Azok az őseink maradtak életben, akik képesek voltak átvészelni az éhíséget, azaz a bőség idejéből annyi kalóriatartalékot felhalmozni, amennyivel kihúzták, míg megint ételhez jutottak. A szakemberek ezeket a géneket takarékoskodó génnek hívják. Az ínséget túlélők aztán ezt örökítették utódaiknak.

Évezredek alatt azonban a táplálékhoz jutás már sokkal könnyebbé vált. Néhány kivételtől eltekintve a mai világban folyamatosan elérhetők a kalóriadús ételek, ugyanakkor jelenlegi életmódunk miatt sokkal kevesebb energiát kell elégetnünk, mint egykoron.

A genetikusok szerint az elhízás világméretű "járványának" egyik oka tehát az, hogy örökítőanyagunkban ott a takarékoskodó gén, amelyik biztosítja, hogy szervezetünk számára mindig bőségesen legyen tartalékenergia - elsősorban zsírszövet formájában. Ez a gén valaha a túlélésünk záloga volt, mára az egyik legsúlyosabb társadalmi-egészségügyi problémává vált.

Leslie Schulz és munkacsoportja az Arizonában élő pima indiánokat kezdte vizsgálni 15 éve. A törzs tagjai az utóbbi évtizedekben ugyanúgy élnek és táplálkoznak, mint a többi átlagamerikai. A statisztikák szerint azonban a pimák 38 százaléka lesz felnőttkorára cukorbeteg, szemben az öt százalékos amerikai átlaggal.

Nincs a világon másik embercsoport, amelyiknek tagjai közül ennyien szenvednének cukorbetegségben. A Mexikóban élő, genetikailag hasonló pima indiánok között viszont a cukorbaj igen ritka. A kutatók most azt vizsgálják, hogy az ott is életmódot váltó indiánok körében növekszik-e a cukorbetegség és az elhízás gyakorisága.