Az idő a legértékesebb tulajdonunk, amely, szemben más javainkkal, nem pótolható. Pszichológiai értelemben relatív: érzelmi állapotunk, személyes perspektívánk, közösségünk élettempója befolyásolja, hogyan tapasztaljuk meg. Valamennyien képesek vagyunk rá, hogy kiigazítsuk az időről alkotott előítéleteinket - állítja Philip Zimbardo amerikai pszichológus, a világhírű stanfordi börtönkísérlet atyja.
Az időperspektívák a pszichológiai vagy szubjektív idő megjelenései, arról árulkodnak, hogy személyes élményeinket és tapasztalatainkat milyen időövezetekbe soroljuk. A nyilvánvaló, fő idősávok: a múlt, a jelen és a jövő. Széleskörű kutatásaink azonban az időzónák ennél komplexebb összességét tárták fel. Rájöttünk, hogy szinte valamennyi döntésünket befolyásolja még valami, ami az agyunkban zajlik ugyan, de egyáltalán nem vagyunk tudatában: az egyoldalú (elfogult) időperspektívánk.
Az időperspektíva azt a folyamatot jelöli, amelynek révén valamennyien időbeli kategóriákba, illetve időövezetekbe rendezzük személyes tapasztalatainkat. Ez az egyik aspektusa a pszichológiai (vagy szubjektív) időnek, amely különbözik az objektív, avagy az óra szerinti időtől. A pszichés idő azt jelenti, hogy az események látszólagos időtartamát, az idő múlásának változásait hogyan érzékeljük, milyen az élettempónk, és mennyire nyomaszt minket az idő.
Múlt, jelen vagy jövő?
Egyes emberek döntéshozatali gyakorlatukat az aktuális körülményekre – biológiai késztetéseikre, társadalmi helyzetükre, az őket érő ingerek vonzerejére – alapozzák: ők jelenorientáltak.
Mások számára a jelen kevésbé fontos: ők megpróbálnak visszaemlékezni hasonló szituációkra, amelyeket a múltban éltek át; arra, hogy mit tettek korábban, és hogy akkori döntéseik milyen következményekkel jártak. Ők múltorientáltak.
Végül, a harmadik típusba tartozók a jövőre gondolva határozzák el magukat. Ha a feltételezett hátrányok meghaladják a feltételezett előnyöket, eltekintenek a cselekvéstől, csak akkor lépnek, ha nyereségre számítanak. Kutatásaink során megállapítottuk, hogy ezeket az időalapú döntéseket mindhárom típus rutinszerűen hozza, anélkül, hogy tudatában lenne döntései időszempontú befolyásoltságának.
A boldogság forrása
E három fő időkeret különböző alkategóriákat foglal magában. A jelenorientáltság lehet hedonista, az örömre összpontosító, kockázatvállaló és izgalomközpontú vagy fatalista. A hedonista intenzív és izgalmas életet él, viszont a következmények mérlegelésének hiánya miatt ártalmas következményeknek lehet kitéve. A fatalista megadóan tűri a történéseket: nem igyekszik kontrollálni a különböző helyzeteket, mert úgy hiszi, nincs befolyással élete alakulására.
A múltorientáltság jelentheti egyfelől a múlt pozitív szemléletét, amelyet a régi szép idők, a család és a tradíció emlékei jellemeznek, másfelől kifejezhet negatív hozzáállást, amelyet sérelmek, kudarcok emlékei és lehetőségek elszalasztása miatti bánkódás szülhet. A múlt kínálja a folytonosság és az önazonosság érzését, és akik pozitívan viszonyulnak hozzá, azok számára a boldogság forrása lehet. Ugyanakkor, aki megragad a múltban, az alig kockáztat, nehezebben köt új barátságokat, kevésbé nyitott az új élményekre, általában visszariad a változástól.
A jövőorientáltság velejárója a jövő előtérbe helyezése, a nagyobb jutalom kedvéért elhalasztott élvezet, a konkrét célokért végzett munka, a határidők betartása és a célkitűzések megvalósítása. A jövőorientáltak hedonista társaikkal ellentétben nem a testükben, hanem a szellemükben élnek, szemük előtt önmaguk jobb változatai, sikeresebb forgatókönyvek lebegnek.
Philip Zimbardo a TEDxBudapestSalon vendége lesz október 15-én, ahol megismerve a magyarországi teszt eredményeit beszélni fog arról, hogy ránk, magyarokra milyen időperspektíva jellemző leginkább, és mi lehet a jelenség oka. És persze arról is, hogy ha szükségesnek érezzük, miben és hogyan tudunk változtatni.
(A cikk Philip Zimbardo magyarul nemrég megjelent, Időperspektíva-módszer a gyakorlatban című könyve alapján készült.)
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
