Fájdalom és bűntudat: ez a két érzés keveredik a hozzátartozóját elvesztő emberben. Gyászolunk, megpróbáljuk feldolgozni a veszteséget, sokszor úgy, hogy nem igazán tudjuk, hogyan kellene viselkednünk azzal, akit vigasztalni próbálunk, vagy aki minket vigasztal. S bár a halálról gyakran esik szó, ez még nem ad valódi segítséget ahhoz, hogy kialakíthassuk az elvesztés 21. századi kultúráját.
Riskó Ágnes szakpszichológus szerint azt, hogy ki hogyan gyászol, az határozhatja meg, képes-e érzelmei átélésére és kifejezésére. Köztudott, hogy a férfiak nehezebb helyzetben vannak, hiszen arra szocializálódtak, hogy fojtsák vissza az érzelmeiket. Ez elhúzódó gyászhoz, pszichoszomatikus tünetek megjelenéséhez, vagy valamilyen szenvedélybetegség – leggyakrabban alkoholizmus, gyógyszer-, vagy drogfüggés – kialakulásához vagy felerősödéséhez vezethet. Végre itt lenne az ideje annak, hogy átgondoljuk, hogyan lehetne a gyermekek, különösen a fiúk érzelmi kifejezőkészségét és abbéli bátorságát támogatni, hogy felrúgják végre az évezredes normákat és merjenek sírni, ha valami fáj. Szó szerint és képletesen is.
A cikk folytatását elolvashatja a HVG Online egészséportálján, kattintson!
Ingatlanos cégeket kérdeztünk, a saját ügyfeleik között mit látnak, milyen kompromisszumokat kötnek azok, akiknek muszáj lakást venniük vagy bérelniük, de alig van miből?
A birtokunkba került fotók és videók, valamint belső források elmondása alapján a próba eredménye totálisan eltér attól, mint amit a cég ígért.
A folyamat akár komoly következményekkel is járhat.
