Általában objektívek vagyunk a párválasztás során, látjuk a másik előnyös és előnytelen tulajdonságait, esetleg mérlegeljük az összeillést. Ilyenkor nem magától értetődő és nem azonnali a szerelem megélése, hosszabb idő kell, hogy kialakuljon bennünk, vagy éppen rádöbbenjünk, ha nem vagyunk szerelmesek.

Amikor első látásra leszünk szerelmesek, akkor nincsenek ilyen körök. Valójában nem is a másikat látjuk, hanem elsodornak az érzéseink, hogy őt kerestük. Mert mély vágy él bennünk, hogy megtaláljuk azt az embert, aki tökéletesen alkalmas arra, hogy általa megéljük a boldogságot. Olyanfajta belső képet alakítunk ki a hozzánk illő emberekről, melyben félelmeink és vágyaink, korai és későbbi tapasztalataink is összegződnek.

Miért ő a zsánerünk?

Önmagában az is rendkívül bonyolult kérdés, van-e, és ha igen, milyen a zsánerünk. Meghatározhatja az ellenkező nemű szülő képe, de belejátszik az is, ha volt már „nem bevált” szerelmünk, akire hasonlít a kiszemeltünk. És ez csupán két szempont, amely önmagában elég ahhoz, hogy valaki első pillantásra ismerősnek vagy vonzónak tűnjön.

Életre kelt bennünk valami régen szunnyadót

Shutterstock

Minden, ami hasonlít ahhoz, amivel a múltban már találkoztunk, azért lehet vonzó, mert ismerős. Vannak azonban olyan tulajdonságok, amelyek pedig éppen azért tetszenek, mert bennünk nincsenek meg, de a másik által kiegészülhetünk velük.

A másik gyakori lehetőség, hogy valaki nincs túl egy szakításon, váláson, és olyan valakibe lesz első látásra szerelmes, aki erősen hasonlít az előző párjára. Ilyen esetekben jellemző, hogy azt az óriási érzelemtömeget, amit már nem adhat volt partnerének, hirtelen rázúdítja az új jelöltre, akitől azt reméli, hogy általa talán enyhülnek a fájdalmas élményei, és mégis megélheti, ami elveszett. Mivel természetesen az illető soha nem lesz az, aki elveszett, egy idő után az így induló kapcsolatok hirtelen szakadnak félbe. A remény helyét a csalódottság veszi át, és szerencsés esetben elindulhat az elengedéssel kapcsolatos érzelmi folyamat, ami szükséges a továbblépéshez.

Néha nem is a másikba leszünk szerelmesek, hanem a helyzetbe. Már olyan rég vágytunk arra, hogy szerelmesek lehessünk, hogy mi is tartozzunk valakihez, hogy adhassunk és kapjunk, hogy szinte hálásak vagyunk annak, akire végre kioszthatjuk ezt a szerepet. Csakhogy ilyenkor ez nem a másik emberről, hanem a vágyainkról és a frusztrációinkról szól.

Másként láthatnánk magunkat

Shutterstock

Nem a másikra vagyunk nyitottak, hanem általa gyógyulni szeretnénk. Az első látásra szerelem esetleg nem konkrétan a személyhez kapcsolódik, hanem ahhoz az élményhez, hogy így másként láthatnánk magunkat, vagy életre kelt bennünk valami régen szunnyadót.

A rózsaszín korszak után

A fejünkben tehát – tudattalanul – ott él az ideális partner képe. Bármi legyen is az oka annak, ha rögtön szerelembe esünk valakivel, nagyon valószínű, hogy jórészt idealizálásnak köszönhető, melynek során a másikat azonosítjuk vágyaink megvalósítójával.

Minden olyan helyzetben, amikor erősen szeretnénk hinni valamiben, úgy alakítjuk az információkat, hogy azok e vágyunkhoz igazodjanak. Ebben az esetben tehát, ha megtaláltuk a tökéletesnek látszó partnert, úgy vesszük észre a pozitív tulajdonságait, hogy közben szőnyeg alá söpörjük azokat, amelyek elbizonytalanítanának.

Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen ő?

Shutterstock

A rózsaszín időszak elmúltával azonban már nem tudjuk minden szempontból belepasszírozni párunkat olyan szerepbe, amit ráerőltettünk. Elkezdjük észrevenni a hibáit, amelyek valójában nem feltétlenül hiányosságok, inkább csak eltérések azokhoz képest, ahogyan elképzeltük a dolgokat. Csalódottnak érezhetjük magunkat, mert ő mégsem az. Nem olyan, mint hittük. Kérdés, hogy arra kíváncsiak vagyunk-e, milyen ő? Vajon tényleg csak az lehet jó, amiről azt hisszük, hogy jó?

Ő vagy nem ő?

A kaland valójában csak ezután kezdődik. Amit elsőre hiszünk valakiről, szinte csak a felszínt karcolja, és rólunk többet árul el, mint a másikról. Ha valóban meg szeretnénk ismerni a másik embert, akkor arra is meg kell nyílni, ahogyan ő látja a világot. Ellenben, ha megváltoztatni szeretnénk a társunkat, az azt jelenti, hogy nem rá vagyunk kíváncsiak, ráadásul nagy eséllyel csalódni fogunk.

Talán nem is tudjuk, mi minden rejlik bennünk, ha nem engedjük meg a párunknak, hogy olyan legyen, amilyen, illetve, ha nem akarjuk valóban őt látni. Amikor először megpillantottuk és beleszerettünk, rögtön elképzeltük, milyen lehet. Ennél azonban izgalmasabb az élet: olyan dolgokat hozhat, amiket elképzelni sem tudunk.

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely az időhöz: múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való viszonyunkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Mindfulness-kalauz című könyvvel. Aktuális lapszámunkat külön is megrendelheti.