezve. Megtapasztaltam, hogy a tudatos éneklés - főleg ilyen intenzív koncertezés mellett - kötelező. Sok-sok zenész ismerősöm panaszkodik a torkára, én majd itt leszek nekik, hogy segítsek.

hvg.hu: Meddig tart majd ez az időszak? Mit gondolsz, mikor veszel újra mikrofont a kezedbe?

N. J.: Egyelőre még töltődöm, impulzusokat gyűjtök, s megtanulok a saját lábamon állni, ami egy csapatmunka után nem lesz könnyű. De szeretném, ha jövő ősszel már meg tudnád hallgatni a lemezem. Sok ötletem van már.

hvg.hu: Együttesben vagy szólókarrierben gondolkodsz?

N. J.: Inkább szólóban, zenésztársakkal. Számomra ugyanis az Anima valahol szent dolog. Nehezen tudom most elképzelni, hogy valamilyen más csapatban megint középen álljak. Emellett szívesen kipróbálnám a filmezést is. Ez nagyon vicces, korábban mindig mosolyogtam, ha azt olvastam, hogy egy zenész vagy énekes színészkedni szeretne, de ha az ember eltölt egy pár évet a színpadon, rájön, hogy ez is csak egy újabb módja, hogy kipróbálja önmagát. Ezért nagyon kíváncsi lennék, mi sülne ki belőle.

hvg.hu: Milyen filmben vállalnál szerepet?

N. J.: Erre ugyanaz vonatkozik, mint a zenélésre: vagy frankót vagy semmit. Filmnél is így lenne jó. Szerintem lesznek jó filmek a jövőben, de hogy megfelelek-e majd, nem tudom. De most először mindenképp szeretnék egy kis időt szánni magamra, hogy letisztuljanak a dolgok, és új élményeket átélhessek, aztán meglátjuk, merre tovább.