„Arisztotelész szerint az etika az, hogy hogyan bánunk egymással. Senki nem lehet boldog, ha nem bánunk jól egymással. Ő nem jó, hanem boldog akart lenni. Etika. Ha megengeded, hogy rosszul bánjanak veled, és te nem bánsz jól mással, nem leszel boldog.” A Feldmár Intézet által első alkalommal megrendezett; előadások, kerekasztal-beszélgetések és workshopok együttesével jelentkező Lehet Jobb? Pszichológiai és Filozófiai Expo (PszichoFilo Expo) több ponton kapcsolódik az idézett, Feldmár András-féle alapvetéshez.

Így nem leszel boldog

Shutterstock

Megszokhattuk, hogy a nagyobbrészt Kanadában élő filozófus-pszichológus meghökkentő éleslátással mondja ki azokat a dolgokat, amelyeket eddig is sejtettünk, de soha nem mertünk rájuk még gondolni sem, vagy ha mégis, hamar elhessegettük.

Az önmagunk szabta szigorú keretek, ha tetszik börtönfalak leginkább önmagunkról, a saját szabadságunkról, lehetőségeinkről szólnak – a június 24-25-én, a budapesti Kossuth Klubban helyet kapó PszichoFilo Expo pedig egy kísérlet arra, hogy az eddig leginkább önmagukkal foglalkozók figyelmét a közösség ügyeire irányítsa.

A gyűlöletbeszéd helyett

Márpedig olyan hangon szólva, olyan előadókat, résztvevőket szerepeltetve (Heller Ágnes, Mérő László, Vekerdy Tamás), akik nemcsak intellektuálisan, de érzelmileg is megszólítanak minket – írják programajánlójukban. A hat nagy témát (Közösség, Szolidaritás, Szeretet, Szabadság, Emancipáció, Etika) magába foglaló seregszemle, remélik, sokakat ráébreszt a társadalmi felelősségre, arra, hogy ez nem elmélet, hanem húsba vágó valóság és mindennapi praxis.​

„Gyűlöletbeszéd helyett értelmes érvekre és  politikára van szükségünk. Politikára és etikára abban az értelemben, hogyan bánjunk egymással, hogyan legyen elég erőnk és hatalmunk ahhoz, hogy változtatni tudjunk” – szól a Feldmár Intézet és körének társadalmi üzenete.

Hiszem, hogy

„Nyilvánosan gyógyítom magamat, mert abban a terápiában, amiben hozzám járnak, én magam is gyógyulok. Így ez a könyv is az én terápiám. Azért terápia, mert van bennem valami ellenállás a megírására, inkább bármi mást csinálok, kihegyezem a ceruzákat, kávét főzök, elmegyek sétálni. Úgy látszik, még mindig küzdök dolgokkal, nem akarok mindenre emlékezni, nem akarom elhinni, hogy érdemes és érdekes vagyok. Félek, hogy ha megmutatkozom, bántani fognak, nem szeretnek” – írja Feldmár András most megjelent, életrajzi elemekkel sűrűn átszőtt „hitvallásában”, a Credóban.

A könyv – melynek a PszichoFilo Expón lesz a bemutatója – többek között olyan különlegességeket tartalmaz, mint Feldmár 1974-75-ös londoni naplójegyzeteit. Ebben az időszakban tanult R. D. Laing skót pszichológus-pszichiáternél, az antipszichiátria atyjánál: a kötetben Feldmár rendhagyó interjúját is olvashatjuk mesterével.

Most én vagyok az idegen

Feldmár Intézet/Facebook

A Credo segíthet megismerni az 1956-ban, fiatalon külföldre emigrált magyar pszichológus szókimondó, sokakat megosztó filozófiájának és terápiájának hátterét, gyökerét, sokszor gyermekkori élményein keresztül: „Egy keresztény nő, Igaz Irén megmentette az életemet. A saját és a családja élete kockáztatásával rejtegetett másfél évig a legrohadtabb nyilas dühöngés alatt. Ez determinált arra, hogy terapeuta legyek. Egy idegen megóvott, vigyázott rám, és most én vagyok az idegen, aki sok ember életében jelen van.”

Nem vagyunk egyedül

1. Ha nem tudom, hogy bántalak, de te tudod, és már nem vagy gyerek, akkor neked kell szólnod, hogy hagyjam abba. Szólj kétszer, és harmadszor hagyj ott, ha nem hagyom abba.

2. Ha nem tudod, hogy bántalak, de én tudom, akkor az én lelkiismeretemre és a mi környezetünkre van bízva, hogy engem leállítsunk, téged felébresszünk.

3. Ha mindketten tudjuk, hogy valamelyikünk bántja a másikat, vagy mindketten ezt tesszük egymással, és folytatjuk, akkor a környezetünk feladata, hogy magát megóvja tőlünk.

4. Ha egyikünk sem tudja, hogy valamelyikünk bántja a másikat, vagy mindketten ezt tesszük, akkor a környezetünk feladata, hogy felébresszen bennünket.

Felszabadítóak ezek a gondolatok? Ha igen, akkor valószínűleg Önnek találták ki a LECSO – Laikus Etika CSOportot, melynek idézett, négy pontját Ács Dániel csoportvezető fogalmazta meg.

Tabutémák: egy beszélgetés a Feldmár Intézetben

Feldmár Intézet/Facebook

–        Ha anyám bánt a vasárnapi családi ebéd közben, felállhatok az asztaltól és otthagyhatom?

–        Igen.

–        És el kell mennem a legközelebbi családi ebédre?

–        Nem.

„Elég intenzíven felszabadító élmény, amikor úgynevezett idegenek megerősítik az értékrendedet. És rádöbbentenek, hogy az, hogy hogyan bánunk egymással, az egy döntés – mi eldönthetjük, hogy odafigyelünk-e a másikra, illetve eldönthetjük azt is, ha valaki nem figyel oda ránk és nem jól bánik velünk, akkor bizony odébb lehet menni. Odébb, olyan emberekhez, akikkel jól érezzük magunkat, és megkapjuk azt a bánásmódot, amit szeretnénk” – meséli az élményeit Bori a LECSO beszélgetéseiről.

A PszichoFilo Expón rapid formában, amúgy rendszeresen, hosszabb időtartalomban a Feldmár Intézetben megjelenő LECSO-n tíz idegen ember beszélget egymással a csoportban.

„Olyan dolgokról beszélgethetsz, amiket általában nem mondasz a másiknak, hiszen senki sem mond olyan dolgot szívesen ki, hogy ’nem bízom az apámban’ vagy ’rosszul érzem magam a bőrömben’. A tabutémákról való beszélgetés közben pedig ráeszmélhetsz arra, hogy nem vagy egyedül” – mondja a szintén részt vevő Dávid.

Mint Ács Dánieltől megtudtuk, „mindig és bármikor arról beszélnek az alkalmakon, az történik a csoportban, amit a csoport akar”. Egyébként körülbelül minden csoportban, de egy mély baráti beszélgetésben is, a legtöbbször arról van szó, az a téma, hogy „mi emberek hogyan bánunk egymással. Ez fontos. Szóval tulajdonképpen minden csoport etikacsoport.”

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában talál, mely az időhöz: múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való viszonyunkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Mindfulness-kalauz című könyvvel. Aktuális lapszámunkat külön is megrendelheti.