Panni négy és fél éves, szülei azért hozták gyermekpszichodrámára, mert ismeretlen társaságban nagyon visszahúzódó, könnyen elsírja magát, és lassan szokik hozzá az új helyzetekhez. Az első találkozó során megbeszélték a csoportvezetőkkel, hogy a félénkség ebben az életkorban normális, de a szülő aggódott, mi lesz a későbbiekben. A drámajátékok során az első alkalommal Panni ragaszkodása miatt a mama is bent maradt, de az ülés végén megbeszélték, hogy „ez a gyerekek játszós csoportja, így ide csak szülők nélkül lehet járni”.

A második alkalommal azért továbbra is nagy volt az ijedtség, Panni nem akart a körbe ülni, kívülről követte a többiek játékát. Idővel beült a csoportba. A játékokban előszeretettel választotta koala maci szerepét, de nem kapcsolódott be: folyt a mese, és akkor éppen arra járt a koala és virágot szedett. A drámajátékot úgy irányították a csoport vezetői, hogy Panni egyre jobban részt vegyen, hagyja el állandó szerepét, és jelenítse meg a saját meséjét.

A szülőnek szóló visszajelzések során felmerült: Panni szorongását erősítheti, hogy az elengedésétől fél az édesanyja. Az anya kettős állampolgár, és állandóan téma a visszaköltözés lehetősége a távoli hazájába. Különösen kisgyerekekre igaz, hogy a szülő szorongásai tünetként az ő életükben jelennek meg. Az édesanyával folytatott egyéni terápia és Panni pszichodráma-foglalkozásának hatására a kislány kezdeményezőbb, bátrabb lett, amit az óvó nénik is észrevettek.

Ó, hát milyen szülő vagyok

Későbbi életükben meghatározó lehet, hogyan neveljük gyermekünket, milyen traumákat él meg, és hogyan dolgozza fel őket. Amikor gyermekünket pszichológushoz vinnénk, akaratlanul felmerülhet szülői felelősségünk: ó, hát milyen anya, apa vagyok, ha a saját gyerekemnek nem tudok segíteni? Pedig szó sincs arról, hogy a gyerekről gondoskodást kiadná a szülő a kezéből, a gyerek terápiájának sikerességéhez a támogató család segítsége nagyon is kell. Attól nem kell félni, hogy a pszichológus ítélkezni fog, vagy zsűrizi a szülői teljesítményt.

Mivel, mikor forduljunk gyermekpszichológushoz? Az egyik problémakör mindenképpen a trauma, a súlyos megrázkódtatás és az azt követő nehéz, fájdalmas élethelyzet, például közeli családtag elvesztése vagy fizikai bántalmazás. De vannak olyan veleszületett állapotok, amelyeket ha felismerünk, szintén fontos és hasznos lehet pszichológushoz fordulni. Ezek gyermekünk fejlődési képességeit gátolhatják, de nincs mögöttük megrázkódtatás, trauma. Ha megtörik gyermekünk fejlődése, magabiztossága megcsappan, hangulata szélsőségesen ingadozik, viselkedése magát – vagy másokat – veszélyeztet, nem boldogul a környezete adta kihívásokkal, az mindenképpen intő jel.

Család a terápiában

A tapasztalatok szerint a terápia során legtöbbször megnyugvás vár a szülőkre és a gyermekükre. A terápia célja a gyermek harmonikus életének elősegítése, a szülő tájékoztatása, megnyugtatása és útmutatást adni számára – mint az egy, a múlt héten a pszichoterápia társadalmi hasznosságáról rendezett, budapesti konferencián is elhangzott. A gyermek-pszichoterápia alapjait az teszi különlegessé, hogy a gyerekeknek még nincs kifejlett, racionális értelmük, különösen ami a környezetük és saját viselkedésük megítélését illeti, hiszen ez különösen összetett folyamat.

Néha sikerül elérni, néha nem, hogy meg tudják nevezni a problémáikat. Nem tudják azt mondani, hogy szorongok, hogy bántottak. Lehet, hogy nem akarnak megszólalni, vagy épp olyan tünetet produkálnak, amilyet felnőtt nem tenne. Válóperben őrlődő szülőknek nem fogja azt mondani egy gyerek, hogy „amióta külön vagytok, nagyon bizonytalannak érzem az életem”. Az ilyen gondolatokkal járó feszültség is megterheli őt, így inkább a fantáziavilágában dolgozik velük. A fantázia világa és a valóság közti átjárás azonban segít abban, hogy játékos formában ki tudja fejezni magát a gyerek, a valósággal konfrontálódás nélkül. Tehát a gyermekekre a pszichoterápiában játékos feladatok várnak.

A szülők valamilyen módon mindenképpen részt vesznek gyermekük terápiájában: alkalmanként a terapeuta tájékoztatja őket arról, mi a véleménye, milyen irányban haladnak, és el is láthatja a szülőket tanácsokkal, illetve formálhatja, ahogyan a szülő a gyermek helyzetét látja. Ennél rendszerezettebb az, ha a szülőket valamilyen fogásra, nézőpont elsajátítására vezeti rá, képezi a pszichológus, akár speciálisan nekik tartott tréning formájában.

Például, hogy miként tartsák kordában rosszalkodó gyereküket, milyen technikákkal szerelhetik le a testvér miatt féltékeny gyermeket. Ha a család működésében mélyrehatóbb, a gyermekre negatívan ható dinamikák vannak, akkor családterápiás ülések formájában dolgozhat a család minden tagja, immár nem egy-egy ember érdekében, hanem a család fejlesztése révén mindenki számára megnyugtatóbb helyzetet teremtve.

A ló mint tükör

Peti ötéves, rendkívül pörgős, többszörös rezgésszámon él. Szülei aggódnak, mi lesz vele az iskolában – meséli Semsely Zsófia lovasterapeuta. A pszichológiai vizsgálatból kiderül: Peti valóban túlmozgásos. A pszichológus megnyugtatja az anyukát, elmondja, mit lehet tudni erről a jelenségről, mik az okai, mennyire gyakori, mik a kezelési lehetőségek.

Az üléseken az egyre összetettebb mozgásos és rajzok feladatok közben felmerülő nehézségek segítik végigvenni Peti terápiájának legfontosabb témáit: a tevékenységek elkezdésének és befejezésének megtanulását, a szabályok követését és saját viselkedésének szabályozását.

Peti rajong a lovakért, így lovas terápia kezdődik. A ló tükörként működik, a környezetére és így a gyerekre azonnal és ösztönösen reagál. Az együttműködés során hamar kiderül, hogy „rendezetlen” lovas „rendezetlen” lovat is jelent. A ló feletti kontroll eléréséhez Petinek előbb a saját mozgását, érzelmeit, impulzusait kell megtanulnia kontrollálni. A kisfiú továbbra is aktívabb az átlagnál, de egyre több feladatot visz végbe, anélkül, hogy újabba kezdene, és egyre gyakrabban tud lenyugodni is.

Vass István pszichológus

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.