szerző:
Gócza Anita
Tetszett a cikk?

Iskola, közösség, dizájnstúdió, asztalosműhely - a Hellowood és a Közgazdasági Politechnikum közös faműhelye délelőtt az iskolásoké, délután viszont bárki betérhet, hogy mondjuk, egy ágyat tervezzen és készítsen el magának. Nem véletlen, hogy innen mindenki mosolyogva megy el.

"Valami izgalmas dolgot akartunk idehozni, ami felpezsdíti az iskola életét. Ez nemcsak a gyerekeknek fontos, hanem az itt tanító tanároknak is. Számunkra kulcsszó az innováció, az, hogy bizonyos időszakonként gondoljuk újra, amit eddig csináltunk azért is, mert minden jó kezdeményezés is ellaposodik egy idő után, beáll egy megszokott üzemmódba. Én az állandó változásban hiszek" - mondta a Poliwood (teljes nevén Technika 1 Poliwood Nyitott Faműhely) megszületéséről az annak otthont adó Közgazdasági Politechnikum igazgatóhelyettese, Barta Géza.

Huszár András, a falécekből tervezett installációikkal egyre nagyobb hírnévre szert tett Hellowood egyik alapítója történetesen Barta Géza első osztályába járt a Poliban. Az igazgatóhelyettes tudta róluk, hogy középiskolásoknak is csinálnak nyári táborokat, van érzékük ehhez a korosztályhoz, sőt missziójuknak tekintik, hogy foglalkozzanak velük.

Stiller Ákos

Kiderült, hogy Huszárék 2-3 éve keresik a megfelelő helyszínt egy ilyen műhelyhez. Janota Orsolya, a Hellowood munkatársa elmondta, hogy már hét éve csinálják a nyári táborokat, és az elmúlt években egyre inkább látszott, hogy igen széles közönség érdeklődik a dolgaik iránt, laikusok mégsem tudnak becsatlakozni a táborok munkájába, hiába szeretnének.

Másrészt az évek során elég sok tapasztalatuk gyűlt össze arról, hogyan lehet élvezetesen, kreatívan dolgozni a fával, és közben közösséget szervezni. A szükséges szerszámok, gépek is adottak voltak, ráadásul, amikor az iroda kisebb léptékű tervezési megbízást kap, nekik is jó a műhely arra, hogy ott szabadon kísérletezzenek, minél több ötletet kipróbálhassanak: a közelmúltban például egyedi fa világító dobozok fejlesztése zajlott itt.

„Nagyon jó érzés, hogy kitaláltunk valamit, eltelt egy év, és az ötlet megvalósult” – meséli tovább a történetet Barta Géza. Fontos volt, hogy anyagilag se jöjjenek ki rosszul, a diákok is profitáljanak a műhelyből, illetve, hogy hosszabb távon esetleg itt találják ki és készítsék el a közösségi terekben használt berendezéseket is: fogasokat, asztalokat, ülőkéket. Az öltözőszekrények cseréje például már tavaly felmerült, de akkor elhalasztották azzal, hogy ez remek feladat lesz a szakkör számára.

Csináld magad ágy

A faműhely ugyanis délelőtt az iskolásoké, délután pedig jöhetnek a külsősök. Az ősztől decemberig lezajlott tesztidőszak alatt beindult a polis diákoknak szervezett szakkör, amelyet kéthetente tartanak a Hellowood munkatársai, és a széles közönség számára is szerveztek különböző workshopokat. Egyébként pedig bárki bemehet a műhelybe, mondjuk egy ágy tervével, hogy – akár szakmai segítséget is igénybe véve – elkészítse magának a bútort, mint ahogy erre volt is már példa.

Stiller Ákos

Az biztos, hogy innovatív hozzáállásra legjobban úgy lehet nevelni, ha az iskola maga is állandóan újít, változtat valamit, arról nem beszélve, milyen jó üzenete van annak, ha egy volt diák így tér vissza az alma materbe. A műhelyért a pedagógusok is lelkesednek, amikor ott jártunk, éppen az egyik hetedikes osztály ügyködött a termükbe készülő dekoráción tanáruk lelkes közreműködésével, és az asztalosműhely vezetőjének irányításával. A sherwoodi erdőt csinálták éppen fából.

Kiderült, hogy már többször voltak lenn a műhelyben ezt-azt készíteni. Kelemen Hajna, a RobInHood osztály osztályfőnöke elmesélte, hogy órán kezdték el a dekoráció elkészítését, de mivel nem fejezték be, a gyerekek ott maradtak tanítás után is. Szemmel láthatóan nagyon élvezték a dolgot. Azt is elmondta a tanárnő, hogy számára a hellowoodosok munkamódszere volt igazán érdekes, ahogy együtt dolgoztak a gyerekekkel, például kreatívan újraértelmezték az iskola tereit.

„Számunkra a ’csinálva tanulás’ módszere a legfontosabb” – veszi át a szót Janota Orsolya. „Mindig közösen próbálunk tervezni, teret adva az egyéni ötleteknek. A szakkör idei célja, hogy megálmodjuk az ideális iskolabútort, tehát nem csak fúrnak meg faragnak a diákok, hanem arról is gondolkodunk együtt, hogy minek kell megfelelni egy ilyen bútornak, mire és hogyan használjuk a különböző tereket. Az is lényeges, hogy a rengeteg elméleti tudással terhelt gyerekek közben ki is kapcsolódjanak, hogy fel tudjuk szabadítani a képzeletüket: számukra is felfedezés legyen a gondolkozás. Nagy előny, hogy itt mindig megvan a kézzelfogható eredménye annak, amit csinálnak, és ez óriási sikerélményt jelent nekik.”

Ha famunkára, asztalosokra gondol az ember, inkább férfiak jutnak eszébe. A szakkörön ehhez képest a lányok vannak többségben. Veress Dóri és Koloncsák Sári tizedikesek, és mindketten szeretnek barkácsolni, de fával nem dolgoztak korábban, szerették volna kipróbálni, ezért csatlakoztak.

Stiller Ákos

„Az első szakkörön végigjártuk az épületet, olyan szemmel néztük a különböző tereket, hogy honnan, mi hiányzik. Minden két diáknak van egy zárható szekrénye, ezekbe szerettünk volna polcokat, és ezt meg is csináltuk. Mindenki elmondhatta a véleményét, ki hogy képzeli a megvalósítást, érvelhettünk is a saját koncepciónk mellett, végül két verziót csináltunk meg. Az osztálytársaink azóta is irigyek a vagány polcainkra” – mesélték a lányok, akik a tervezési folyamatot és a készítést egyaránt élvezték.

Sárkány Bence asztalos, az egyik műhelyvezető az eddigi programokról mesélt részletesebben: tartottak „bevezetés a barkácsolásba”órákat és hétvégi workshopokat, ahol kifejezetten egy bútor elkészítése volt a feladat. Csináltak fali kulcstartót, madáretetőt, virágládát, játéktartó dobozt, de volt karácsony fakészítés is, ahol egy rúdra felfűzött lécekből jött létre az újrahasznosítható karácsonyfa.

„Volt az egyik workshopon egy 12-13 éves srác, aki pillanatok alatt megtanulta a gépet jól használni, úgy dolgozott a szalagfűrészen, mint egy 50 éves mesterember, öröm volt nézni. Vagy van egy különleges, visszatérő vendégünk: bohóc a szakmája, és a saját fellépéseihez készít nálunk tárgyakat. De az egyik karácsony előtti alkalomra eljött egy anyuka a két gyerekével közös családi programként, és tényleg együtt dolgoztak! Így is lehet készülni a karácsonyra. A környezettudatosság is fontos ebben, meg az is, hogy más az értéke annak a tárgynak, amit az ember maga készít el, sokkal jobban fog tudni neki örülni, mintha a boltban vette volna meg.

Stiller Ákos

Volt egy fiatal srác, aki a kislányának csinált gyerekkonyhát karácsonyra. Látszott rajta munka közben, mennyire élvezi a dolgot” - magyarázza Bence.

Úgy tűnik, hogy a műhely beletalált valamilyen piaci résbe, egyre többen jönnek. Idén változtattak a fizetési feltételeken, a korábbi alkalomra szóló bérletek helyett most már az itt töltött órák után kell fizetni, így igazságosabb a rendszer. Elég összetett a műhelyhasználat díjazása: egy 4 órás jegy 3500 forint, de vannak 10, 20, 40 és havi korlátlan bérletek is 9-45 ezer forintért, illetve lehet kérni egyéni árajánlatot is. Fontos, hogy önállóan csak akkor kezdhetünk el barkácsolni, ha igazolni tudjuk rutinunkat, vagy ha részt vettünk egy bevezető kurzuson. (Minderről részletesen itt tájékozódhat.)

Azt is hozzáteszi a műhelyvezető, nyilván az sem véletlen, hogy mindenki úgy megy el, hogy mosolyog. Ráadásul az, hogy egyre többen ismerkednek meg a fával, azt is jelenti, hogy másképp fognak tekinteni a szakmára is, értékelik majd az asztalos munkáját, ami neki személyesen is fontos.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!