HVG Extra Pszichológia (HVG): A könyv elején rögtön leszögezi, hogy a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem tudatos döntés.

Mihalec Gábor (M.G.): Kétségtelenül rosszul hangozhat, viszont a kutatás és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy durván két évig tart a csillogás, az, hogy az érzelmek önműködően viszik a hátukon a kapcsolatot, ám ezt követően az érzelmek alábbhagynak. És akkor mi marad?

HVG: Ez azt is jelenti, hogy addig az érzelmek intenzitása elfed minden problémát?

M.G.: Így van. Igazából nem is a másik személyébe vagyunk ilyenkor szerelmesek, pedig azt hisszük, hanem abba, amit a fejünkben leképeztünk róla, amilyennek látni szeretnénk. Két-három-négy év után pedig felébredünk, és azt kérdezzük magunktól, hogy ki ez az idegen itt mellettem. Akkor kezdődik el a „mindennapi házasságunk”. Sokan ezen a fordulóponton azt mondják, hogy de hát én nem ilyen lovat akartam, és váltanak.

Nem könnyű tetten érni, hogy mi a baj

Kocsis Judit

HVG: Azért akik önhöz kerülnek, általában sokkal tovább kitartanak egymás mellett. Ráadásul mostanában – ahogy a könyvében is írja – a korábbi hétéves fordulópont helyett később jön el a válság.

M.G.: Igen, a statisztikák szerint ma Magyarországon a válási csúcs a tizennegyedik év környékén van. Azok, akik mostanában tipikusan megfordulnak nálam, a negyvenes éveikben járnak, és két-három – kamaszkorú vagy kirepülőfélben lévő – gyerekük van. Azt érzik, hogy a házasságuk nem olyan, mint amit elképzeltek fiatalon, és azon gondolkodnak, hogy beletörődjenek-e ebbe, kilépjenek, vagy esetleg megpróbálják megjavítani a kapcsolatukat. Ez a harmadik verzió azért csak kevesekben merül fel komolyan.

HVG: Azt jól gondolom, hogy ez a legnehezebb feladat? A fiatal, kisgyerekes pároknak könnyebb lehet segíteni.

M.G.: Igen, a középkorúaknál kevesebb az úgynevezett kényszerítő erő. És van még egy elem, ami nehézzé teszi a feladatot: nem könnyű tetten érni, hogy mi is a baj. Ha feltűnt egy harmadik, vagy ha valakinek az anyósával van baja, az persze konkrétan megfogható. De nem könnyű elindulni, amikor csak azt tudják mondani, hogy ami most van, az valahogy nem az igazi. Ilyenkor először megbeszéljük, hogy milyen életről álmodtak annak idején, amikor összeházasodtak.

HVG: Nagyon különbözőeket mondanak ilyenkor a nők és a férfiak?

M.G.: A férfiak sokkal materiálisabban fogalmaznak, a nők pedig spirituálisabban, az ő kulcsszavuk a harmónia, míg a férfiak a lakást, a két autót említik. És ehhez többnyire hozzáteszik, hogy mostanra mindezt elérték, és mégis boldogtalanok. Ennek a boldogtalanságnak a mibenlétéhez viszont inkább a nők által megfogalmazott dolgok tudnak hozzátenni. Amikor benne vagyunk valamilyen „működési módban”, nem látjuk magunkat kívülről, nem vesszük észre, milyen mintázatok mentén cselekszünk. Az én dolgom, hogy rávilágítsak azokra a koreográfiákra, amelyeket a párok követnek, anélkül, hogy tudnának róla: hogy a férj tisztában legyen azzal, ha ő becsapja az ajtót, akkor az mit vált ki a feleségéből. És ha el akarja kerülni a következményeket, akkor van lehetősége másképp cselekedni.

Olvassa tovább Gócza Anita interjúját, mely a HVG Extra Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámban jelent meg. Kapható az újságosoknál, de meg is rendelhető. Ha most előfizet a HVG Extra Pszichológia magazinra, megajándékozzuk a Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámmal.