szerző:
travelline.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha csak egy szóval kellene válaszolni a kérdésre, akkor azt mondhatjuk, még annál is jobb.

Ha csak egy szóval kellene válaszolni a kérdésre, akkor azt mondhatjuk, még annál is jobb. De elmeséljük részletesen is. A Gresham vonzerejének és sikerének alapját két tényező jelenti, az egyik az épület, a másik a személyzet – egyik csodásabb, mint a másik. Az oly sok éven át elhanyagolt, Magyarország talán legszebb szecessziós műemlékeként nyilvántartott palota átépítése és felújítása nem kis feladat volt, de a Four Seasons olyan tisztelettel, ízléssel és önbizalommal vitte véghez a feladatot, hogy még a legkritikusabb szemű vendégnek is nehéz dolga van, ha rosszat akar mondani.

Az épület szépsége kívülről talán nem olyan meghatározó, inkább visszafogottnak mondanánk, de abban a pillanatban, ahogy belépünk az előcsarnokba, szinte ránk nehezedik a szépsége. Hosszú időt lehet eltölteni a közösségi terekben az üvegablakok, a kupola, a csempék varázslatos részleteit csodálva, ahol a kortárs darabok mértékletesen keverednek az antikkal, kiegészítve egymást és soha nem hivalkodva. Pedig luxus ez a javából, ami Magyarországon sajnos ritkán kerül egyszerre említésre a visszafogottsággal, holott a Four Seasons a legjobb példa rá, hogy a gazdagságnak nem kell feltétlenül együtt járnia a hivalkodással és az ízléstelenséggel.

Furának tűnhet, de ránk talán a lift tette az egyik legnagyobb hatást, hiszen egy ilyen apró és zárt teret úgy megalkotni, hogy reprezentatív legyen, de diszkrét, illeszkedjen az épület stílusához és kellemes legyen benne tartózkodni, nem könnyű dolog. Nehéz megfogalmazni, mintha egy nagyon régi, nagyon elegánsan kopottas fürdőszoba egy részlete lenne, de jobb, ha megnézik maguknak. A földszinti közösségi terekben egyetlen egyszer éreztük úgy, hogy kicsit túlszaladt a mutató, a mosdókban a mi ízlésünknek kicsit sok volt a márványminta, de azért túléltük.

Az emeleteken, a csodálatos liftből kilépve furcsa érzésünk támadt, mintha eltévedtünk volna. A problémát az okozta, hogy Magyarországon a Greshamhez hasonló korú és felépítésű épületek jelentős része közintézmény, ezért a folyosó szélessége, az egymást követő ajtók mérete és ritmikája láttán egy minisztérium jutott az eszünkbe, de aztán ezt hamar elfelejtettük a kidolgozott részleteknek köszönhetően, a kártyás ajtónyitó például valami zseniális. A kisebbik szoba is szép volt, amit megmutattak nekünk, különösen a fürdőszoba sikerült lenyűgözőre, főleg, ha a rendelkezésre álló méretet is figyelembe vesszük. De a valódi gyönyörűséget az egyik suite tartogatta, ahová szintén bekukkanthattunk, két kis balkonnal, kilátással és különleges apróságokkal. A Gresham szobái nagyon nem hasonlítanak mondjuk a párizsi, valószínűleg méltán az egyik legnépszerűbb Four Seasons hotel, a V. George szobáihoz – mert sokkal szebbek. Nem a hazafiasság mondatja velünk, de itt tényleg otthon érezheti magát a vendég. Kényelmes, pihentető és gyönyörű, a túlzott modernség hidegsége és az antik fárasztó gazdagsága nélkül.

Ne felejtsük el a siker másik tényezőjét, a Four Seasonsben dolgozó embereket sem. A különböző értékelésekben a vendégek és a kritikusok egyaránt kiemelik, hogy milyen jólesően mosolygós mindenki ebben a szállodában és ezt mi is tanusíthatjuk. Nyilván néhányan tudták rólunk, hogy újságírók vagyunk, de egészen biztosan nem osztogattak szórólapokat a személyleírásunkkal (már csak azért sem, mert nem ismertünk ott senkit korábban), hogy ezekre a fejekre vigyorogni kell, mégis ez történt. A szolgálatkészségen és a szakmai tudáson kívül külön jó pontot ér, hogy a minőségi szállodákban (és éttermekben) tapasztalható, időnként nyomasztó szertartásosságnak és fennhéjázásnak a Greshamben nyomát sem éreztük. A recepciós, a pincér és az ajtónyitó fiú is úgy tudott kedves lenni, hogy bár tiszteletteljes maradt, de volt benne egy csepp jófajta lazaság, ami szerintünk csakis abból adódhat, hogy élvezettel teszi a dolgát az illető.

Mivel a szálloda épp a téli menüváltás előtt állt, végigkóstolhattuk a hideg évszak alkalmából alkotott finomságokat, amelyeket le is fotóztunk olvasóink kedvéért. Ettünk előételnek libamájat és padlizsánkrémet, kétféle laktató levest, kacsát és süllőt, a végén pedig még háromféle desszertet is megpróbáltunk magunkba erőltetni. Nem meglepő módon szinte minden tökéletes volt, a leveseket egy csöppet sósabbnak éreztük, mint ahogy mi esszük, de nem mondanánk magunkat hozzáértőnek. Különösen bátor választásnak tartjuk a parasztos krumplileves beemelését az étlapra, de a gombaleves íze is a legszebb házias hagyományokat tükrözte, ami egy ekkora intézmény esetében minimum meglepő. A húsételek is klasszikus ízeket idéztek, ám az igazi meglepetést a desszertek jelentették, azon belül is leginkább az Eckler fánk. Igazán tapasztaltnak mondhatjuk magunkat, ha süteményről és édességről van szó, de ilyen, egyszerre puha és ropogós Ecklert még soha, de soha nem láttunk, még kevésbé kóstoltunk. A fantasztikus ízek mellett külön örömet jelentett, hogy megismerkedhettünk Lévay Ádám séf-helyettessel és Szűcs Árpád főcukrásszal, akik mindketten elbűvölően szenvedélyes profik a maguk területén.

Mostanra valószínűleg a legtöbb olvasónkban felmerült legalább egyszer, hogy szép-szép, de én ezt úgysem tudom soha megfizetni. Őszintén szólva a szoba árakat nem is kérdeztük meg, komolytalan lett volna, akit ez érint, majd megbeszéli velük. De a kávéház és az étterem már egyáltalán nem az elérhetetlen kategória. A sütemények 1400 forinttól indulnak, a kávék 1500-tól, az ételek pedig 2100 forinttól rendelhetők, egyiket sem neveznénk kiugrónak ezen a szinten. Ráadásul a Gresham valódi családbarát hely, nem csak egy saját tervezésű színezővel kényezteti a gyerekeket, de minden 5 év alatti vendég ingyen fogyaszthat és természetesen külön a kicsiknek szóló ételek is elérhetőek. A minőségi szolgáltatás vonzza a törzsvendégeket, sokat rendszeresen visszajárnak, még külföldről is, van például egy vendég, aki minden alkalommal beugrik egy gombalevesre, amikor Budapesten jár. A szálloda különleges eseményeken erősíti a kötődést, legközelebb például november 15-én lesz közös Hálaadás-napi főzőlecke, ahol a vendégek a séfekkel együtt készítik el a fogásokat. A Gresham esküvői helyszínként is népszerű, javasoltuk is, hogy már csak egy saját házasságkötő teremre lenne szükség, hogy még azért se kelljen valami sötét és lehangoló önkormányzati irodába bemenni, de a bankettre így is nehéz lenne ennél tökéletesebb helyszínt kitalálni. Sajnos a befogadóképesség miatt a vendégek száma korlátozott, 80-100 főnél nagyobb esküvőket nem tudnak fogadni.

Az ünnepi alkalmak mellett azonban tényleg érdemes időnként csak beugrani, körülnézni az épületben, esetleg enni egy Ecklert és közben csak élvezni a csodás kilátást. Olyan volt nekünk a Gresham palota, mint a Tiffany Holly Golightlynak, csak ide még reggelit sem kell vinni, mert adnak.

-KM-

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!