Az úgynevezett követéses tanulmányt 2004-ben, illetve 2005-ben kezdték 52 év feletti emberekkel. A tudósok a résztvevők életét 2012 márciusáig követték figyelemmel. A szakemberek kimutatták, hogy a családtól, barátoktól elzárva élők esetében 26 százalékkal nő a korai elhalálozás kockázata.

A magányosság és izoláció fokát a tudósok egy nemzetközileg elfogadott skálán mérték.

Kimutatták, hogy a 2012-ig elhunyt 918 férfi és nő 21,9 százaléka a legmagasabb fokú izolációs csoportjába tartozott. Az elhunytaknak csupán 12,3 százaléka volt a legalacsonyabb fokú izolációs csoport tagja. A magányt tekintve 19,2 százalékuk a legmagasabb, 13 százalékuk a legalacsonyabb fokú csoportba tartozott.

A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az időskori magány elősíti a súlyos egészségügyi problémák, mint a szívbetegségek, a krónikus tüdőbetegségek és az ízületi gyulladás felhalmozódását. A társadalmi izolációnál ez az összefüggés nem figyelhető meg olyan erőteljesen. A szakértők szerint ez arra utal, hogy a két jelenség, illetve hatásaik egymástól elkülönülten is megfigyelhetők.

A tudósok remélik, hogy eredményeik a jövőben sokat segítenek az idősgondozásban.