Az Ismeretlen Déli Földrész: Terra Australis Incognita. Keleti partját 1770-ben James Cook térképezte fel. Semmit sem változott 240 év alatt Ausztrália keleti partja, azóta, hogy a brit felfedezők megérkeztek. Krokodilok, koalák az eukaliptuszfák ágai között – minden ugyanaz. Négy részes sorozatunkban a keleti partszakasz majd ötezer kilométerét járjuk végig. Szárazföldön és vízen Kundermann Balázs túravezetésével.

Ismerik a nyolcvanas évek panellakás belsődekorációi közül a fehér fövenyes, pálmafás óriásképet? Tudják, a szupergiccs az elérhetetlen földi paradicsomról. Ez Whitehaven Beach: vakítóan szikrázik a déli napsütésben. A sziget, aminek a partszakaszán járunk, büszkén terpeszkedik a Whitsunday-szigetcsoport közepén. Hollywood szereti.

Kundermann Balázs

Homokja szinte porcukor finomságú, fülünkből, óránkból, telefonunkból naponta porszívózhatjuk kiloszámra. Ami egyébként maga az ártatlan bűnbeesés, mert a 98 százalékos tisztaságú szilícium-dioxidból egy csipetnyit sem szabad magunkkal vinnünk, ez ugyanis természetvédelmi terület. A NASA-nak persze mindent szabad: egyetlen alkalommal lapátoltak össze öt tonnányit, ugyanis ebből olvasztották a Hubble űrtávcső speciális lencsetagjait.

Helyben is felhasználható. Dörzsöljük végig testünket a homokkal, állítólag ez az egyik legjobb módszer az elhalt hámsejtek eltávolítására.

Kundermann Balázs

Egy kilátó húzódik meg szerényen a partszakasz dombján. Ha megmásszuk, és a végtelen vízre pillantunk, meglátjuk a buszkeréknyi ráják falkáját alig száz méterre a fürdőzőktől. Kényeztetik magukat a térdig érő langymeleg vízben. Néhol teknősök is feltűnnek, vagy ha felkeressük a korallszirtet, ami néhány öböllel odébb emelkedik, akár sütőlapát méretű halak közé is keveredhetünk. Nem kell félni, mondja egy közelben horgonyzó hajó jókedvű kapitánya, csak az ujjunk ne kerüljön a szájukba, mert azt leharapják. Közben kenyérvégeket dobál a vízbe, a lelkes halraj úgy körberajongja, hogy a fáradt úszó már-már azt hiszi, felforrt a víz.

Kihajózunk keletre, a Csendes-óceánra. A szárazföldet már rég elnyelte a Föld görbülete, mikor feltűnik a láthatáron a Lady Musgrave-sziget. A hatalmas atoll végében, mint tojásban a légbuborék, fekszik az alig hatezer éves szárazulat. Felszínét sűrű erdő fedi, az ágakon csérfélék fészkelnek, egyik csücskében fémvázas világítótorony, mellette egyszerű kemping. Édesvíz, áram, térerő nincs. De van ezerhektáros fürdőkád, korallzátony falakkal. Az alig néhány méteres vízben bizarr veteményeskert virágzik, a lapos, gömbölyű vagy sűrűn elágazó korallok között csíkos és pöttyös halak csapatai legelésznek. Néha fel-feltűnik egy uszonyos-búvárszemüveges turista.

Kicsit délre egy újabb szigetet látogatunk meg. A Fraser a világ legnagyobb homokszigete, és talán egyik legfelkapottabb off-road paradicsoma, ahol nincsenek aszfaltozott utak, csak homokba vájt nyomvonalak. A majd 2000 négyzetkilométeres területet sűrű dzsungel, mangrove- és eukaliptusz erdők borítják, ezek között tekereg a tapasztalt pilótákat is próbára tevő, folyton változó úthálózat. Aztán a széles fövenyre kiérve fel lehet pörgetni a motort. Természetesen nem megfeledkezve arról, hogy itt is érvényesek az ausztrál utakra vonatkozó közlekedési szabályok.

Kundermann Balázs

Ha nincs kedvünk magányosan megbirkózni a tereppel, felszállhatunk egy turistabuszra… de ne a leghátsó sorba és mindig kössük be a négypontos biztonsági öveket. A sofőr hamarosan elkiáltja magát, hogy most kezdődik a rock-and-roll. Tényleg kezdődik. Így érzi magát a zokni a centrifugában.