A Les Trois Vallées (Három völgy) brit érdekeltségekből az 1970-es évek elején vált összefüggő pályarendszerré. Több mint 85 százaléka 1800 méter felett, hóbiztos terepen található, de ha szükséges kétezernél is több hóágyú képes pillanatok alatt besegíteni az időjárásnak. A Savoyai-Alpokban kialakított nyolc, úgynevezett üdülőtelepet magába foglaló, síterep, 600 km-es összhosszával, valóban óriási, így sok vicces városi legenda kering az eltévedt külföldi síelőkről.

Bár nagy segítség, hogy az egyes üdülőtelepekhez tartozó pályarendszerek között csak bizonyos pontokon (a csúcsok) lehet egyikről a másikra átjutni, nem árt, ha figyelünk a visszaút tervezésére is. Főleg azok számára ajánlott a napi útvonaltervezés, akik a sítérképek olvasásában még járatlanok, mert ők valóban könnyen tévedhetnek el a pályák, liftek és felvonók (200 körüli) útvesztőjében. A terep két kulcsfontosságú pontja a 2738 méteren található Saulire csúcs (fő összeköttetési pont Courchevel és Meribel közt) és a Mont de la Chambre, ahonnan Meribel (január 26-án Európa Kupa lesz itt), Les Menuires és Val Thorens felé vehetik az irányt a síelők. A területen összesen huszonöt igazán magas hegycsúcs van, ezek közül tíz 2500 méternél magasabban. Innen általában lélegzetelállítóan szép kilátás nyílik a kisebb hegyekre és a völgyekre.

Összesen 34 fekete, 117 piros, 135 kék és 48 zöld pálya áll a sízők rendelkezésére. Az egész terep leghosszabb pályája, a 12 km hosszú Col de l'Audzin nevű piros, valamint a 6 km hosszú Combe de Caron nevű fekete pálya is a 3200 m magas Cime de Caron-ról indul. A szintkülönbség mindkettőn 1400 m. A Les Menuires-rel szemben lévő Pointe de la Masse, amit Les Menuires rejtett kincsének neveznek, az igazán jó síelők számára biztosít három északi fekvésű fekete pályát. A tapasztaltak számára élményt jelentő nem jelzett terepek a Lac Noir felvonó tetejéről indulnak, a kevésbé profiknak pedig, a Fred Covili-ről (Menuires síbajnoka) elnevezett piros pályát ajánlják. (Érdekesség, hogy Les Menuires honlapja magyar nyelven is olvasható.)

A síterep legszebb és Európa legmagasabban fekvő síközpontja a Val Thorens 3200 m magas Cime de Caron csúcsa, ahonnan gyönyörű körpanoráma nyílik a régióra (szép időben a Mont Blanc is látszik). A felső Saulire fekete pályái gyakran zártak, mert csak akkor nyitják meg a meredek, sziklás terepet, ha valóban elegendő a hó mennyisége. Rengeteg a speciális terep is. Találhatunk itt több funparkot, snowboard és boardercross pályákat, a szánkósokat 6 km hosszú szánkópálya, a sífutókat pedig egy 130 km-nyi futópálya várja. A bérletárak a főszezonban kicsit magasabbak (felnőtteknek 1 napos 47 euró, 6 napos 235 euró, gyerekeknek 35,50, illetve 177 euró), de vannak több napos és kifejezetten csak egy-egy pályarendszerre érvényes bérletek is, melyek egytől-egyig megvásárolhatók előre bankkártyával is, így sokkal kényelmesebb lesz a síelés, mintha a helyszínen keresnénk eladóhelyeket.

A párhuzamos völgyek közül a Valle de Belleville a legnagyobb kiterjedésű. Általában itt síelnek a legtöbben. A szomszédos völgyben fekvő Courcheval már a milliomosok kedvelt üdülőfaluja, amely egyike a világ legrangosabb, nemzetközi színvonalú síparadicsomainak  luxus szállásokkal és finom ételekkel, melyek nem csekély pénzbe kerülnek. Igazán családbarát hely csak a Saint Martin és a Les Menuires, amely viszonylag olcsó és a Famille Plus minősítést is megkapta. Ráadásul a szállodák, szállások általában közel vannak a pályákhoz.

Flickr (Creative Commons)

A francia szakemberek lelkes természetvédők, ezért a műhó állítólag soha semmilyen adalékanyagot sem tartalmaz, a felhasznált víz pedig UV szűrt annak érdekében, hogy elkerüljék a bakteriális természeti kockázatot. Hab a tortán, hogy a sífelvonók egy részének működését is megújuló energiaforrások (szél, víz) biztosítják. Bár a Les Trois Vallées francia síközpontot az 1992-es albertiville-i téli olimpia tette igazán híressé, extrém sportok és izgalmak bőven akadnak itt napjainkban is, mindenképpen érdemes kipróbálni az élményt legalább egyszer.

-SzK-