Már-már nyomasztó lehet, hogy szülővé válva milyen gyakran – naponta rengetegszer – kell bonyolult szituációkat megoldani. Egy szülőt éjjel többször is felébreszthetnek, naponta többször kell szétválasztani veszekedő, verekedő gyerekeket, huszonhétszer kell meghallgatnia, hogy „azt a nyalókát akarom”.

Egy percen belül megkapja, hogy „utállak”, aztán meg, hogy „szeretlek”, de tudnia kell elkapnia a kerítésről leeső gyereket, és meg kell tanulnia sok mindent fél kézzel csinálni. Napjában hatszor egymás után ugyanazt a történetet is elolvashatja, vigasztalni kell a sírót, megnyugtatni a sötétben félőt, és mindemellett végeláthatatlan zajban, káoszban és rendetlenségben evickélni…

Krízishelyzetben nyugodtan

Shutterstock

Ezekkel a példákkal érzékelteti Amber Hatch Mindfulness szülőknek – Nyugodtabb, boldogabb élet kisgyerekekkel című új kötetében, miért tűnik (elsőre) olyan reménytelenül nehéznek a gyermekvállalás. A gyakorló szülőként sok mindent megtapasztalt szerző a manapság igen népszerű módszer, a magyarra tudatos jelenlétként fordított mindfulness révén próbál utat mutatni a sokszor nehezen viselhető helyzetek megoldására.

Szerinte ugyanis ez a metódus segíthet krízishelyzetekben nyugodtnak maradni, a gyerekekkel jó kapcsolatot ápolni, türelmesnek lenni, elkerülni olyan megjegyzéseket, amelyeket később megbánnának a szülők, és mindenekelőtt (vagy után) távolabbról szemlélni a dolgokat.

Bensőséges viszony önmagunkkal

A gyerekekkel, családdal való tudatosabb jelenlét megéléséhez mindenekelőtt mindenkinek önmagával kell nyugodtabb, bensőségesebb kapcsolatot kialakítani – figyelmeztet Hatch. Elsősorban tehát azt érdemes gyakorolni, hogy – bármennyire is ennek ellenkezőjére csábít a mai világ – egyszerre csak egy dologra tudjunk figyelni. Merthogy „az agyunk egyszerre valóban csak egyetlen dologra képes figyelni. Ez azt jelenti, hogy bár úgy érezzük, mintha több dologra is gondolnánk egyidejűleg, a valóságban iszonyatos tempóban cikázunk közöttük. Ami tényleg nagyon fárasztó.”

Iszonyatos tempóban cikáznak

Shutterstock

Jó módszer lehet felírni azokat a teendőket, amelyeket a következő egy-két napban kell elvégezni, mert így egyszersmind le is tesszük a terhét ezeknek a feladatoknak, és könnyebben koncentrálunk az éppen aktuálisra. De egy kisgyerekes szülőnek az is a hasznos lehet, ha keres magának olyan, rendszeresen előforduló jeleket (mondjuk a pici sírása, vagy a szoptatás időpontja), amelyek azonnal figyelmeztetik a tudatos(abb) jelenlétre.

Egyszerűsített rutin

Bármennyire is „kedvező” egy szülőnek, hogy a gyerekre való figyelés miatt szinte megállás nélkül a jelen pillanatra kell koncentrálnia, ez nagyon kimerítő is tud lenni. Ezért fontos egy tudatos, észszerű napi rutin kialakítása, valamint a napi meditáció (elcsöndesedés, tudatos légzés) beiktatása – véli a brit szerző.

„Bevezettünk egy új szokást: megkongatok egy gongot, és így jelzem, hogy mindenki jöjjön vacsorázni. Sokkal kellemesebb, mint egyre ingerültebben kiabálni nekik fel az emeletre, hogy ’Kész a vacsora!’. Miután pedig mindenki leült a helyére, az egyik gyerek újból megkongatja a gongot: figyelünk a hangjára, amíg teljesen el nem halkul, és csak ezután látunk neki a vacsorának” – idéz a kötet egy többgyermekes anyukát, azt példázva, milyen egyszerű módszerekkel is lehet tudatosságra és egymás iránti, illetve az aktuális tevékenység iránti figyelemre nevelni. Hasonló eredményre vezethet a gyerekekre való tudatos ráhangolódás – akár a bilire szoktatás korszakáról, akár az esti mesélésbe való bevonódásról legyen szó.

A kevesebb több

Shutterstock

Szülőre, gyermekre egyaránt lenyűgöző hatással lehet az otthoni környezet leegyszerűsítése – hangsúlyozza Amber Hatch. Hiszen otthonunk egyszerre tükrözi vissza és befolyásolja is a belső világunkat. Rengeteg mindenre nincs szükség egy lakásban, és sokat segít, ha sikerül a felesleges holmiktól megszabadulni. De ez a játékokra is vonatkozik, amelyek esetében szintén érvényes a „kevesebb több” elve. Ráadásul ha sikerül bevonni a gyerekeket a szelektálás (megtartás-kidobás-elajándékozás) folyamatába, azzal életre szóló tapasztalatra tesznek szert, megtanulhatják, hogyan viszonyuljanak szabadon a tárgyakhoz, hogyan tegyék áttekinthetővé a környezetüket.

Tudatosan fegyelmezni

A számtalan hasznos tanács mellett – például miként válogassák meg tudatosan a szavaikat a szülők, vagy hogyan osszák be mindfulness-módon a napjaikat – a tudatos fegyelmezés kérdése talán a legnehezebb. Hiszen ilyenkor éles, érzelmekkel telített szituációkban kellene másodpercek alatt hasznosítani mindazt, amire nyugodt körülmények között készült a szülő. Saját tapasztalataira is alapozva a szerző úgy véli, nemigen lehet konkrét tanácsokat adni ezekre a legnehezebb pillanatokra.

A leginkább talán az segít, ha a szülő megpróbálja megérteni, miért viselkedik elviselhetetlenül a gyereke. Erről pedig, ha nem is a konkrét helyzetben, de utólag, rendszeresen, elbeszélget vele, és segít megtanítani csemetéjét a rendszeres önreflexióra. Természetesen csak akkor, ha már elég nagy, hogy belássa a tetti következményét. Ettől függetlenül még a legtudatosabb szülővel is előfordulhat, hogy a zsúfolt buszon hisztizni kezdő gyerekével nincs más választása, mint gyorsan leszállni – az utastársak érdekében.