A tartós kánikula ellenére bőven van víz a Balatonban, ezért nem kell tartani az alacsony vízállás néhány kellemetlen kísérőjelenségétől, mint amilyen például a fonalas algák inváziója a déli parton. A tó vizének és élővilágának állapotáról az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai, Vörös Lajos és Somogyi Boglárka készítettek gyorsjelentést, amelyből kiderül, a magas vízállás kiváló vízminőséggel párosul a Balatonban.

Sehol sem észlelhető a tóban algavirágzás, ami fürdésre alkalmatlanná tenné a vizet – derült ki az MTA július 20-i hossz-szelvény-vizsgálatának az adataiból. A magyarországi egészségügyi határérték szerint maximum 50 mikrogramm klorofill lehet egy liter vízben. Ezzel szemben a tó legalgásabb területén, a Keszthelyi-medencében 20 mikrogramm/liter alatt maradt a koncentráció, és keleti irányban még fokozatosan csökkent is.

A lebegő mikroszkopikus algák összetételét alapvetően az határozza meg, hogy mekkora a Kis-Balaton tározórendszeren áthaladó Zala folyó vizének a nitrogén- és foszfortartalma. Ebben a nagy kiterjedésű, sekély víztérben mikrobiális folyamatok eredményeként jelentős nitrogénvesztés megy végbe, ezért a Keszthelyi-medence vize nitrogénhiányos az algák számára (néhány, 2013 és 2014 nyarán történt kivételes esettől eltekintve).

Mivel a medencében kevés a nitrogén, a relatív foszforbőség következtében nyaranta elszaporodnak a vízben a fonalas kékalgák (cianobaktériumok), amelyek képesek megkötni a levegő molekuláris nitrogénjét. Ez történt az idén is: keletről nyugat felé haladva egyre több fikocianint, azaz kékalga-színanyagot lehet mérni a tóban – közölte a tihanyi székhelyű intézet.

A tó üledékében élő árvaszúnyogok (nem csípő szúnyogok) lárvái a lebegő mikroszkopikus algákkal táplálkoznak. Korábban, a tó algákban gazdagabb, azaz szennyezettebb időszakában hatalmas árvaszúnyograjzások okoztak időszakosan kellemetlenséget a Balaton partján üdülők számára, de napjainkban a vízminőség javulásával erre nem kell számítani.

Mindenesetre az árvaszúnyogok a tó élővilágának természetes részei. A rajzásuk idején a levedlett, úgynevezett bábbőrök néhol habos lepedéket képeznek a parti övben, esetenként a nyílt vízben is. Ez a szürkésfehér anyag kellemetlen kinézete ellenére semmilyen tekintetben nem veszélyezteti a fürdőzőket, csupán levedlett rovarpáncélok tömegéből áll.

A Keszthelyi-medencében már egy évtizede megtelepedett az amuri kagyló. Ez a nagy testű, az iszapos fenekű vizeket kedvelő faj a kelet-ázsiai halak betelepítésével került hazánkba, és először a keleti országrészben terjedt el. Keszthely térségében napjainkban tömeges pusztulásuk borzolja a kedélyeket.

Hasonló jelenség kisebb-nagyobb mértékben korábbi nyarakon is előfordult, védekezni pedig nem lehet ellene – a strandok üzemeltetői az elpusztult egyedek rendszeres összegyűjtésével mérsékelhetik a kárt. A jelenség ökológiai szempontból nem kifogásolható, hiszen egy idegenhonos inváziós faj állománya gyérül.