A riport után egy másik volt növendék is megkereste a rádiót, és azt állította, hogy 1961-ben őt is beoltották a kórokozóval.

Az egyetemi klinika egy volt munkatársa a rádiónak azt mondta: valóban alkalmaztak "lázkúrákat" az intézetben az 1960-as évek közepén is, annak ellenére, hogy az a tudomány akkori állása szerint már meghaladott módszer volt.

A "maláriakúrát" Julius Wagner-Jauregg találta fel a szifilisz kezelésére, és 1927-ben Nobel-díjat kapott érte. A kezelés célja az volt, hogy a láz megölje a szifilisz kórokozóját. Hogy a szervezetbe juttatott maláriavírust kordában tartsák, a betegnek eközben kinint adtak. A későbbi években pszichiátriai kezelésként is alkalmazták a kúrát.

1964-ben már mindenképpen elavult módszer volt - mondta az intézet egykori munkatársa, Bernd Küfferle, aki azt feltételezi: páciensekben akarták életben tartani a vírust, hogy a kórháznak legyen belőle.

Wilhelm J. úgy véli: a klinikai diagnózis nem állta meg a helyét, és valójában meg akarták büntetni őt, amiért haza akart menni. Mint mondta: nem védekezett, mert megfenyegették, hogy a zárt osztályra utalják és lekötözik. Elmondása szerint még évtizedekkel később is lázrohamai voltak. Ezt egy osztrák szakértő kétségesnek tartja.

Az eset súlyát növeli, hogy az elmúlt körülbelül egy évben több intézeti bántalmazási és szexuális visszaélési ügy is napvilágra került a korábbi évtizedekből Bécsben.

A bécsi nevelőintézeti visszaélések feltárására létrejött bizottság vizsgálatot indított az ügyben.

Michael Häupl bécsi polgármester kijelentette: megpróbálnak kártalanítani mindenkit, akiről bebizonyosodik, hogy ilyen kezelésnek vetették alá. Hangsúlyozta: elsőként tisztázni kell, hogy valóban történtek-e ilyen esetek, illetve akkor bűntényről, vagy pedig elavult kezelési módszerről volt-e szó.