Az európai országok távolról sem egységesek abban, hogy mit tekintenek az egészségügyi ellátás hibáinak, és a betegek is különbözőképpen kaphatnak elégtételt az elszenvedett egészségkárosodásért. Abban már nagyobb az egység, hogy tíz európai polgár közül nyolc nagy gondnak tartja az orvosi tévedéseket - derült ki a 47 országot tömörítő Európa Tanács (ET) június elején Strasbourgban rendezett konferenciáján. Az ET öt éve munkálkodik azon, hogy legalább az egészségügyi felelősségről való gondolkodást közös nevezőre hozza.

"Nevezzük betegbiztonsági esetnek mindazokat a véletlen vagy váratlan eseményeket, amelyek az egészségügyi ellátás során a betegnek kárt, ártalmat okoznak vagy okozhatnának" - javasolta az ET miniszteri testülete, azonos jelentést adva az "orvosi vagy klinikai tévedés, a károsodási eset vagy a csaknem hiba" kifejezéseknek. Szerencsére nem minden hiba vagy tévedés vezet egészségkárosodáshoz, maradandó sérüléshez, de a súlyosabb esetekről sincsenek részletes információik a témát kutatóknak. A kórházak ugyanis sehol sem jelentik szívesen a hibáikat, tartva a jogi és kártérítési következményektől, illetve az emelkedő szakmai felelősségbiztosítási díjtól. Így a legtöbb országban csak a jéghegy csúcsa, az ügyek egy része válik ismertté.

Különböző kutatások adatait összevetve - a témával nemcsak az ET, hanem az Európai Unió, az OECD és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is foglalkozik - az akut kórházi ellátás során a betegek 2,9-16,6 százaléka válik áldozatává egy vagy több "betegbiztonsági eseménynek". E hibák 5-13 százalékának végzetes a következménye, azaz a betegek nem élik túl a téves diagnózist vagy kezelést. A máig legnagyobb felmérést az amerikai Harvard Egyetem kutatói készítették e témában, 30 ezer kórlapot áttanulmányozva. A sürgős ellátást igénylő esetek 3,7 százalékában értek tetten valamilyen kezelés okozta károsodást, s ezeknek több mint a fele elkerülhető lett volna. A 2006 végére Hollandiában elkészült európai felmérés is hasonló eredményeket adott, az angol Nemzeti Betegbiztonsági Hivatal vizsgálódása viszont 10 százalékos hibaarányt és összességében 5 százalék elkerülhető, kivédhető ártalmat jelzett.

Herman Nys, a Leuveni Katolikus Egyetem orvosjogi professzora arról a kérdőíves felmérésről számolt be a strasbourgi konferencián, amelyre eddig 16 tagország válaszai futottak be. Franciaországban és Szlovákiában nem emelkedett a kártérítési ügyek száma, a többi válaszadó növekedésről - Ausztria, Spanyolország és Görögország ráadásul gyors üteműről - számolt be. Abszolút számban legtöbben a svédek és a britek közül igényeltek kártérítést: a 9 milliós Svédországban 9800-an, a 61 milliós Nagy-Britanniában pedig 8500-an. Csupán első látásra tűnik ellentmondásnak, hogy éppen a vitathatatlanul színvonalas orvosi ellátásban részesülő svédek reklamálnak a legtöbbet. Ennek az a magyarázata, hogy náluk a kérelmek 40-45 százaléka pozitív elbírálásban részesül, a megegyezés peren kívül történik, és csupán az ügyek 1-2 ezreléke kerül bíróságra. Németországban viszont a kártérítést kérőknek csak egyharmada jár sikerrel.

Országonként jelentősen különbözik a fájdalomdíjként kiharcolható összeg nagysága is: Írországban a legmagasabb, 65 ezer euró az egy panaszosra jutó kártérítés összege, a svéd és a finn átlag 10 ezer euró. Még ennél is nagyobb a szórás az orvosi felelősség egy lakosra jutó költségeiben. Míg Finnországban és Dániában fejenként 9-10 eurót költenek kártérítésre, a britek majdnem 15-öt. A szigetországban azonban nem az igények száma, de még csak nem is a megítélt összeg mértéke, hanem a jogászok tiszteletdíja magyarázza a magas kiadásokat. Ügyenként átlagosan 30 ezer eurónak megfelelő összeg a két ellenérdekű fél jogi költsége, ami a kártérítési kiadások 85 százalékát viszi el.

Az egészségügyi ellátás hibáit legéberebben a britek vizsgálják - a National Audit Office becslése szerint 2005-ben 1,2 millió esetben történt kisebb-nagyobb malőr. Ezek 60-80 százaléka emberi tévedésből adódott, ami elkerülhetetlen, de a hibák halmozódását - többnyire ez okozza a tragikus következményeket - a jól szervezett intézményekben a többszörös kontroll képes megakadályozni. Általános tapasztalat - hangzott el az ET konferenciáján -, hogy a legnagyobb kockázatú szakmák a szülészet, a nőgyógyászat, a sebészet, az ortopédia és az aneszteziológia. A kártérítési igények növekedése ellenére az európaiak nem okvetlenül anyagiasak. A Nys-féle kérdőívekből kiderült, hogy a válaszadó országok többségében mindenekelőtt bocsánatkérést várnak el a hibázó orvostól, intézménytől. Második helyen áll a fájdalomdíj, azt követi a magyarázat fontossága, de sokan azt is lényegesnek tartják, hogy a panaszuk elejét vegye a szóvá tett hiba vagy hanyagság megismétlődésének.

GÁTI JÚLIA / STRASBOURG