A sumérok masszázsgyakorlatában a gyógyító tevékenység keveredett a vallási hiedelmekkel. A masszőr-papok a pácienst orvosi és varázseszközökkel is próbálták gyógyítani, mivel azt hitték, hogy a betegséget, a fájdalmat démonok okozzák. Halnak öltözve végezték munkájukat, mert a hal, azaz Ea, a víz, a mágia, az alkotás és a bölcsesség szimbóluma volt. Ea, a hitük szerint az óceán mélyén élt és hal alakjában jelent meg. A masszázshoz olajat használtak, a szívnél kezdték, úgy haladtak végig a torzsön, majd a végtagokon fejezték be.

A szeánsz végén amuletteket raktak a páciens csuklójára és a bokájára, hogy a démonok vissza ne lopják a bajt a testbe. A kúra eredményességét ráolvasással erősítették meg. A Mushu,u (Masszázsok) című könyv ötven ilyen ráolvasást sorol fel. A masszázst általában terápia-szerűen alkalmazták migrén, kimerültség, végtag-bénulás ellen.
 
A kutatónő a szövegekben talált diagnózisokat, recepteket, sikeres kúrákról szóló beszámolókat, valamint útmutatásokat arról, hogy bizonyos szimptómák esetén nem kell kezelni a beteget, mert az mindenképpen meghal.