A Pediatrics című szakfolyóiratban közzétett tanulmány azt mutatja, hogy azok a finn csecsemők, akiknek családjában kutyát tartottak, kevesebbszer kaptak fülfertőzéseket, köhögést, náthát, és ritkábban volt szükségük antibiotikumra, mint a háziállatot nem tartó családok gyerekeinek. Az összefüggést kisebb mértékben, de a macskát tartó családokra is érvényesnek találták.

Eija Bergroth, a Kuopioi Egyetemi Kórház kutatója csoportjával 397 gyereket vont be követéses vizsgálatába, valamennyien 2002 szeptembere és 2005 májusa között születtek kórházukban. A tanulmányban kilenchetes koruktól egy éves korukig elsősorban a szülők által vezetett napló segítségével követték nyomon a babák egészségét.

Az adatok elemzése azt mutatta, hogy a csecsemők családi környezetében 35 százalékban volt jelen kutya, és a gyerekek 24 százaléka élt macskatartó családban. Ezen túlmenően a babák többsége valamilyen formában rendszeresen töltött el időt kutya vagy macska társaságában. Az első születésnapjáig 285 csecsemőnek volt legalább egyszer láza, 157-nek fülfertőzése, 335-en köhögtek, 128-nál jelentkezett ziháló légzés, 384-nek folyt vagy eldugult az orra és 189-nek volt antibiotikumra szüksége.

Az összehasonlításból az derült ki, hogy a kutyával kapcsolatba került gyerekek az idő 76 százalékában egészségesek voltak, míg azok, akiknek családjában nem él kutya, az első év 65 százalékát töltötték egészségesen. A kutyatartó családok gyerekeinél például 44 százalékkal ritkábban jelentkezett a belső fül fertőzése és 29 százalékkal kevesebbnek volt szüksége közülük antibiotikumra.

"Egy lehetséges magyarázat erre az érdekes eredményre az, hogy a lakásba bevitt kosz mennyisége nagyobb a kutyatartó családokban" - írták tanulmányukban a kutatók.

Bergroth úgy véli, hogy a kutya által a házba bevitt kosz és mikroorganizmusok gyorsabb érésre serkentik a csecsemő immunrendszerét, amely ellenállóbbá teszi őket azokkal a baktériumokkal és vírusokkal szemben, amelyek légzőrendszeri problémákat okoznak.

A ma már gyakran idézett "higiénia-elmélet" szerint a természetes környezet tanítja a leghatékonyabban az emberi immunrendszert, az így kifejlődött védelmi rendszer képes lesz megkülönböztetni a veszélyes betolakodót a veszélytelentől, és nem kezd küzdelembe az úgynevezett allergének ellen.