Noha a hűvös idő és a sok eső késleltette a parlagfű virágzását, aligha fogják megúszni az érintettek a lassan kezdődő szezon kellemetlenségeit. Ahogy kisüt a nap, megjelennek a pollenek a levegőben, irritálva az arra érzékenyek nyálkahártyáját.

Szeretünk mindent civilizációs betegségnek bélyegezni, s habár a pollenallergia terjedését nagyban elősegítik a környezeti viszonyok, nem 21. századi nyavalya az allergia. Az ókori Kínában is felfigyeltek a betegségre, „őszi folyásként” írták le, míg a középkorban Leonardo Botallo rózsanáthaként említi meg a virágok közelében fellépő tüsszögést. Mégis 1819-ig kellett várni, amíg egy angol orvos – saját magán tett megfigyelések alapján – pontosan leírta a betegséget, amelynek lényege, hogy az allergiás immunrendszere másként működik: ellenségként kezel egy olyan anyagot, ami egyébként semmilyen kárt nem okozna.

Az allergének egyik legfontosabb hordozója a parlagfű, amely itthon már lassan szitokszónak minősül, holott a 19. században még botanikai ritkaságnak számított Magyarországon. Tömeges megjelenését az 1920-as években, az Egyesült Államokból érkező gabonaszállítmányokhoz kötik, amelyek hozzánk is eljutottak. Pillanatnyilag az egész ország területe fertőzött, ahhoz pedig, hogy kiirtsuk a magvakat, elméletileg teljes, országos talajcserére lenne szükség – ez persze lehetetlen. A sokak által gyűlölt növény amúgy csodálnivaló képességekkel bír: egy tőről például nyolc milliárd pollenszemcsét képes szétszórni, amelyek akár 500 kilométerre is képesek eljutni.

A törvény előírja ugyan a gyommentesítést, ám ez nem sokat segít az allergiások helyzetén. Az elhanyagolt területeket a szemlézők továbbítják a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak, amely elrendelheti a közérdekű kényszerkaszálást. A bírságot a gyomosodás mértékétől és a terület nagyságától függően 15 ezer és 5 millió forint között állapíthatja meg a hivatal. Ám a valóság mégis könnyfakasztó: többnyire maradnak lábon állva a parlagfüvek, a kiszabható bírságot pedig vagy megfizetik vagy nem. Mindaddig, amíg a vasutak és egyéb állami intézmények környékén burjánzik a parlagfű, nemigen jutunk előre.

Ez zajlik a testünkben

Allergiás reakciónál az allergéneket veszélyforrásként érzékelő sejtek a hajszálerek mentén és a légzőrendszerben nagy számban található hízósejtekben – más kémiai anyagok mellett – fokozzák a hisztamin nevű anyag termelődését. Ennek az lesz a következménye, hogy a véredények kitágulnak, a nyálkahártya begyullad. Elkezdődik az orrfolyás – később idült orrdugulás is kialakulhat –, a szabad idegvégződések irritációja miatt pedig az orrunk viszketni kezd és a tüsszögés sem marad el. És mindig lehet még rosszabb: ugyanis, ha a szénanáthát elhanyagoljuk, súlyosabb szövődmények is kialakulhatnak. Mivel allergiás nátha esetén csökken az orr szűrő és párásító szerepe, az alsó légutak is könnyen veszélybe kerülhetnek.

Magyarországon a népesség körülbelül negyedét érinti az allergiás nátha: mintegy kétmillió lehet a betegek száma. Ugyanakkor jellemzően alulkezelt betegségről van szó: körülbelül 320 ezer embert kezelnek, holott a betegek 45 százaléka az allergia közepesen súlyos vagy súlyos tüneteitől szenved. A betegség leggyakrabban iskolás vagy fiatal felnőttkorban alakul ki: a tünetek körülbelül nyolcvan százalékban húsz éves kor alatt kezdődtek. Serdülőkorig a fiúk a lányoknál valamivel gyakrabban szenvednek allergiás náthában, de ez a tendencia a pubertás során megfordul, felnőttkorra pedig inkább a nőknél lesz gyakoribb a betegség. Emellett gyakrabban fordul elő a városban élőknél, mint a falusiaknál, és többször alakul ki a jobb szociális körülmények között élőknél, mint a szegényebbeknél.

"Négy éves korom óta szenvedek a parlagfűtől, hol jobban, hol kevésbé – attól függően, éppen mennyire válnak be az aktuális gyógyszerek" – meséli Dávid, budapesti interjúalanyunk, aki bevallása szerint egy éve felhagyott a gyógyszerekkel, és azóta napi egy kalcium tablettával kezeli magát. És eddig többnyire tünetmentes, de - mint mondja - a neheze még most jön: menetrendszerint július végétől október elejéig tart a szemviszketős, orrfolyós időszak.

Interjúalanyunk a számos orvosi tanács mellett ő maga is rájött néhány házi praktikára, amivel elviselhetőbbé teheti a kritikus heteket. Eszerint javasolt a napi hajmosás, a gyakori ágyhúzás, ahogy a porszívózás is. A klimatizált helyiség jobb, a szellőztetéssel ugyanis szabad utat engedünk a polleneknek. "Azt is tanácsolták, hogy ne utazzak vonattal, vagy ha rákényszerülök, akkor a menetiránnyal háttal üljek – a sínek mellett különösen sok a parlagfű, amit a menetszél még könnyebben szétszór –, így kevesebb pollen talál meg. Ahogy a betondzsungel is biztonságosabb ilyenkor a vidéknél".

"Az érintetteknek már a szezon kezdete előtt néhány héttel érdemes elkezdeniük a gyógyszerek szedését, ha el akarják kerülni a súlyosabb tüneteket" – mondta el a hvg.hu megkeresésére Zsámboki Gabriella tüdőgyógyász főorvos. Mint mondja, a legjellemzőbb tünetként jelentkező nyálkahártya-duzzanat, nehézlégzés ugyanis jól kezelhető a korszerű gyógyszerekkel. Zsámboki szerint sokan "kedvelik" az orrspréket, mert ezek az adott területen fejtik ki hatásukat, nem károsítják a szervezet egyéb részeit. Tapasztalata szerint az enyhébb tünetektől szenvedőnek valóban elegendő a már emített kalcium tabletta is, amelyek ugyanolyan elven működnek, mint az antihisztaminok – az allergiát kiváltó hisztamin hatását ellensúlyozzák.

Nem ijesztgetésként, de az allergia megelőzésért nem sokat tehetünk, egyik évről a másikra kialakulhat – akinél pedig a hajlama is megvan, még esélyesebb a szervezet lázadása. Számítások szerint minden embernek körülbelül tíz százaléknyi esélye van arra, hogy valaha allergiás legyen. Ha az egyik szülő már szenved a betegségben, húsz, míg mindkét felmenő érintettsége esetén ötven százalékra ugrik a valószínűsége annak, hogy a gyermekük is megtapasztalja e kellemetlenségeket. Még rosszabb a helyzet, ha mindkét szülő ugyanabban az allergiában szenved: ebben az esetben akár nyolcvan százaléknyi eséllyel örökíthető.