Hadd féljenek, haragudjanak, szomorkodjanak a gyerekek

„Könnyű figyelmen kívül hagyni a gyerekek érzéseit azzal, hogy a reményeik, félelmeik és álmaik nem olyan fontosak, mint a felnőtteké. Pedig a gyerekek nagyon intenzív érzéseket élnek át” – hangsúlyozza Dame Benny Refson, az iskolás gyermekek lelki egészségéért tevékenykedő brit nonprofit szervezet, a Place2Be alapítója. Nagyon fontos lenne, hogy ezekkel a belső élményekkel a gyerekek tudjanak mit kezdeni, amit csak úgy lehet megkönnyíteni a szakértő szerint, ha a felnőttek minél korábban elkezdenek beszélgetni velük az átélt érzelmeikről, bármennyire is nehéz tud ez lenni olykor.

Ezt a helyzetet próbálja megkönnyíteni Elinor Greenwood Mit érzel? című új könyve, amely színes tablóival, könnyen befogadható, mégis szakszerű üzeneteivel tulajdonképpen a szülő helyett magyarázza el a gyereknek, amit az érzelmekről tudni kell és érdemes. A már akár hétéves kortól is kézbe adható kötet fő célja – ha nem is olyan meseszerűen dramatizálva, mint az Agymanók című sikeres animációs filmnek –, hogy az alapérzelmekkel képbe hozza olvasóit.

A boldogságról, a dühről, a félelemről és a szomorúságról nemcsak azt fontos tudatosítani, hogy melyik testrészben (a végtagokban, a torokban, a gyomorban vagy épp a fejben) váltanak ki fizikai reakciókat, hanem hogy az agyban miként születnek meg. Akár a felnőtteknek is tanulságos a „talamusz”, „hippokampusz” és „stresszhormon” kifejezések egyszerű és látványos magyarázata.

Mi minden a boldogság?

A gyerekeknek pedig az, hogy megtudhatják: minden érzelem fontos, még a negatívak (és ezért a felnőttek által sokszor elítéltek) is. A düh, a félelem és a szomorúság is az élet természetes velejárói (például a túlélésben segítenek), és ezektől lesznek az emberek önmaguk. Éppen ezért nem szabad félni a kimutatásuktól, hiszen érzelmek nélkül olyanok lennénk, mint a robotok, másrészt az érzelmek segítik egymás megértését is. Általuk megismerhetjük önmagunkat, és mélyebb kapcsolatokat tudunk kialakítani másokkal.

Helyesen relaxálni

Shutterstock

Az egyes alapérzelmek részletes bemutatása azonban nem szorítkozik pusztán tudományos ismeretterjesztő területre (például a boldogságot szabályozó négy hormon, a dopamin, szerotonin, endorfinok, oxitocin bemutatására vagy a bél-agy tengely működésének elmagyarázására), hanem nagyon praktikus, gyakorlatorientált szempontokat is felvet. Egyebek mellett olyanokat, hogy mi mindentől válhatunk boldoggá. A kutatások szerint például még a tettetett mosoly során is termelődnek boldogsághormonok. De a szabadban való mozgás, a boldog emlékek felidézése, a nevetés, a barátokkal töltött idő, vagy egyszerűen az, ha valamiért (mondjuk az élet apró örömeiért vagy akár a saját tulajdonságainkért, az elvégzett munkánkért) hálásak vagyunk, az mind hozzájárul ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.

Számoljunk tízig

A düh jobb megismerése érdekében elsősorban azt kell már gyerekkorban világosan látni, hogy igen komplikált érzés, amelynek sokszor csak a felszíne látszik, de a mélyben, a hátterében sok minden lehet, amit fel kell deríteni, hogy kezelni tudjuk. A „kezelésben” – az okok feltárásán túl – pedig olyan egyszerű tevékenységek is segíthetnek, mint a séta, egy ölelés, a helyes légzés vagy a magunkban való tízig számolás. A kötet szerint fontos tudni, hogy akkor is dühös lehet az ember, ha csorbul az igazságosság-érzete, ugyanakkor az igazságosság nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt kapja. Hanem hogy „mindenki azt kapja, amire éppen szüksége van”.

Dühöt és félelmet is szülhetnek az olyan új helyzetek, amiket egy gyerek még nem ért. Ilyen például az egyre gyakrabban előforduló válás is egy családban. Düh a megjelenő „harmadikkal” szemben, félelem a biztonságos családi közeget megrendítő változásoktól. Miből fakadnak ezek az érzelmek, és mi a teendő velük – veszi sorra a kötet. Megoldást, mint bármely erős érzelem feldolgozásában, elsősorban az nyújthat, ha lehet beszélni ezekről egy megbízható felnőttel.

Virágot szagolni, gyertyát elfújni

Az érzelmek tudatosításában, megélésében vagy kezelésében a „kibeszélésen” túl sok egyéb technika is segíthet. A kötet megtanítja például, hogyan lehet egyszerű légzőgyakorlatokkal (mintha egy virágot szagolnánk meg és egy gyertyát fújnánk el), vagy jóga feladatokkal akár 1-2 perc alatt is helyesen relaxálni. De hasonló hatás érhető el a mindfulness (vagyis a tudatos jelenlétet erősítő) és a meditációs gyakorlatok révén is.

Utóbbiak között – a célközönséget szem előtt tartva – olyanokat említ a szerző, mint például, hogy képzeljük el, mit éreznénk az érzékszerveinkkel, ha valamely állat szaglását, látását vagy ízlelését kapnánk kölcsönbe. A szomorúság elűzésére pedig – az említetteken túl – olykor elég az is, ha tudatosítjuk, hogy egy kiadós sírás alkalmával a könnyek révén mennyi káros anyag távozik a szervezetünkből, egyszersmind mennyi fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatású hormon termelődik.

Deliága Éva pszichológus