"Szerdára ez a vér valószínűleg már valaki másban lesz" – mondta az asszisztens egy hétfői céges véradáson egy B+ típusú donornak. Évi 270 ezer donor évi 420-430 ezer egység vért adományoz Magyarországon, pedig a véradók száma lehetne akár egymillió is. "Amikor adni kell, akkor mindenki arra gondol, hogy majd valaki más elmegy, amikor viszont szüksége lenne rá, akkor meg csodálkozik, hogy nincs" - jegyezte meg egy, a vérellátást közelről figyelő szakértő a hvg.hu-nak.

Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) szakmai főigazgató-helyettese szerint viszont nincs semmi drámai az asszisztens szavaiban; ha optimális a készlet, valóban 2-3 napon belül felhasználják a levett vért, de még nagyon optimális esetben is legfeljebb csak 5-6 napig tárolják – mondta Nagy Sándor.

Ettől függetlenül valóban trend Magyarországon, hogy egyre kevesebben adnak vért: idén közel 4 százalékkal csökkent a donorok száma a tavalyi év hasonló időszakához képest. Ennek elsődleges oka, hogy öregszik a lakosság, a véradók egészségi állapota is romlik. Ezt kezelendő a vérellátó igyekszik racionálisabban gazdálkodni a vérrel: egyre szorosabb kapcsolatot tartanak a készlet felhasználóival, a kórházakban pedig vértakarékosabb módszereket helyeznek előtérbe.

3-4 éve történt egy komoly elakadás a vérellátásban, "volt pár nagyon rossz napunk" – fogalmazott Nagy Sándor. A helyzet megoldása érdekében akkor televíziós, rádiós, internetes felhívásokban toboroztak véradókat, de ezzel is vigyázni kell, mert az sem jó, ha túl nagy vérkészlet halmozódik fel – tette hozzá a főigazgató-helyettes. A felesleget ugyanis egyszerűen megsemmisítik, a véradók pedig 56 napig nem adhatnak vért.

A cél tehát a vérellátás rendkívül törékeny egyensúlyának fenntartása. Idén éppen az okosabb gazdálkodásnak köszönhetően nem közelítette meg a kritikus szintet a vér hiánya. Azért kimondott vérbőség sincs: előfordulhat például, hogy 2-5 napot várni kell az ütemezhető transzfúziókra.

Érzelmes magyarok, racionális északiak

Törvény rögzíti, hogy nincs határokon átnyúló véradás, minden ország maga gondoskodik a vérellátásáról. Létezik Európában a ritka vérek bankja, ahol a lehető legritkább vértípusokat tárolják, de Magyarország utoljára a kilencvenes évek második felében jutott onnan származó vérkészítményhez.

A leggyakoribb vértípus Magyarországon az A+, amely az emberek 38 százalékára jellemző, de ebből a vérfajtából a legnagyobb a felhasználás is, ezért néha ebből a csoportból kell véradókat toborozni. A legritkább az AB-, 100 emberből csak 1-2-nek van ilyen vére, de kevesebben is igénylik. Ám mivel kevés van belőle, egy kisebb fogyatkozás is érzékenyen érintheti a készletet.

Északnyugat-Magyarország a leglelkesebb véradó régió Magyarországon. Utána Csongrád, Bács-Kiskun és Békés következik. Budapest és Pest megye kullog leghátul: ahol rohanósabb az életmód, ott – úgy tűnik – kevesebb embernek fér bele az idejébe a véradás.

A fesztiválok közül a véradás szempontjából a  VOLT Fesztivál az, amely "nagyon szép, elképesztő eredményeket produkál", a Szigetre viszont idén már ki se ment a vérellátó, mert nem volt értelme. Nagy Sándor szerint a véradás iránti szigetes közöny oka, hogy sok a külföldi fesztiválozó, akik nem azért jöttek, hogy vért adjanak, hanem hogy szórakozzanak. A fesztiválokon a drogveszély, alkoholos befolyásoltság kizárására alaposabb előszűrési módszereket használnak.

Fazekas István

A legnagyobb véradási aktivitás Európában a Benelux államokra jellemző. Más ott a hozzáállás, nem nemesebb, hanem inkább pragmatikusabb –mondta a főigazgató-helyettes. Itthon a véradók döntő többségét a betegen való segítés, a szeretet motiválja, míg a Benelux országokban egyfajta állampolgári öntudat: "nekem ez kötelességem: az állam ad nekem, én pedig adok az államnak". Északról dél felé haladva egyre inkább az érzelmek dominálnak a véradás motivációi között. Magyarországnak mindazonáltal nincs miért szégyenkeznie, mert a nemzetközi listán a felső középmezőnyben van a véradási hajlandóságot tekintve.

Nincs már virsli, meleg tea

Nagyot változott a véradási kultúra is. A rendszerváltás előtt szervezetten adakozott együtt sok ember: a vérellátó kiment a katonasághoz, nagy munkahelyekre. A nagyvállalatok azonban megszűntek, a kisebb munkahelyeken pedig sok kicsi vérgyűjtést kell szervezni. Egy-egy kiszállással 30-40 egység vért tudnak begyűjteni, „gondoljunk bele, hányszor kell kimenniük egy nap, hogy a napi 1400-1700 egység összegyűljön”. A vérgyűjtés nemcsak emiatt jóval költségesebb, mint egykor:  a vér szűrése is érzékenyebb, drágább eszközökkel történik.

Régen élelmiszercsomag járt a donoroknak, „főzhettünk teát, adhattunk virslit”, de mára szigorodtak a szabályok, így az egykori kajapakk helyett maradt az 500 forintos melegétel-utalvány, amelyet a vérellátó köteles minden véradónak átadni.

A véradásra jelentkezők közül az előzetes szűréseken 60-65 ezer embert veszítenek el. További néhány ezret a levett vérminta alapján szűrnek ki. Ez az arány egyébként Magyarországon igen kicsi, a transzfúziós kockázatot jelentő betegségek aránya igen kedvező. A lemorzsolódások után évente átlagosan 420-430 ezer felhasználható vérkészítmény marad, amelyet körülbelül 270 ezer donortól jön össze. A nők négyszer, a férfiak ötször adhatnak vért egy évben. Egy egység vérből kettő, de néha háromféle készítmény nyerhető: a vörösvérsejt-koncentrátum, tehát maga a vér a szervezet oxigéntároló kapacitását támogatja. A friss fagyasztott plazmát véralvadási problémáknál, erős vérzéseknél adják, a trombocitakészítmény szintén a vérzéscsillapításban játszik szerepet.

Bár a felhasználói és adakozói oldal egyensúlya jelenleg fennáll, mégis folyamatosan biztatni kell az embereket a véradásra. Évente 4-5 ezer donort zárnak ki a rendszerből a koruk miatt. A véradók zöme éppen abból a korosztályból kerül ki, amelyik már közel van a 65 évhez, azaz a véradás felső korhatárához. A fiatalokat kell tehát bevonni, jelenleg ugyanis 100 lakosra 3 véradó jut.