D. Tóth Kriszta

Lábady István (Creative Commons)

Brüsszelben a szerelem is rátalált Krisztára, és bár angol férjével és kislányukkal Budapesten telepedtek le, de az utazás állandó része az életüknek. Interjúnkban Kriszta külföldi élményeit osztotta meg velünk.

Amikor Brüsszelben éltél nem kínzott a honvágy?
Természetesen voltak pillanatok, amikor honvágyam volt, de voltak olyan pillanatok is, amikor azt is elfelejtettem, hogy hogy hívnak, mert annyi munkám volt. Olyankor nem volt időm ezen gondolkodni. Hiányzott Magyarország, a családom, a barátaim, de betegesen soha nem vágytam haza. Szerencsés vagyok, mert fiatal korom óta lehetőségem volt utazni. 16 évesen egy amerikai tanulmányi ösztöndíjat nyertem. 1991-et írtunk, kaposvári gimnazistaként kerültem a világ másik felére. Kamaszként, a rendszerváltozás utáni Magyarország egy vidéki városából Amerikába – ennél nagyobb kultúrsokkot nem lehet elképzelni. Hamar elkezdtem tehát edződni. Meg kell tanulni kezelni a honvágyat. Ma pedig már a technika is segít, hiszen például a férjem szüleivel Angliában Skype-on tartjuk a kapcsolatot, illetve annak idején az édesapámmal Brüsszelből rendszeresen tudtunk videotelefonálni.

Mi volt az, ami teljesen más volt Belgiumban, mint itthon?
Belgium sokkal színesebb ország, mint Magyarország. Nem kulturális vagy földrajzi szempontból értem, hanem társadalmilag. Belgium egy volt gyarmatosító hatalom, amely magán viseli annak minden következményét, köztük az emberek sokszínűséget. Rengeteg az észak-afrikai bevándorló – különösen Brüsszelben. De az Európai Unió intézményeiben dolgozó sokféle szakember is színesíti a palettát. Gondoljunk bele, hogy egy 1 milliós városra gyakorlatilag rátelepedett az EU. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy békésen elfér egymás mellett ez a sokféle színű és társadalmi státusú ember. Nekem nagyon tetszett ez a fajta multikulturalitás. Sajnos a flamandokról és a vallonokról ezt nem lehet elmondani, ők a mai napig sokat harcolnak egymással. 

Honvágy ellen a munka a legjobb...

A férjed angol. Okozott ez nehéz vagy vidám helyzeteket a kapcsolatotokban?
Vidám helyzeteket rendszeresen okoz. Komoly problémánk soha sem volt miatta. A lányunk kétnyelvű, két kultúrában neveljük fel. Arra nagyon vigyázunk, hogy 50-50 %-ban legyen magyar és angol, azt szeretnénk, ha mindkettőt maximálisan sajátjának érezné. Most 3 éves és ez sok munkát jelent, de megéri. Szeretnénk majd úgy taníttatni, hogy bármely országot választja hazájának megállja a helyét. A kétnyelvű nevelés első éveiben voltak érdekes helyzetek. Például, amikor a magyar nyelvben egy kicsit előrébb tartott és dacból nem volt hajlandó angolul megszólalni. Az apja kétségbeesetten hívott telefonon, hogy a gyerek már toporzékol, mert nagyon akar valamit a polcról, de nem tudja, vagy akarja elmondani angolul, hogy mit. Átadta a gyereknek a telefont, Lola megmondta nekem, hogy mit szeretne, én lefordítottam, és ezzel megoldódott a helyzet. De vannak attitűd-beli különbségek is közöttünk.

Magyarországon éltek. Mit mutattál meg először a férjednek, amikor ideköltöztetek?
Nem akkor járt először itt, amikor hazaköltöztünk, hiszen azt senkitől nem lehet elvárni, hogy úgy jöjjön ide, hogy még csak bele sem kóstolt az itteni légkörbe. Igazából ő mondta ki a végső szót arról, hogy Budapestre jöjjünk és próbáljunk meg itt élni. De azelőtt több hétvégét is itt töltöttünk. Természetesen megmutattam neki a kedvenc helyeimet, megmutattam a várost és igyekszünk bejárni egész Magyarországot. Magam is vidéki lány vagyok, ezt fontosnak tartom. De ez a „tanfolyam” még ma is tart, mert minden héten tanul valami újat és ezáltal én is újra tanulom Magyarországot. Ő teljesen más perspektívából lát minket és az országunkat, ez pedig az én látókörömet is kiszélesíti.

Angliát bejártátok már? Érdekelnek az ottani történelmi helyek?
Engem már csak azért is érdekel, mert én az egyetemi éveim óta anglomán vagyok. Az ELTE-n angol nyelv- és irodalom szakot végeztem a bölcsész-karon. Nekem úgymond kapóra jön, hogy angol férjem van, mert így van valaki, aki elsőkézből tud beszámolni mindenféle kulturális és történelmi információról. De persze van sok hely, ahol még ő sem járt. Tervezzük, hogy egy nyáron majd bejárjuk például Skóciát és Wales-t.  

Nyaralás családdal

A családi nyaralás tervezésénél milyen szempontokat tartasz szem előtt?
Az elmúlt 3 évben egyértelmű, hogy kihez igazítjuk a nyaralásunkat. Sziklás tengerpart és túl hosszú repülőút szóba sem jöhet. 10 napos városi körutazásokra sem ráncigáljuk magunkkal a gyereket. A családi nyaraláskor inkább arra törekszünk, hogy biztonságos és gyerekbarát legyen, ugyanakkor izgalmas helyre menjünk. Most minden Lola körül forog, és ez így van jól. Azért kettesben a férjemmel igyekszünk néha elutazni egy-egy városnézős hétvégére.

Hogy állsz a téli sportokkal? Síelsz?
Síeltem mielőtt megszületett a lányom. Miután a férjem egyáltalán nem síel, így az elmúlt 3-4 év kimaradt. De már megbeszéltük, hogy jövőre sílécet csatolunk Lola lábára és megnézzük, mi történik. Várom, hogy újra síelhessek, mert nagyon hiányzik. Akinek megadatik, és aki megteheti, hogy elmenjen síelni, az nagyon szerencsés ember.

Van kedvenc sítereped?
Nincs. Inkább a társaságtól és a hóhelyzettől függött, hogy jól éreztem-e magam egy-egy síelés alkalmával vagy sem. De nagyon szívesen emlékszem vissza a régi szlovákiai vagy akkor még csehszlovákiai sítáborokra, ahová az iskolatársaimmal mentünk. Az fantasztikus élmény volt, amikor a barátaimmal fedezhettem fel a tájat, még akkor is, ha nem a legszuperebb nyugat-európai síterepen jártunk.

-p-